Ellentmondásos „hőstettről” számolt be honlapján a rendőrség. Közleményük szerint június 24-én a Veszprémi Rendőrkapitányság körzeti megbízottjai éppen egy futóverseny közelében járőröztek Tótvázsony környékén, amikor észrevették, hogy a rendezvény egyik állomásánál egy fiatal nő egy körülbelül egy hónapos őzgidát tart a kezében.
A nő elmondta a rendőröknek, hogy az anyjától elszakadt állatot az egyik futó találta az erdőben, és azt jó szándékkal kihozta a verseny állomására. A rendőrség ezután értesítette a területileg illetékes vadásztársaságot, melynek elnöke a vadásztársaság telephelyére szállította az őzgidát, ahol gondoskodhatnak további gondozásáról.
Fotó: Police.hu
Fotó: Police.hu
Bár a közleményből nem derültek ki az állat megtalálásának pontos részletei, a leírtak alapján legalábbis kérdéses, hogy az állatot megtaláló versenyző helyesen cselekedett-e.
Az Országos Magyar Vadászkamara az elmúlt években többször is felhívta a figyelmet arra, hogy a fűben lapuló, „magára hagyott” őzgidákhoz semmilyen körülmények között nem szabad még hozzáérni sem. A suta rendszerint csak akkor hagyja hátra az őzgidát, ha veszélyt érez, vagy éppen táplálkozik. A gida ilyenkor ösztönösen meglapul a főben, megpróbál beleolvadni a környezetébe, és akkor sem menekül el, ha az ember közel megy hozzá. Ezért tűnhet úgy, hogy sebesült, baja van. Ha azonban megsimogatjuk az állatot, rajta marad az emberi szag, és innentől kezdve az anyaállat nem fogja elfogadni, nem fogja etetni őt.
Ilyen esetekben tehát érdemes először a területileg illetékes vadásztársaságot értesíteni, akik megállapítják majd, hogy az állat valóban veszélyben van-e, ha pedig úgy ítélik, ők majd gondoskodnak is róla.
