Akasztás, máglyahalál, vízbe fojtás, kínzás járt a banyáknak – 326 éve végezték ki a salemi boszorkányokat

A salemi boszorkányperek a 17. századi Amerikában, a Massachusetts állambeli Salem városában zajlottak, és 19 ember felakasztásával, egy agyonzúzásával és sokak bebörtönzésével zárultak.

Egyesek szerint a lányok egyszerűen unatkoztak

Mindez azért, mert 1692-ben egy Salem melletti faluban pár fiatal lány, köztük Abigail Williams, Ann Putnam, Betty Parris és Mary Warren, Susanna Walcott több környékbelit is megvádolt azzal, hogy rontást tett rájuk, és megbabonázta őket, tehát nyilvánvalóan a Sátánnal szövetségben álló boszorkányok. Lelkipásztoraik szónoklatai minden héten a Sátán kísértéseiről és az ezek ellen védő szigorú erkölcsökről szóltak, nem csoda hát, hogy mindenki könnyen elhitte a lányok vádjait, akik simán lehet, hogy egyszerűen csak unalmukban találták ki mindezt. A gyanúsítottakat felszólították, hogy vallják be, hogy boszorkányok – ez esetben földjüket, vagyonukat elkobozták –,  vagy felakasztják őket. A vádaskodások egyre több és több embert érintettek, és pár hónapon belül több környékbeli településre, köztük a legnagyobbra, Bostonra is átterjedtek.

A salemi boszorkányok, amerikai film, 1996. Arthur Miller munkája nyomán rendezte Nicholas Hytner

Az első három megvádolt nő Sarah Good, Sarah Osborne és Tituba volt. Good még tizenéves korában elárvult, a falu koldusává lett, mindenki tudta, hogy magában beszél. Osborne ágyhoz kötött, idős asszony volt, akinek mindössze annyi nyomta a lelkét, hogy korábban egy örökösödési ügy kapcsán vitába keveredett a gazdag és befolyásos Putnam családdal. Tituba egy Karib-tengerről behurcolt bennszülött rabszolga volt, aki a tiszteletes szolgálatában állt.

A salemi boszorkányperek

Ilyen boszorkány vagy a horoszkopód szerint

A három nőt 1692. március 1-jén vádolták meg boszorkánysággal, és azonnal be is börtönözték őket. A lányok azonban újabb neveket kezdtek sorolni: Dorcas Good (Sarah Good négyéves leánygyermeke), Rebecca Nurse (egy idős, köztiszteletnek örvendő asszony), Abigail Hobbs, Deliverance Hobbs, Martha Corey. Végül egy házaspár, Elizabeth és John Proctor is a listára kerültek. John Proctor bűne az volt, hogy nem hitt a vádaskodásoknak, és kiállt a perbe fogottak ártatlansága mellett. Ahogy a vádak terjedtek, Salem, Boston és a környék börtönei lassan megteltek, miközben a közösség egy új problémával szembesült: legitim kormányzat híján – ugyanis éppen nem volt kinevezett kormányzó – nem állt rendelkezésükre törvényes alap a vádlottak perbe fogására. A terület május végén kapott új kormányzót, aki rögtön létre is hozott egy bíróságot. Addigra azonban Sarah Osborne a börtönben meghalt, Sarah Good újszülött gyermeke és mások pedig megbetegedtek. Összesen mintegy 80 ember várta a per kezdetét.

A boszorkányság remek alkalom volt arra, hogy egyesek így számoljanak le ellenségükkel, elég volt ugyanis megvádolni az illetőt, és gyakorlatilag vége volt

Csupán egy embert mentettek fel, mert a lányok visszavonták az őt érintő vádjukat. Mindenki más bűnösnek találtatott boszorkányság vétségében, és halálra ítélték őket. Akik végül bűnösnek vallották magukat, és további, az ördöggel cimboráló bűnösöket neveztek meg, felmentést kaptak az ítélet végrehajtása alól. Elhalasztották Elizebeth Proctor és még egy nő ítéletének végrehajtását is, mivel mindketten várandósak voltak. Az ítélethozatalok után négy kivégzés során 20 embert gyilkoltak meg: 19-en akasztófán végezték, köztük egy köztiszteletben álló lelkipásztor, egy közrendőr, aki nem volt hajlandó részt venni további megvádoltak letartóztatásában, valamint néhány vagyonosabb polgár. Az áldozatok közül hatan férfiak voltak, a többség azonban szegénységben élő, idős asszony.

