nlc.hu
Szabadidő
„Nem gondoltam, hogy Erikákkal töltöm majd idős napjaimat” – bemutatjuk Balázs Bertalant, az antik írógépek doktorát

„Nem gondoltam, hogy Erikákkal töltöm majd idős napjaimat” – bemutatjuk Balázs Bertalant, az antik írógépek doktorát

Abban a tizenöt évben sem adta fel a hivatását, amikor úgy tűnt, hogy már senki nem használ írógépet. Az idő végül őt igazolta.

Balázs Bertalan elmúlt hetvenéves, de még mindig lelkesen űzi hivatását: egyike a kevés ma is praktizáló írógépszerelőnek Budapesten. Ez már csak azért is nagy szó, mert volt tizenöt év, amikor mindenki áttért a számítógép klaviatúrájára, és a mesterember azt hitte, soha többé nem fog írógéphez nyúlni. Végül azonban a világ újra felfedezte magának ezt a már-már archaikus, mégis fantasztikus eszközt, és a szakember is megmaradhatott a kaptafánál.

Fotó: Hernád Géza

Fotó: Hernád Gézar

A ferencvárosi szakinak egyébként nem az volt a gyermekkori álma, hogy írógépeket szereljen. „Nem gondoltam volna, hogy Erikákkal, Remingtonokkal, Royalokkal fogom tölteni idős napjaimat, bár tény, hogy már gyermekkoromban megvolt az érdeklődésem a mechanikus dolgok iránt – mondja Balázs mester. – Somoskőújfalun születtem, és az első idekapcsolódó élményem az, amikor új villanyórát szereltek fel a házunkban, én pedig a régi, levitézlett darabot szétszedhettem, összeszerelhettem. A nagy mágnes és a fogaskerék már akkor, nyolc-tíz éves koromban megfogott.”

Fotó: Hernád Géza

A leendő mesterembert főleg a precizitás vonzotta. „Apám bányász volt, de emellett kőműves és asztalos is. Az összes ház körüli munkát elvégezte, viszont nem túl precízen, mert rengeteg volt a tennivaló. Bennem már gyermekkoromban megfogalmazódott a precizitás iránti vágy, szerettem volna minden munkát tökéletesre csinálni. Volt egy kis műhelyünk satupaddal, ott gyakorolhattam, de a többi munkát, a disznóölést és hasonlókat ki nem állhattam.”

Fotó: Hernád Géza

Fotó: Hernád Géza

Az írógépekkel viszont tényleg a sors hozta össze őt. „Eredetileg mechanikai műszerésznek tanultam, miután leérettségiztem a salgótarjáni Madách-gimnáziumban. Édesapám nem erőltette, hogy egyetemre menjek. Pestre kerültem, és a Magyar Postánál kaptam állást irodagép-szerelőként, ott, az állami cégnél tanultam ki a szakmát.”

Fotó: Hernád Géza

„Nagyon élveztem ezt az időszakot. A részleg, ahová kerültem, négy megyében látta el a postai irodagépek szervizelését, mindenhová ingyen utazhattam, a kiszállások közben hallgattam a táskarádiót.”

Fotó: Hernád Géza

„Egy hideg télen Királyrétre kellett mennem. A postai levelezőbélyeg-kiadó automatát kellett felújítanom, mert a régi 2o filléres méretét megváltoztatták. Az volt a csodálatos ebben, hogy magamtól sose kerestem volna fel ezt a helyet. Lényegében egy kirándulás volt: a fatüzelésű kisvasúttal fel Királyrétre, a végén pedig megszereltem a vadászkastély mellett lévő automatát.”

Fotó: Hernád Géza

„Később a posta Páva utcai telephelyére kerültem át, ott kifejezetten csak írógépeket javítottunk. Akkor tanultam el az öreg szakiktól, hogyan kell szétszerelni, összerakni a gépeket.”

Fotó: Hernád Géza

„Eleinte csak mechanikus gépekkel foglalkoztunk, egyszerűbb problémákkal, általában megszorult a szalag, beragadt egy billentyű. Ilyenkor a szerelés tisztítást jelentett, benzinben kellett megfüröszteni a gépeket.”

Fotó: Hernád Géza

„Az öreg szakik rafináltak voltak, minden típusra megvolt a kis- és nagyjavítás ideje. Persze feleannyi idő alatt is meg lehetett volna csinálni, de minek siettek volna, a fizetésük így is, úgy is ugyanannyi volt. Így kényelmesen, viszont nagyon precízen dolgozhattak.”

