Ha egy családban hagyományai vannak az élsportnak, valószínű, hogy a fiatalabb generációk között is lesz olyan, amelyik beáll a sorba. Ez lehet persze a szülői nyomás hatására is, de a felmenők sikereit látva nem elképzelhetetlen, hogy a gyerekek maguktól kezdenek el érdeklődni anya vagy apa sportága iránt. De persze az is előfordul, hogy a sikeres sportolók gyerekei egy teljesen más területen lesznek sikeresek. Lássunk először pár példát arra, amikor ugyanabban a sportágban jeleskednek szülők és gyerekeik.
Stephen és Dell Curry
Nincs egy hónapja, hogy az amerikai profi kosárlabda bajnokságban, az NBA-ben Stephen Curry harmadszorra is győzelemre vezette csapatát, a Golden State Warriors együttesét. A tripladobó király évek óta a liga élvonalában szerepel, nyugodtan kijelenthető, hogy LeBron James mellett jelenleg ő az egyik legjobb játékos a profi kosarasok között.
Ez kevésbé meglepő, ha tudjuk, hogy édesapja, Dell Curry maga is az NBA kiválóságai közé tartozott, 1986 és 2002 között. Bár nem ért el olyan fényes eredményeket, mint a fia, 1994-ben a liga legjobb hatodik emberének választották, visszavonulásakor pedig ő dobta a Charlotte Hornets játékosai közül a legtöbb pontot és a legtöbb hárompontost.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Stephen testvére, Seth Curry is az NBA-ben pattogtat, igaz, kevesebb sikerrel, mint a bátyja. Azért így is befért a Dallas Mavericks kezdőötösébe, de az elmúlt szezont sérülés miatt ki kellett hagynia.
A Curry-család (b-j.):Seth, Stephen és Dell Curry (Fotó: Tumblr)
Joe és Kobe Bryant
A Black Mambaként is emlegetett Kobe Bryant – szexuális zaklatási ügyétől függetlenül – szintén az NBA kosarasa volt, sőt a liga egyik legnagyobb sztárjává vált 1996 és 2016 között. A Los Angeles Lakers színeiben öt bajnoki címet szerzett, emellett 18 alkalommal választották be a legnagyobb sztárokat felvonultató All Star csapatba. Karrierje csúcsán egyenesen a következő Michael Jordanként emlegették, nyert zsákolóversenyt, kosárlabda-világbajnokságot, illetve két olimpiai aranyat is, a 2008-as és a 2012-es Dream Team tagjaként.
Édesapja, Joe „Jellybean” Bryant szintén az NBA-ben kereste a kenyerét 1975 és 1983 között, igaz, jóval kevésbé sikeresen, mint világsztár fia. A későbbiekben ezért Olaszországba igazolt, Kobe ezért maga is folyékonyan beszéli a nyelvet.
Pamela és Javale McGee
Különlegesség a most 30 éves Javale McGee esete, akinek édesapja és édesanyja is kosárlabdázó volt, igaz, előbbi soha nem játszott az NBA-ben, mint ahogy fia nevelésében sem vett részt. A fiú feltehetőleg ezért sem vette fel George Montgomery családnevét, hanem anyukája, Pamela McGee nevével vágott neki karrierjének.
Pamela McGee ikertestvérével (a sportoló ikrek külön is megérnek egy cikket), Paulával kétszer is elnyerte az amerikai egyetemi liga, az NCAA bajnoki címét, az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon pedig aranyérmet szerzett. 1997-ben beválasztották az akkor egy éves női profi liga, a WNBA játékosai közé, ahol két szezonban lépett pályára a Sacramento Monarchs és a Los Angeles Sparks színeiben. Mindezt egyedülálló, kétgyerekes anyaként, ráadásul úgy, hogy közben közgazdász diplomát is szerzett.
Pamela McGee fia karrierjét is egyengette, sőt 2013-ban közösen szerepeltek a Mom’s Got Game című reality show-ban. Bár Javale McGee-t nem tartják számon a legnagyobb sztárok között, magassága és elképesztően hosszú karjai miatt védőjátékosként komoly kihívást tud jelenteni az ellenfél támadóinak. 2016-ban jó érzékkel csatlakozott Stephen Curry csapatához, a Golden State Warriorshoz, ahol az elmúlt két évben két bajnoki gyűrűt is tudott szerezni. Érdekesség, hogy húga, Imani McGee-Stafford édesanyja nyomdokain járva jelenleg a WNBA-ben pattogtat, az Atlanta Dream színeiben.
A Kostelic-család
A téli sportok rajongói számára bizonyára ismerősen cseng a horvát család neve, Kostelicék ugyanis több generációval is képviseltetik magukat a nemzetközi sívilág élvonalában. Az idén nyolcvanadik évét betöltő apuka, Ante Kostelic ugyan eredetileg kineziológiából diplomázott, illetve még az egykori Jugoszláviában kézilabdázóként sportolt, a kilencvenes évek elején azonban síedzővé képezte át magát. Kemény, ellentmondást nem tűrő edzőként ismerték, olyannyira, hogy több szülő is panaszkodott rá, amiért túl nagy terhelést rak a gyerekekre. Erre válaszként saját gyerekeit, Janicát és Ivicát kezdte képezni.
