Kate McKinnon gyerekkorában rajongott az X-Aktákért. Ebben önmagában még semmi különös nincs, sokan voltunk ezzel így, de McKinnonnak a sorozat valami mást is kínált a heti izgalmas sci-fi/horror történeteken túl: a szexuális ébredése első pillanatát. A fiatal, akkoriban tizenkét éves New York-i lány ugyanis Scully ügynököt, azaz Gillian Andersont nézve jött rá, hogy a nőkhöz vonzódik. Ugorjunk egy nagyot az időben: 2017-et írunk, nyár van Budapesten, és McKinnon számára létrejöhet a nagy találkozás. Nem mezei rajongóként, hanem kollégaként üdvözölhette Gillian Andersont, akivel együtt szerepelt A kém, aki dobott engem című akcióvígjátékban.
Amikor McKinnon ráeszmélt, hogy leszbikus, nem sokat teketóriázott, és elmondta a szülősegítőként dolgozó édesanyjának. Az anyja nem csinált ebből nagy drámát, és egy mondattal elintézte a dolgot: „Ha te úgy gondolod, kislányom”; így a kis Kate nem látta értelmét, hogy mások előtt titkolózzon. Soha nem titkolta, hogy a nők iránt vonzódik, ugyanakkor beszélni sem különösebben szeret róla. „A szexuális irányultságom kábé a negyvenedik legérdekesebb dolog bennem” – vallja, és bár huszonéves korában még sokkal nyíltabb volt, ma már a magánéletét szereti megőrizni önmagának. Ha egy újságíró az éppen aktuális partneréről kérdezné, garantált, hogy falakba fog ütközni, arról azonban szívesen mesél, hogy a mássága mennyire volt hatással a humorára. Jelentjük: nagyon.
Kisebbségként mindig a peremen éltem, és ez a helyzet csodás perspektívát ad nekem, és inspirál a komédiázásban.
Az első sikerek
Kate már gyerekkorában is imádta a komédiákat, az emlékeiben élénken él, hogy folyton az építészmérnök édesapjával (aki lánya 18 éves korában elhunyt) nézte otthon a Saturday Night Live című komédiashow-t, aminek szereplőgárdájába sok évvel később maga is meghívást kapott. Az, hogy van tehetsége megnevettetni az embereket, ötödikes korában derült ki számára, amikor poénból brit akcentussal kezdte el szórakoztatni az osztálytársait, és állítása szerint a performansz sikere annyira inspiráló volt számára, hogy azóta is minden egyes műsorban ezt a sikert akarja megismételni. McKinnon csakhamar rájött, hogy ragyogó érzéke van nemcsak az akcentusokhoz, hanem a különböző emberek beszédstílusának elsajátításához is, ez pedig egyenes utat jelentett számára a színházhoz és a paródiához. Felvették a Columbia Egyetem színház szakára, ahol különféle társulatokban próbálhatta ki a tehetségét. Kate-et imádták a kollégái: már az írás fázisában folyamatosan teli volt ötletekkel, amiket a végtelenségig hajlandó volt továbbcsiszolni, hogy a végső poén tökéletes legyen. Gyorsan gondolkodik, és mindenre van egy jobb javaslata, ezek pedig olyan képességek, amik könnyen tökéletes komikussá tehetnek valakit. De nem minden helyzetben.
A stand up kudarctól a szkeccsekig
Arra hamar rájött, hogy a tévés szkeccsekben, ahol mások bőrébe bújhat és másokat parodizálhat, jól érzi magát, de úgy érezte, ki kéne próbálnia magát a stand upban is. Összesen két fellépésig jutott. Az első még kólával egynek elment, a második azonban totális kudarcnak bizonyult, ami után McKinnon olyan megsemmisítő kritikákat kapott élőszóban, hogy azóta sem próbálkozik a műfajjal. Nem a kritikusait tartja rossznak, egyszerűen úgy érzi, nincs tehetsége hozzá. Egy jó stand up komikus számára kötelező, hogy őszintén beszéljen magáról és a legmélyebb érzéseiről a közönség előtt, de McKinnon erre képtelen: ő mások bőrébe bújva, mások hangján beszélve tudja kimondani az igazán vicces dolgokat, melyek ugyan belőle jönnek, de idegenként, kívülről tudja csak őket kényelmesen előadni.
