Ki volt az ötletgazda?
Én. De ehhez kellett egy felkérés. A Cser Kiadó egyik vezetője, Vörös András, egy ködös januári napon megkérdezte tőlem, hogy lenne-e ötletem egy könyvre, amely elsősorban nőknek szól. Gondolkodtam, és egyetlen dolog jutott eszembe, amelynél meg is álltam: mi lenne, ha mesehősNŐK életét folytatnánk? Az is megfogalmazódott bennem, hogy ezek a novellák felnőttmesék legyenek, és körülbelül ott kezdődjenek, ahol a jól ismert gyermekmesék véget érnek. Tehát mi lesz Piroskával, miután kiugrik a farkas gyomrából? Vagy Hófehérkével, miután kinyitja a szemét az üvegkoporsóban, és megpillantja a herceget? Vagy Pöttyös Pannival, miután kijárja az iskolát? Lesz munkája, gyereke, férje? Tényleg boldogan éltek? Engem mindig a folyamatok érdekeltek, dokumentumfilmezni is ezért szeretek. Mert ott sohasem egy pillanatot rögzítünk. Mindig kíváncsi vagyok a következő lépésre. Mert mindig van tovább. Erről szól az élet.
Szederkényi Olga, a kötet szerkesztője (Fotó: Kováts Dániel)
Hogyan választottátok ki a mesehősöket?
Szerkesztőként ebben abszolút szabad kezet kaptam. És én is az írónőkre bíztam a döntést. Arra gondoltam, lesz, ami lesz! Az az érdekes, hogy a 15+1 szerzőből senki nem választotta ugyanazt a mesehősnőt. Egyedül Hamupipőke története az, amelyre ketten is lecsaptak, de itt sem volt vita. Az egyik írónő Hamupipőke életének folytatását írta meg, míg a másik Hamupipőke gonosz nővérének sorsát mesélte tovább. Választották még Alice, Aranyhaj, Csipkerózsika, Dorothy (Óz, a csodák csodája), a halász nagyravágyó felesége, Holle anyó, Hófehérke, Hókirálynő, a kis hableány, Mulan, Piroska, Pöttyös Panni, Sahrazád és Sárbogárdi Jolán meséjét.
És hogyan állt össze az írói gárda?
A 18 általam felkért írónőből 15-nek volt ideje és kedve a feladathoz! Ennek hihetetlenül örültem. Úgy szerettem volna összeállítani a mi kis csapatunkat, hogy minél több embert képviseljenek: legyen közöttük pályakezdő és Kossuth-díjas, legyen közöttük magyarországi és határon túli, legyen közöttük külföldön befutott és kétnyelvű, legyen közöttük provokátor és puritán, legyen közöttük gyerekszerző és mesekutató, feminista és konzervatív és így tovább. Így vállalta el a felkérést Arany Lídia (álnév), Berg Judit (József Attila-díjas meseíró), Boldizsár Ildikó (József Attila-díjas mesekutató), Halász Rita (kötet nélküli író, kurátor), Hernyák Zsóka (vajdasági egykötetes író), Karafiáth Orsolya (költő és író), Kemény Zsófi (slammer), Kiss Noémi (író, nőjogi aktivista), Molnár T. Eszter (író, biológus), Nina Yargekov (Prix de Flore díjas francia–magyar író), Rakovszky Zsuzsa (Kossuth-díjas költő, író), Selyem Zsuzsa (Kolozsváron élő író, esszéista), Szécsi Noémi (József Attila-díjas író), Szvoren Edina (József Attila- és Európai Unió Irodalmi díjas író, zenetanár), Ugron Zsolna (kolozsvári születésű író).
És van még egy férfi is közöttük, álruhában. Miért?
Mert nem szeretem a túl kerek vagy rózsaszín dolgokat, pontosabban gyanúsnak, életszerűtlennek tartom őket. Ezért szerkesztőként ebbe a női csapatba szerettem volna egy férfit is, álruhában. Egy titkos maszkulin nézőpontot. Hál’ istennek Sárbogárdi Jolán is elfogadta a felkérést, akit ugyebár Parti Nagy Lajos, Kossuth-díjas író mozgat a háttérből. Egyébként a könyv tisztán női munka, a grafikusunk, a tördelőnk, a marketingesünk és a kiadóvezető is nő. De azért a pénzügyminiszterünk férfi.
Borító és illusztrációk: Szabó Imola Julianna
Mit szóltak az ötlethez az írók?