A kemény kiképzés őt igazolta, Ivica Kostelic ugyanis generációja egyik legsikeresebb lesiklója lett. Ifjúsági versenyzőként sikert sikerre halmozott, majd a felnőttek között folytatta. Karrierjét sérülések árnyékolták be, ennek ellenére 2003-ban világbajnoki aranyat szerzett szlalomban, 2011-ben pedig az összetett világbajnoki címet is sikerült. Emellett négy olimpiai ezüstérmet is el tudott nyerni, egyet 2006-ban, kettőt 2010-ben, egyet pedig 2014-ben Szocsiban.
Húga, Janica Kostelic szerencsésebb volt, ami a sérüléseket illeti, ez pedig eredményein is meglátszik: négy olimpiai arany és két ezüst, valamint öt világbajnoki aranyérem a bizonyítéka, hogy Ante Kostelic kemény módszerei meghozták az eredményüket. Érdekesség, hogy Janica visszavonulását követően politikai pályára lépett, jelenleg ő a horvát kormány tudományért, oktatásért és sportért felelős minisztere.
Mindegy, csak labda legyen!
Yannick Noah nevét elsősorban a harminc évnél idősebb olvasóink ismerhetik, a francia teniszező ugyanis a 1977-től 1996-ig volt aktív, ez idő alatt pedig komoly sikereket ért el. Összesen 23 alkalommal nyert egyéniben, legnagyobb győzelmét pedig 1983-ban aratta, amikor hazai közönség előtt megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot – ez 1946 óta egyetlen franciának sem sikerült. Visszavonulását követően edzőként folytatta, irányítása alatt a francia csapat 1997-ben megnyerte a Davis-kupát. Ezt azután még két alkalommal meg tudta ismételni, legutóbb éppen tavaly.
Yannick Noah az 1980-as Roland Garroson (Fotó: Getty Images)
Fia, Joakim Noah már az Egyesült Államokban született 1985-ben, és bár örökölte apja labdaérzékét, nem a tenisz világában kezdte meg sportolói karrierjét. Nem is nagyapja, Zacharie Noah nyomdokain járt, aki a kameruni válogatott színeiben focizott a hatvanas években. Joakim Noah ugyanis már fiatal korában a kosárlabdázáshoz vonzódott és már gimnáziumban oszlopos tagja volt iskolái csapatainak. Ezt az egyetemen is folytatta, ahol 2006-ban és 2007-ben az egyetemi liga, az NCAA bajnokává koronázták csapattársaival együtt. Ezután természetesen az NBA következett, ahová 2007-ben került be, a Chicago Bulls színeiben. Kilenc évet játszott a legendás csapatnál, két éve pedig már szülővárosa csapatában, a New York Knicks-ben pattogtat, igaz, sérülések miatt a korábbinál lényegesen kisebb hatásfokkal.
Hasonló cipőben jár a Los Angeles Clippers „toronyháza”, a lengyel Marcin Gortat is, aki valódi sportcsaládba született. Labdaérzékét édesanyjától, Alicja Gortattól örökölte, aki a lengyel röplabda-válogatottban sportolt, míg keménységét és fizikumát minden bizonnyal édesapjától, Janusz Gortattól, aki bokszolóként képviselte Lengyelországot az 1972-es és az 1976-os olimpián, mindkét világversenyen bronzérmet szerezve.
Marcin Gortat szó szerint az NBA egyik nagy embere (Fotó: Getty Images)
Bár Gortat nem tartozik az NBA legnagyobb sztárjai közé, megjelenése és szorgalma miatt saját posztján az elit játékosok között tartják számon.
Idősebb és ifjabb Cseh László
Természetesen Magyarország sem maradhat ki a felsorolásból és talán nem meglepő, ha az úszás világából említjük a hazai példát.
Id. Cseh László 1952-ben született, majd úszóként szép sikereket ért el. Országos bajnoki cím és olimpiai szereplés is került a neve mellé – 1968-ban Mexikóban, 1972-ben pedig Münchenben képviselte Magyarországot.
Fia, Cseh László a legtökéletesebb példája a fához közel eső almának: százszoros magyar bajnokként, 23 Európa-bajnoki és két világbajnoki aranyéremmel a magyar úszás legnagyobbjai között tarthatjuk számon. Egyedül az olimpiai szereplések nem sikerültek úgy, ahogy azt ilyen adottságok birtokában várhattuk volna: a 2004 és 2016 közötti négy ötkarikás játékok során ugyanis egyszer sem jött össze az arany, helyette két bronzzal és egy ezüsttel vigasztalódhattak Cseh Laci drukkerei.
