Bár Ron Stallworth a mormonok lakta Utah államban vonult vissza, a rendőri karrierjét nem ott kezdte, hanem Colorado állam Colorado Springs nevű városában, a hetvenes évek végén, alig húszévesen. Már önmagában az a tény sokat jalent, hogy bekerülhetett a helyi rendőrség állományába, mivel 1978-ig Colorado Springsben egyetlen fekete rendőr sem teljesített szolgálatot, annak ellenére, hogy a környéken jelentős méretű afroamerikai populáció lakott. A szerveknek állami nyomásra kellett felvenniük a színes bőrű kollégát, és bár a huszadik életévét éppen csak betöltő Stallworth-t megpróbálták elsüllyeszteni az irattárban, ő nem érte be ennyivel: beépített rendőrként dolgozva akarta magát hasznossá tenni.
Ez a terve később olyan jól sikerült, hogy ma már ő Amerika egyik leghíresebb beépített exzsaruja: a fekete fickó, akivel nemcsak szóba állt a Ku-Klux-Klan, hanem a tagjai közé fogadta, és aki máig őrzi is a Ku Klux Klán Nagy Varázslója által aláírt tagsági igazolványát. Stallworth történetéből most Spike Lee (Az utolsó éjjel, Szemet szemért) készített filmet Csuklyások – BlacKkKlansman címmel, mi pedig megnéztük, hogy mi igaz a hihetetlen történetből, amit a filmvásznon láttunk.
Képzelet kontra valóság
Természetesen mint minden film (kivéve persze a dokumentumfilmeket), Spike Lee Csuklyások – BlacKkKlansmanje sem a valóság teljes visszaadására fókuszál, a fő célja inkább az, hogy egy valós eseményt meséljen el filmszerű képekben, sűrítve és persze extra izgalmakkal megspékelve. A valóságban Stallworth nem rögtön a rendőrállományba kerülése után férkőzött a KKK-sok közelébe, hanem csak évekkel később, először nem felhívta őket, hanem levelet írt nekik, és Patrice, a fekete ellenálló lány karaktere is teljes mértékben kitalált figura a filmben, ő nem szerepelt a valós történésekben, ahogy a szervezet által tervezett bombatámadások sem, sőt a filmben látottakkal ellentétben a KKK vezére, David Duke nem akkoriban tudta meg, hogy egy fekete zsarunak állított ki tagsági igazolványt, hanem majdnem harminc évvel később, amikor egy újságíró felhívta őt azzal, hogy igazolja Stallworth sztoriját.
Ezeket leszámítva Spike Lee filmje nagy vonalakban – és nagyon sok humorral megtámogatva – követi a hetvenes évek végi történéseket, melyek amúgy is annyira hihetetlenek, hogy amikor a sztori az előző évtizedben napvilágot látott, mindenki azt hitte: puszta kitalációról van szó.
Akik átverték a Ku-Klux-Klant
1978-at írtunk, amikor egy Colorado Springs-i helyi lapban megjelent egy hirdetés, amelyben a hírhedt Ku-Klux-Klan toborzott új tagokat. Igen, akkoriban teljesen természetesnek számított, hogy egy szélsőségesen erőszakos és rasszista szervezet tagtoborzó hirdetését lehozza egy lap. A hirdetésre felfigyelt a rendőrségnél dolgozó Ron Stallworth is, aki levélben jelentkezett tagnak úgy, hogy igazából maga sem gondolta teljesen végig rögtön, hová vezethet mindez.
Kétheti csend után megcsörrent a telefon, melynek számát Stallworth megadta a KKK-nak címzett levelében. A környékbeli Fort Carson városának KKK-s kisfőnöke kereste, és azt akarta megtudakolni tőle, hogy miért szeretne belépni a szervezetbe. Stallworth egy olyan nagymonológot adott elő a rendőrőrsön arról, hogy mennyire gyűlöli a léhűtő, segélyeken élő feketéket és a suttyomban az államot és a gazdaságot uraló zsidókat, és hogy árja fehérként mennyire elnyomottnak érzi magát a saját országában, hogy azonnal meggyőzte a telefon másik végén lévő fickót: nekik kettőjüknek találkozniuk kell.