Először ismeretlenül Rakovszky Zsuzsának írtam. Arra gondoltam, hogy ha ő vállalja, akkor nekifutunk. Egy napon belül válaszolt: „Ritkán szoktam felkéréseket elfogadni, de ez az ötlet most tetszik. És gyorsan lestoppolom Alízt, nehogy elvigyék az orrom elől” – írta. Később ehhez még hozzátette: „Általában olyankor szoktam egy felkérésnek eleget tenni, amikor úgy érzem, hogy olyasmiről kérdeznek, ami a felkéréstől függetlenül is foglalkoztat. A meséket általában is szeretem, Alíz pedig gyerekkorom óta az egyik kedvencem: az a már-már abszurd, furcsa – és azt hiszem, nagyon angol – humor, ami jellemző rá, nagyon közel áll hozzám, és nagyon szeretem a jól nevelt, Victoria-korabeli angol kislány figuráját, aki megpróbál ebben az abszurd világban boldogulni. Mármost az öregedés is elég abszurd állapot, és elég sok komikus (tragikomikus?) megnyilvánulása van, azt hiszem, így jutott eszembe, hogy legyen Alíz öreg – miközben »valahol« megmarad benne az egykori gyerek is (ahogy talán mindnyájunkban).”
Szécsi Noémi szerint a mesék újraírása és folytatása klasszikus és megunhatatlan írói feladat, ezért a felkérés számára is nagyon inspiráló volt. „Mulan nem is az én gyermekkori mesehősöm volt, hanem a most már kamaszkorú lányomé, akivel együtt néztük végig a Disney-hercegnők történeteit. Egy kicsi lány nagyon kíváncsi például arra, hogy mekkora a lányok mozgástere a fiúkéhoz képest, és mesenézés közben erről kérdezősködött akkoriban. Minden mesében sztereotípiák jelennek meg, ez a mese magyar közegbe helyezve nem csak a nőkkel kapcsolatos, hanem az idegenekkel, ázsiaiakkal, betelepülőkkel kapcsolatos sztereotípiákat is felkínálta, amikről mostanában (túl) sokat beszélünk. Ezért könnyen adta magát a folytatás.”
Kemény Zsófi gyerekként odavolt az Andersen-mesék illusztrációiért, így hát ő is örömmel vállalta a kihívást: „Gyerekkorunkban gyakran nézegettem egy gyönyörű mesekönyvet, Andersen meséinek képes kiadását. A leghosszabb meséhez, a Hókirálynőhöz volt a legtöbb és legizgalmasabb illusztráció: egy csodálatos szán egy csodálatos nőalakkal repült a hómezőben, egy másik képen pedig egy kócos, vidám lány egy rénszarvast simogatott. Mivel nem ismertem a mesét, mert a szüleink nem voltak hajlandóak műmeséket olvasni, csak népmesét vagy Grimmeket, ezért saját gyönyörűen kalandos történeteket találtam ki ezekről a képekről. Aztán megtanultam olvasni, és láttam, hogy Andersen is egész jó mesét írt hozzájuk. Gyönyörűen kalandosat. Kábé ezerszer olvastam el. Ráadásul mikor ez a felkérés érkezett, épp abban az élethelyzetben voltam, mint Kay. Úgyhogy pontosan tudtam, hogy mi jön utána: fájdalom, sértettség, bizalmatlanság, bosszú. És ez a mese megmutatta: vagy elrepülök én is, vagy belehalok.”
Selyem Zsuzsa szerint a meséket mindig érdemes továbbgondolni, ha nem akarjuk átveretni magunkat. „Sahrazád mesélte gyermekkorom kedvenc meséjét, A kis púpos meg a többieket. Aztán amikor anyámtól kaptam egy számomra nagyobb összeget azért, hogy a PhD-oklevelem átvételére ruhát vásároljak, én inkább a Prileszky Csilla fordította hétkötetes Ezeregyéjszakát vettem meg. Sahrazád számomra a »mesélj, ha kedves az életed« megtestesítője. A kötetbeli novellám alapkérdése: mi az életveszély ma? A történetemhez az Ezeregyéjszaka – még konkrétabban a Tejút – csillagainak néztem utána.”