A huszadik áldozat nem akasztófán lelte halálát. A 80 éves, Salem délkeleti részén élő földműves, Giles Corey nem volt hajlandó sem beismerni bűneit, sem megnevezni másokat bűnösként. A törvény ilyen esetekre lehetővé tette azt a fajta kínzásos vallatást, amikor a vallatott személyt egy nyújtópadra vonva, a mellkasán felhalmozott súlyos kövek által lassan, fokozatosan agyonnyomták. Coreyt három napon keresztül kínozták, végül belehalt ebbe anélkül, hogy vallomást tett volna.

Biztosan nem tudtad, hogy a salemi boszorkányper:

• egyik bírája John Hathorne volt, ükapja Nathaniel Hawthorne 19. századi amerikai írónak, A skarlát betű és több más, a puritán Új-Anglia életét és visszásságait bemutató regény szerzőjének.
• Hawthorne a nevét is megváltoztatta, hogy az emberek ne hozzák kapcsolatba az ősével, ma szobra áll a szülővárosában, Salemben.
• a történetet Arthur Miller amerikai drámaíró is feldolgozta A salemi boszorkányok című drámájában. Miller a történetet párhuzamnak szánta saját korának mccarthyista kommunistaüldözésével, amelynek ő maga is kényszerű szereplője volt.

Laurie Cabot, Salem hivatalos boszorkánya egy 1974-ben készült felvételen

Boszorkányok márpedig nincsenek!

• A boszorkányvád már az i. e. 1. évezredben létezett Mezopotámiában, az első jelentősebb boszorkányüldözések a Római Birodalomban zajlottak a 3–4. században. A középkorban is voltak boszorkányperek, de az egyház ekkoriban még javarészt népi babonaságnak tekintette a boszorkányvádat.
• A nagy európai boszorkányüldözések idején, a 14–18. században becslések szerint 100 ezer embert fogtak perbe, és a vádlottak közel felét ki is végezték. 80%-uk nő volt.
• A seprűn lovaglás a 15. században jelent meg a boszorkányperekben, a boszorkányok kezdetben fakanalat, valamint különböző állatokat is „használtak” közlekedési eszközként
• A boszorkányperekben a vallomást általában vallatással – spanyolcsizma, hüvelykujjszorító stb. felhasználásával – csikarták ki a vádlottból, védőügyvéd persze nem volt.
• Bevett bizonyítási eljárása volt a vízpróba: ha a vádlott összekötözött csuklóval és bokával fent maradt a vízen, boszorkánynak, ha elmerült, ártatlannal minősítették.
• Európában évszázadokkal ezelőtt megszűnt a boszorkányüldözés. Közép- és Dél-Afrika, valamint Ázsia és Dél-Amerika egyes részein manapság is zajlanak boszorkányperek.

Halloweeni vásár Salemben (Fotó: Getty Images)

Magyar banyaperek is voltak

Magyarországon több száz nő máglyára került a 16–17. század között. Az ő eseteiket gyűjtötte össze 1910-ben egy magyar filológus, Komáromy Andor, és döbbenetes történeteket talált. Sokakra ismerősök, falubeliek vallottak, volt, akit felnégyelésre ítéltek, de egy nő például a terhessége miatt úszta meg a tűzhalált.

Selmeczbánya. 1581. Borbála halálos ágyán bevallotta, hogy boszorkányságot űzött

„Egy Borbála nevű asszony halálos ágyán vallomást tett, hogy az ördöggel szövetkezve boszorkányságot űzött, magzatelhajtást gyakorolt s az oltári szentséget is meggyalázta. Nem lévén már éltében büntethető, holt testét égették el.”

Az 1728-as szegedi perben 13 nőt küldtek máglyára egyszerre.

Marosszék, 1646: lófarkon való meghurczoltatás és négygyé vágatás

„Deliberatum: Mivel constal az gonosz fogoly asszonynak az ő gonosz cselekedeti, mert az actor világosan doceálta őt bizonyságokkal, hogy ez az asszony részes Péter Mihályné Zankó János leánya halálában; annak felette mind paráznaságáról, mind lopásárul, mind bűbájosságáról sokat doceál: tetszett az törvénynek, az fogoly asszony vonassék torturára, hogy vallja ki complextársait, annak utánna lófarkra köttessék s az piaczot kerüljék meg vele s azután vágassák négygyé, tétessék négy karóba.”