Fotó: Hernád Géza

„A géppark rengeteget változott az évek során, és az elektromechanikus, majd elektronikus gépeknek már jóval bonyolultabb volt a javítása, kétszer annyi időbe telt, mint egy Erikát helyrerakni.”

Fotó: Hernád Géza

„A nyolcvanas évek eleje volt az írógépszerelők aranykora, dőltek a megrendelések, ekkor kezdtem el »maszekolni«. Nem volt egyszerű, még postai dolgozóként is éveket kellett várnom egy telefonvonalra, az akkori József Központ egyszerűen nem bírt el több vonalat.”

Fotó: Hernád Géza

„Mindenesetre amikor 198o-ban kiutalták nekem életem első Trabantját, belevágtam az üzletbe. Jobb híján a munkahelyi számomon értek el, a kollégák pedig falaztak nekem. Ez egészen 1995-ig tartott, addig postai dolgozó maradtam, majd megvettem életem első mobiltelefonját, és elindíthattam az önálló vállalkozásomat.”

Fotó: Hernád Géza

Fotó: Hernád Géza

„Először otthon dolgoztam. A műhelyem egy mosókonyhából lett kialakítva, volt egy-két bedolgozó alkalmazottam is, majd 15 év múlva megnyitottam az Ipar utcai kis műhelyemet, ami előtte egy tévészerelő műhely volt.”

Fotó: Hernád Géza

Fotó: Hernád Géza

Idővel azonban a számítógépek terjedése miatt fokozatosan kiszorult a piacról az írógép, a helyét PC-k, faxok, fénymásolók, nyomtatók, egyéb irodai gépek vették át. Ez volt az a bizonyos tizenöt év, amit át kellett vészelni, de végül úgy egy évtizeddel ezelőtt szerencsére megkezdődött az írógép reneszánsza.

Fotó: Hernád Géza

Fotó: Hernád Géza

Balázs Bertalan egyik legfontosabb megrendelője manapság a filmipar: az antik írógépeket és még antikabb századeleji amerikai pénztárgépeket restaurált állapotukban rengeteg filmben láthatjuk ma is, sőt egyenesen végeláthatatlan útvesztőbe kerülünk, ha megpróbáljuk felkutatni az írógéppel kapcsolatos alkotásokat. Ezenkívül leginkább színházak, hóbortos művészek adnak munkát a mesternek, akik vers vagy egyéb irodalmi alkotás létrehozásához használják az írógépet, mert a számítógépet túl ridegnek, személytelennek tartják, de feltűnnek írógépek kiállításokon is, sőt olyan is előfordul, hogy esküvői ajándéknak szereznek be egyet-egyet, hogy a násznép azon gépelje le jókívánságait. A hozzáértő szerelőre pedig már csak azért is nagy a szükség, mert gyakorlatilag nem is létezik már nem antik írógép: 2011-ben az utolsó gyár is megszűnt, azóta sehol nincs írógépgyártás a világon.

Fotó: Hernád Géza

Persze minden sikeres férfi mellett áll egy nő, és ez így van Balázs mesterrel is, akinek a felesége nemcsak a cég könyvelését csinálja, de arról is gondoskodik, hogy minden délben forró ebéd várja a szerelőt a műhelytől öt perc sétára található Mester utcai otthonukban, és sok egyéb feladatot is ellát, hogy ő zavartalanul végezhesse hivatását.

Fotó: Hernád Géza

Ilyen támogatás és hivatástudat mellett nem is nagy csoda, hogy Balázs Bertalan a mai napig örömmel végzi a munkáját. Fejfájást is legfeljebb csak az okoz neki, hogy a szeretett masinák még az otthonát is ellepik: „A Mester utcai lakás pincéjében még rengeteg felhalmozott írógépalkatrészem van, minden évben dilemma a lomtalanítás, hogy mitől szabaduljak meg.”

Fotó: Hernád Géza

De ez talán nem is olyan nagy baj. Ha az írógépreneszánsz folytatódik – és miért ne folytatódna –, sok alkatrész kerülhet még méltó helyére abból a pincéből Balázs Bertalan keze által. Az pedig öröm írógép-tulajdonosnak és mesternek egyaránt.

Fotó: Hernád Géza

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.