Kiss Noémit először meglepte, hogy felnőttmesét kell írnia. „Holle anyó gyerekkorom kedvenc földanya figurája. Rémisztő és igazságos, kedves és szigorú egyszerre. A nagymamám is ilyen volt. Mosolya alatt mély ráncok húzódtak. A házuk kapuja előtt – ahol gyakran gyerekeskedtem – mélységes mély kút állt, gyakran szerettem volna eltűnni ott a világ elől. Képzeletben mindig kútba ugrottam, és gyönyörű világot találtam a mélyén. Az én novellám, amit a kislányommal írtam, persze egészen másfelé kanyarodik. A mai Budapesten játszódik, a Duna-parton, itt él alattunk kis házában Holle anyó, és figyeli mindennapi munkánkat. A többi derüljön ki a könyvből.”
Molnár T. Eszter univerzális történetet szeretett volna elmesélni: „Aranyhaj talán a kevésbé ismert Grimm-hősök közé tartozik, pedig a toronyba zárt lány alakja rendszeresen felbukkan a népmesék és mondák világában. Egyszerű történet, ám különösen gazdag motívumrendszerrel bír: szerepel benne salátalevélért elajándékozott magzat, rab énekes lány, zsarnok mostoha, még az olvasók elől is eltitkolt terhesség és könnycsepptől gyógyuló vakság. Felszabadító mese egy öntudatos hősnővel, ezért szívesen mesélem a gyerekeimnek. Az ő történetét folytattam.”
Nina Yargekov nem a kedvenc mesehősnőjéről írt: „Őszintén szólva nekem Piroska egyáltalán nem volt a kedvencem! Sőt, idegesített. Pont azért, mert nem értettem, hogy a francba nem veszi észre, hogy az ott nem a nagymamája, hanem a farkas. Ennyire hülye csak nem lehet valaki! Én kizárólag azt néztem, kiről írnék szívesen. Azaz melyik mese hív elő belőlem valami fontosabb mondanivalót. Plusz az is benne volt a pakliban, hogy gyorsan kellett dönteni, és úgy éreztem, Piroskának az a nagy előnye, hogy a mese vége elég nyitott, a kiinduló helyzet nem a szokásos házasság a királyfival, tehát: 1. sok mindent lehet vele kezdeni, és 2. talán nem írok egy olyat, ami egy másik szöveghez hasonlítani fog. Ugyanis azt vizionáltam, hogy a kötetben biztos lesz egy pár válás, italozó/bántalmazó királyfi stb. … hiszen a boldog házasság után mi más következhet?”
Halász Ritának még nincs kötete, ezért neki igazi kihívás volt a felkérés. „Azért választottam Dorothyt az Ózból, mert sok emlékem kötődik a történetéhez. Hangjáték dupla bakeliten, színház, Judy Garland, esti meseolvasás a gyerekeknek és Takajama Fumihiko egész estét animációs filmje, amit legalább ötvenszer láttam. Másrészt szeretek hurrikános videókat nézni, és ezt most végre lelkifurdalás nélkül megtehettem. Dorothy bátor és elszánt, egyetlen célja, hogy hazajusson a családjához, ami sikerül neki. Viszont az eseményeket legtöbbször nem ő alakítja, hanem megtörténnek vele, így mégsem válik igazán erős női karakterré. Ez a kettősség járt a fejemben, amikor a történet folytatásán gondolkoztam. »Milyen jó, hogy újra itthon vagyok«, mondja a könyv végén, én pedig azt a kérdést tettem fel, hogy valóban olyan jó-e neki otthon.”
Berg Judit örült, hogy felnőtteknek írhat. Másfelől viszont kicsit meg is rémült: „Ez a felkérés, sőt az egész téma egy csapda! Hiszen a negyedik x-en és x párkapcsolaton túl már mindannyian tudjuk, hogy a »boldogan éltek, amíg meg nem haltak« tényleg mesékbe való fordulat, aminek nem sok köze van a valósághoz. Hófehérkével kapcsolatban azonban egy dolgot sosem értettem. Jó, hogy a tükör szerint ő volt a legszebb, de miért, tényleg MIÉRT kérte el a királyfi az üvegkoporsóba zárt, halott lányt a törpéktől? Ő sem gondolhatta komolyan, hogy ebből a szerelemből (egy gyors temetésen kívül) bármi lehet még. Ez a kérdés gyerekkorom óta furdalta az oldalam. És most arra gondoltam, hogy megpróbálok választ találni rá. A megoldás (legalábbis az egyik lehetséges) tulajdonképpen kézenfekvő, és sok minden, csak nem gyereknek való. Hangsúlyozom, ez egy játék. Játszottam, nevetgéltem, időnként borzongtam írás közben – és azt reméltem, hogy az olvasónak is hasonló nevetős-elborzadós élményt szerzek majd ezzel a szöveggel.”