Csakhogy egy fekete férfi nem mehetett oda bemutatkozni a Ku-Klux-Klan-osoknak, ezért a rendőr meggyőzte egyik kollégáját, Flip Zimmermant (aki amúgy a sors furcsa fintoraként zsidó származású volt), hogy a személyes találkozókon legyen ő Ron Stallworth, míg telefonban és levélben továbbra is maga intézte az ügyeket. Ők ketten nagyon szorosan dolgoztak együtt, mindent alaposan átbeszéltek, és bő fél évig fenn is tudták tartani a látszatot 1978 és 1979 fordulóján.
A klán titkai
Minden flottul ment, sőt amikor Stallworth felhívta a KKK főnökségét, hogy hol késik a beígért tagsági igazolványa, egy szerencsés véletlennek köszönhetően pont David Duke-hoz, a Klán Nagy Varázslójához kapcsolták, akivel olyan hosszasan és jól elbeszélgettek, hogy Duke ragaszkodott ahhoz, hogy amikor a környéken jár, mindenképp találkozzanak személyesen is. Bár a filmben látottakkal ellentétben a KKK akkoriban nem tervezett Colorado Springs környékén bombákat robbantani, a szervezetbe beépített zsaru sorra szállította róluk a hasznosabbnál hasznosabb információkat. Ezalatt a hét hónap alatt egyetlen keresztégetés sem volt a környéken, ugyanis a rendőrök mindegyikről előre tudtak, és a nagyszámú jelenlétük miatt a klántagok nem merték végrehajtani az akciókat.
Stallworth rendőr igazolványa és klán tagságija. Utóbbit egyenesen a klán rettegett nagy varázslója, David Duke hagyta jóvá. (fotók: instagram)
Ugyanez volt a helyzet a tervezett zavargásokkal is. Amikor David Duke meglátogatta a környéket, meglepve tapasztalta, hogy milyen lehetetlenül sok rendőr áll készenlétben, lehetetlenné téve a komolyabb balhékat. Ráadásul Stallworth nemcsak a KKK-ba, hanem az ellenük tüntető szervezetbe is beépült, így a rendőrök az ő terveikről is mindent tudtak, és megakadályozták, hogy a két csoportosulás egymásra támadhasson az utcákon. Ezenfelül a nyomozóknak az is tudomására jutott, hogy a klán egy kiképzőtábort szeretne létrehozni, hogy ott később bármikor bevethető katonákat trenírozzanak az akcióik végrehajtásához.
Stallworth legpofátlanabb húzása az volt, hogy amikor David Duke a környékre látogatott, elintézte, hogy ő legyen az a rendőr, aki a klánfőnök biztonságát garantálja. Kissé megalázó volt a Nagy Varázslónak, hogy pont egy fekete rendőr hivatott őt megvédeni a városban az ellene tüntetőktől, ráadásul kénytelen volt tisztelettel beszélni vele, mert ha bármi balhé alakul ki köztük, Stallworth azonnal bevihette volna hivatalos közeg sértegetéséért.
A háború, ami még mindig tart
Az akció persze nem tarthatott örökké: hogy ne veszélyeztessék Flip Zimmerman és Ron Stallworth biztonságát, egy idő után kivonták őket a klán köreiből. A szervezetben töltött hónapok azonban így is rengeteg értékes információval szolgáltak a KKK napi működését illetően, és segítettek abban, hogy a fajgyűlölőknek ne legyenek látványos sikereik a környéken. Ami a filmet illeti, az ott mutatottakkal ellentétben a rendőrség megtiltotta Stallworth-nek, hogy ezek után felvegye a kapcsolatot a szervezettel, így, mint már említettük, David Duke csak a kétezres években, egy újságírótól hallott először arról, hogy a hetvenes évek végén maga állította ki a Ku-Klux-Klan-tagigazolványt egy fekete rendőrnek.
Stallworth máig alig tudja elhinni, hogy a KKK-ból senki nem fogott gyanút annak ellenére sem, hogy telefonon és személyesen két teljesen más hangú emberrel beszélgettek. Az exrendőr szerint ma már egy ilyen beépülési akció végrehajtása teljesen elképzelhetetlen lenne, hiszen a közösségi médiának köszönhetően bárkiről könnyen kideríthető, hogy rendőr. És bár kisebb csodának tartja, hogy mindezt összehozták, Donald Trump hatalomra jutását és az Egyesült Államok rasszista erőinek térnyerését látva azt is megállapította, hogy csatát ugyan nyerhettek, de háborút nem, mert az még mindig tart.
Nyitókép: Jelenet a filmből. (Fotó: imdb)