Apja lánya
Muhammad Ali a világ egyik legismertebb sportolója, valódi legenda, aki már életében popkulturális ikonná vált. „Lebegj úgy mint egy pillangó, de úgy szúrj mint egy méh” – ezt az azóta szállóigévé vált mondatot 1964-ben mondta, amikor még Cassuis Clay néven szállt ringbe az akkori favorit Sonny Liston ellen. Óriási szenzációnak számított, hogy ez sikerült az akkor még ismeretlen fiatalembernek, aki nem sokkal később áttért az iszlám hitre, ekkor vette fel a Muhammad Ali nevet. Bár népszerűsége komoly csorbát szenvedett – elsősorban a fehérek között –, amikor megtagadta a szolgálatot az amerikai hadseregben, ezáltal tiltakozva a vietnámi háború ellen. Emiatt el is ítélték, ügye pedig egészen az amerikai Legfelsőbb Bíróságig jutott, de az 1971-ben felmentette a vádak alól. Emiatt értékes éveket veszített sportkarrierjéből, ráadásul éppen akkor, amikor a csúcson járt volna. Ennek ellenére háromszor is elnyerte a nehézsúly bajnoki címét, élete második felében pedig aktivistaként kampányolt emberi jogi és humanitárius célok érdekében. 1984-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, innentől 2016-ban bekövetkezett haláláig már jóval kevesebbet szerepelt a nyilvánosság előtt.
Muhammad Ali lányaival, Lailával és Hannával (Fotó: Getty Images)
Ali négy alkalommal nősült, a házasságokból hét lánya és két fia született. Legfiatalabb lánya, Laila Ali pedig édesapja nyomdokaiba lépve bokszolónak állt, ráadásul nem is akármilyen eredményekkel: 16 év alatt 24 alkalommal szállt ringbe, ahonnan minden egyes alkalommal veretlenül távozott, 21 ellenfelét ráadásul kiütéssel küldte padlóra, nem véletlen, hogy sokan a világ legjobb női bokszolójának tartják. 2006-ban, visszavonulása előtt egy évvel ráadásul anya is lett, ekkor született meg ugyanis kislánya, akinek szintén egy profi sportoló Curtis Conway amerikaifoci-játékos az édesapja.
Laila Alit a világ legjobb női bokszolójaként tartják számon (Fotó: Getty Images)
Mit hoz a jövő?
A fentiekhez hasonló sportolócsaládok természetesen a jövőben is lesznek, sőt már ma is látszik, hogy kik azok, akiknek a gyerekei várhatóan az elkövetkező évek sztárjaivá válhatnak. Közülük elsőként említjük Vashti Cunningham magasugrót, ő ugyanis már a 2016-os riói olimpián is ott volt.
Édesapja, Randall Cunningham szintén profi amerikaifoci-játékos volt, akit négyszer választottak be a legnagyobb sztárokat tömörítő Pro Bowl csapatokba (hasonló, mint az NBA All-Star csapata). Randall korábban magasugrásban is kipróbálta magát, visszavonulása óta pedig gyerekei edzőjeként, illetve emellett lelkészként is tevékenykedik.
Vashti Cunningham ugyan nem szerzett érmet Rióban, ennek ellenére rendkívül ígéretes tehetségént tartják számon, főleg, hogy ugyanabban az évben ifjúsági rekordot állított be egy 199 centiméteres ugrással, ezt követően pedig világbajnoki címet is szerzett, így kétség sem férhet hozzá, hogy a 2020-as tokiói olimpián a nagy esélyesek között indul majd.
Hasonló cipőben jár Jada Vick, az NFL-tehetség, Michael Vick lánya is. Édesapja 13 szezont húzott le az amerikai profi ligában, karrierjét azonban beárnyékolta, hogy 2007-ben letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy kutyaviadal-szervező csoportban való részvétele miatt. Szabadulását követően vissza tudott térni, és a már említett Pro Bowl csapatba is bekerült.
Nála jóval érdekesebb azonban 12 éves kislánya, Jada Vick, aki ugyan még csak középiskolás, de irányítóként a lányok amerikaifoci-csapatában játszik, a szemtanúk elmondása szerint időnként édesapját idéző látványos megmozdulásokkal. Emellett azonban kosárlabdázóként sem ügyetlen, így még az sem kizárt, hogy néhány év múlva a WNBA egyik sztárjaként tartjuk majd számon.
Ha pedig kosárlabdával kezdtünk, zárjunk is azzal. Valószínűleg elképesztő elvárásoknak kell majd megfelelnie a világ jelenlegi legjobb játékosának tartott LeBron James 12 éves fiának, LeBron James Jr.-nak. Bár a srác egyelőre még csak az iskolai tornaterem parkettjét koptatja, már most bombázzák ösztöndíj-ajánlatokkal a nívós amerikai egyetemek. Persze ez érthető is, ha az ember édesapja háromszoros NBA-, és kétszeres olimpiai bajnok, aki még 33 éves korában is képes volt arra, hogy csaknem egymagában elrugdossa csapatát, a Cleveland Cavalierst az NBA nagydöntőéig, ahol épp a cikk elején bemutatot Stephen Curryékkel szemben maradtak alul.
Ennek ellenére Lebron Jr.-ral kapcsolatban tényleg elképesztő a várakozás, főleg, hogy világhírű apukája azt mondta róla, hogy jobban kosarazik 12 éves kori önmagánál. Ha pedig ez igaz, akkor számára tényleg a csillagos ég lehet csak a határ.