McKinnon az első komolyabb nyilvános sikereit a tévében három éven át futó The Big Gay Sketch Show-ban aratta, ahol vicces jelenetekben meséltek arról, milyen az LGBTQ közösséghez tartozni Amerikában. A színésznő ennek a korszaknak köszönhette, hogy behívták a Saturday Night Live meghallgatására, ahová azután kerestek új tagot, hogy Kristen Wiig otthagyta őket, mert inkább a filmszínésznői karrierjére fókuszált. Eleinte sok kritika érte az SNL-t, mert egy újabb fehér nőt szerződtetett, de McKinnon gátlástalan komédiázása hamar elhallgattatta a kritikusokat, és már a bemutatkozása évében, 2012-ben a tenyeréből ettek a rajongók.
A paródiakirálynő
Azt, hogy kiket parodizált McKinnon a műsorban, felsorolni is lehetetlen volna, ezért csak néhányat emelnénk ki a legemlékezetesebbek közül: Justin Bieber, Julian Assange, Jodie Foster, Angela Merkel, Jeff Sessions és a Fehér Ház legendás hárpiája, Kellyanne Conway. És persze ott van Hillary Clinton, akivel kölcsönösen egymás rajongóinak számítanak, és akinek a bőrébe bújva elénekelte a Halleluja című dalt, miután kiderült, hogy az amerikaiak Donald Trumpot választották az Egyesült Államok elnökének.
McKinnon azonban nemcsak Hillaryért rajong, hanem állítása szerint mindenkit szeret, akinek a bőrébe belebújik, legalábbis egy kicsit. Enélkül ugyanis képtelen lenne parodizálni őket.
Nem ítélhetsz el valakit, akinek éppen a bőrébe bújsz. Meg kell vele találnod a közös pontot a kapcsolódáshoz. Valamit, ami lenyűgöz benne. Még ha piszkálsz is valakit, akkor is meg kell találnod benne azt, ami szerethető. Ha csupán gonosz vagy, azt nem szórakoztató nézni.
Persze McKinnon nemcsak a paródiákhoz ért, saját fejlesztésű karakterei is legendásak. Debette Goldry, Hollywood aranykorának legendás sztárja bőrébe bújva például a #metoo mozgalom idején tudta megmutatni a régi filmipar férfiközpontúságát néhány egészen bizarr sztori elmesélésével, vagy Colleen Raferty, a white trash nő, aki elraboltak és megerőszakoltak az idegen lények.
A filmszínészi karrier
2018-at írunk, és mostanra eljutottunk oda, hogy Kate McKinnon kétszeresen is történelmet írt az SNL-ben. Még soha egyetlen színésznő sem volt olyan sokáig a társulat tagja, mint ő, és ő az első nyíltan leszbikus színésznő, aki bekerült a csapatba. A tévés sikerekkel párhuzamosan persze őt is megtalálta a filmek világa, ahol olyan filmekkel bizonyított, mint a csajos Szellemirtók, a Csajok hajnalig című Scarlett Johansson komédia vagy most A kém, aki dobott engem. Egyik film sem bizonyult kiemelkedően sikeresnek, de abban a nézők és a kritikusok is megegyeztek, hogy e filmek fénypontjainak javát McKinnon briliáns és gátlástalan játékának köszönhettük. Egyelőre a televíziós népszerűség még nem volt elég ahhoz, hogy mozisztárként is meglegyen neki a nagy áttörés, de az biztos, hogy jó úton jár, ráadásul piszkosul élvezi a forgatásokat, amiket egy interjúban a nyári táborokhoz hasonlított. Nagyon gyorsan barátkozik, így egy két hónapos nyári táborozás után mindig új barátokkal és élményekkel mehet haza. Például azzal, hogy a sofőrjétől megtanult magyarul rappelni.