Hernyák Zsóka a kis hableány történetét választotta, mert neki már a gyermekkora sem lehetett tündérmese. „A víz alatt kellett élnie, és csak tengeri herkentyűkkel társaloghatott. A helyében én is lábat kértem volna karácsonyra. Ő is lábat kért, és cserébe a hangját adta. Nem minden választás egyszerű, mert nem minden kis hableány közeli hozzátartozója mindenható. A szerencsétlen halnő hiába kockáztatott. A felkérés pillanatában már egyértelmű volt számomra, hogy a kis hableány szívná meg legjobban, ha továbbírnák a történetét.”
Mit gondolsz a végeredményről?
Szem nem marad szárazon, ha valaki elolvassa ezt a könyvet. Van benne vidám, abszurd, elgondolkodtató, szomorú és rendkívül meglepő történet is. A könyv tele van érzelemmel.
Szempont volt az eredeti sztori, eredeti író stílusában folytatni, vagy szabad kezet kaptak a művészek?
Abszolút szabad kezet kaptak. Érdekes, hogy mindenki mennyire letisztult, egyéni hangon tudott megszólalni ezekben a novellákban.
Mennyire várhatunk habos-babos mesesztorikat?
Semennyire! Mindenkit kérek, hogy ne adja gyerek kezébe az És boldogan éltek? című könyvet! Ezek tényleg felnőttmesék.
Neked melyik a kedvenc sztorid, és miért?
Mindegyik. Mert rengeteg minden kiderül ezekből a felnőttmesékből. A #metoo kampány óta sokan kíváncsiak a nők véleményére. Itt sok minden kiderül arról, hogy a nők mit gondolnak a világról. A szerzők nem a politika, hanem a művészet eszközeivel fejtik ki a véleményüket. Elég szép statisztikákat lehetne készíteni egyébként abból, hogy hány mesehősnőnek lesz férje, munkája, gyereke, vagy milyen a kapcsolata a szüleivel. Minden történet merőben más sorsot rajzol meg.
Ha neked kellene mesehősnőt választani, akkor ki lenne az?
Holle anyó. Mert remélem, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel.
Holle anyó igazságot tesz
Milyen fogadtatásra számítasz?
Most ittam egy presszókávét, a zacc azt mondja, hogy zajos siker lesz. De a viccet félretéve, remélem, hogy sokan szívesen olvassák majd.
Lesz folytatás? Hiszen még rengeteg mesehősnő van…
És annyi szuper írónő! A próféta szóljon belőled, mi örülnénk, ha lenne folytatás.
Nőkről nőknek szól, vagy nemtől függetlenül mindenkinek?
Elsősorban nőknek. De nőkre kíváncsi férfiaknak is.
Mikor találkozhatnak a kötettel az olvasók?
Pár napja már kapható a boltokban. Aki pedig szívesen eljönne a könyvbemutatóra, azt nagyon sok szeretettel várjuk október 20-án 19.30-kor a Margó Irodalmi Fesztiválon! Lesz egy érdekes beszélgetés négy szerzővel (Berg Judit, Rakovszky Zsuzsa, Szécsi Noémi, Ugron Zsolna), dedikálás, és kíváncsian várjuk a véleményeket.
Mit gondolsz: és boldogan éltek?
Hú, ez egy nagyon hosszú beszélgetés kezdete lehetne. Én személy szerint nem hiszek a lánymesékben. Azt gondolom, hogy a boldogság mindenkinek más. Azonkívül a boldogság illékony állapot. Kell a rossz ahhoz, hogy érezzük a jót, és hálásak legyünk érte. Talán aki a világ békésebb felére születik, egészséges, tanul a hibákból, mer változtatni, nem másokhoz méricskéli magát, megbecsüli a jót, amije van, le tudja magát kötni valamivel, örül az apróságoknak, és tud dönteni, az könnyebben boldogul. De ez egy nagyon nehéz kérdés. Mert mit ér az egész, ha nem tud szeretni, és őt sem szeretik? Picit ez derül ki az És boldogan éltek? novelláiból is. És még egy dolog: humor és nevetés nélkül semmi semmit sem ér!
