Nyugi, semmi személyes: Buksi, vagy a mi konkrét esetünkben Bugac, azért neheztelt, mert az óraátállítás miatt önhibánkon kívül elcsúsztunk a megszokott etetési időponttól. Pedig, ahogy az a Northwestern Egyetem friss kutatásából kiderül, a kutyák és a cicák is ezek alapján, vagyis az etetés és a séta fix időpontjai alapján lövik be a pontos időt.
Mi, emberek, ezt legfeljebb abból érzékeljük, hogy úgy érezzük, kedvencünkhöz „órát lehetne igazítani”. És tényleg. A mi Bugacunk mostanra komplett kis rituálét kerekített magának ahhoz, hogy felhívja a figyelmemet arra, hogy kajaidő van. A szeánsz mindennap pontban este hatkor kezdődik, mindig a nézéssel: amikor is Bugac leül elém, és meredten bámul. Egy idő után, akármit csinálok is épp, kénytelen vagyok ránézni, a tekintete ugyanis konkrétan lyukat éget rám.
Ha valami miatt mégsem ugrok azonnal a nézésre, Bugac stratégiát vált, és a lehetőségektől függően vagy böködni kezd az orrával, vagy felugrik rám. És, ha még ez sem válik be, akkor nyökögni kezd, mintha csak azt mondaná, hogy „helló, vedd már észre, idő van, éhes vagyok”. Vasárnap is így volt, azzal a különbséggel, hogy Bugac a rutint nem hatkor, hanem egy órával korábban, ötkor kezdte. Neki senki sem szólt az óraátállításról.
A Northwestern Egyetem friss kutatása szerint a kutyák és a macskák a számukra fontos események – az etetés vagy épp a séta – időpontjai alapján tájékozódnak az időben, pontosan tudják, ha a gazdi a szokásosnál később jön haza, vagy hogy kétszer annyi ideig készítette a vacsorát, mint mondjuk előző nap. A kutatók mindezt azonban nem kutyákon és macskákon, hanem egereken bizonyították.
A kísérlet során azt tapasztalták, hogy az egerek agyában lévő neuronok egy része várakozáskor aktiválódik, és óraként funkcionál.