Oltalom. Menedék, ami mindig befogad, ahova el lehet bújni. Egy barátságos burok, ami megvédi lakóját és ahonnan biztonságban kimerészkedhet. Ahol jó élni. Ilyennek képezelem a csigaházat, s nyilván nem véletlen, hogy Szabó Magda pont ezt a címet adta élete első kisregényének.
Eddig mindenki úgy tudta, hogy az írónő első megjelent könyve a Bárány című verseskötet volt 1947-ben. Két évre rá megjelent a második is, Vissza az emberig címmel. Ezek után 1957-ig Szabó Magda nem publikálhatott, hallgatásra ítélték. Ebben az időben a mai Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanáraként dolgozott, de egy napra sem állt meg alkotói munkájával. Aztán végre 1958-ban megjelent első regénye, a Freskó. 2018 nyaráig így ismertük pályája kezdetét.
Aztán idén augusztusban Jolsvai Júlia, a Szabó Magda-sorozat szerkesztője, és az írónő keresztfia, hagyatékának gondozója, Tasi Géza egy hamarosan megjelenő fotóalbumhoz keresgéltek családi képeket. Egy polc tetején, egy fehér dossziéba csomagolva bukkantak rá arra a két kockás füzetre, amelyeknek címkéjén ez állt:
„Csigaház, 1944, SzM.”
A kézirat létezése mindenkit meglepett, több okból is: fiatal korától kezdve Szabó Magda igen tudatos nőként élt, megsemmisítette minden olyan írását, amit nem érzett tökéletesnek. Így joggal gondolhatjuk, hogy a Csigaházzal tervei voltak a szerzőnek. Néhol átírta, szavakat húzott ki, javításokat ejtett meg, s mindezt szintén kézzel (ezeket az oldalakat egyébként a könyvben is megtalálni), ami arra utal, hogy bizony rengeteg munkát fektetett a műbe. Talán pontosan azt kívánta, hogy csak halála után bukkanjanak rá, talán még finomítani szeretett volna fiatalkori regényén, esetleg valaki tanácsára tette félre.
S hogy mi kerülhet még elő a nívós hagyatékból? Reméljük a legjobbakat. Mindenesetre ez a két kockás füzet szempillantás alatt írta át a magyar irodalmat, s gyakorlatilag vörös szőnyegen vonult be a történelembe.
Kihagyhatatlan regény Szabó Magda Csigaház című műve
Ismeretlen ismerőseink a Csigaház szereplői
A regény cselekménye 1937-ben, az Anschluss idején játszódik. A kötet főszereplője Júlia, aki egy szerelmi csalódás miatt menekül az imádott Bécsbe: rajtakapja apja fiatal feleségét egy másik férfival, akibe, titkon ugyan, de halálosan szerelmes. A bájos, kissé naiv, mégis önérzetes fiatal lány sokáig abban a tudatban él, hogy miatta jár az ügyvéd a család villájába. Arculcsapásként éri a felismerés. Ráadásul a férfi Júlia édesapjának a barátja.
András irreálisan nyugodtan kezeli a helyzetet, sőt saját magát hibáztatja azért, mert fiatal felesége félrelépett. Ebből a nyugtalan helyzetből akar minél előbb kikeveredni a lány, és abban bízik, hogy a bécsi panzióban egy csapásra maga mögött hagyhatja ezt a hatalmas csalódást. Ha minden ennyire egyszerű volna…
Viszont ez nem az a hely, ahol el lehet bújni a világ fájdalmai elől. Az akkori politikai helyzet egyre élesebb, a Csigaház lakói ily módon is előtérbe kerülnek, sok helyen már a horogkeresztes zászlókat lobogtatják. Ez még inkább árnyékot vet a cselekményre, s igazi történelmi hátteret is kapunk. De a falakon belül sincs békesség: további szövevényes viszonyokról, ijesztően valóságos emberi kapcsolatokról olvashatunk, amelyekre egytől egyig jellemző a visszafogott, mégis pattanásig feszülő ingerültség. Minden egyes szereplő részletes szerelmi életét elénk tárja az írónő a legapróbb tulajdonságaikkal együtt. Úgy érezzük, régóta ismerjük őket, de az is kizárt, hogy valaki ne fedezze fel magát valamelyik szereplőben. És hogyan viselkednénk mi ezekben a helyzetekben? Talán nem is annyira meglepő, hogy a feszültségekkel átitatott különféle konfliktusokat Szabó Magda nem egy hatalmas robajjal zárja le. Sokkal inkább indulatmentesen, higgadtan vesszük tudomásul, hogy miként értek célba vagy buktak el az egyes szereplők.
És miközben megpróbálunk igazságot tenni a sokasodó konfliktusok között, miközben kapkodva igyekszünk mások helyett szavakba önteni a ki nem beszélt problémákat, közben Szabó Magda lágyan megfogja a kezünket, és gyönyörű helyekre kalauzol bennünket. Precíz megfigyelőképességének köszönhetően valahogy azt érezzük: mi magunk is ott voltunk akkor, amikor a cselekmény játszódik. De akárhol is legyünk földrajzilag, ez a regény rólunk, emberekről szól. Még ma is.
Szabó Magda most sem adja könnyen magát.
Akár a többi művénél, ebben is hangsúlyos a lélektan. A különböző emberi sorsok, a szereplők személyes vívódásai, a feszült ellentmondások. Az olvasót folyamatos gondolkodásra készteti, s nem ritkán kénytelenek vagyunk saját magunkra ismerni: vajon miért áll ellentétben az, amit teszünk, azzal, amit mondunk? Miért megyünk el egymás mellett? Miért nem értjük meg azt, amit a másik mond? És talán éppen ezektől, a ma is aktuális kérdésektől lesz annyira szabómagdás a Csigaház. Néhol csupán alig hallhatóan, másutt egészen ordítóan, de már ebben a műben is hallani az írónő későbbi, jól ismert hangját. Aki elolvassa ezt a kötetet úgy, hogy korábban már a többit is magáévá tette, kiváltságos állapotban van, hiszen jelen lehet a legeslegelső ütemnél is.
Hogy a Csigaház kezdeti szárnypróbálgatás? Lényegében igen, hiszen Szabó Magda huszonhat évesen jegyezte le, s valóban érezni rajta, hogy nem annyira kimunkált, megformált regény, mint a többi, amelyeket a mai napig nagy siker övez. Vonalvezetése nem mondható jellemzőnek: az írónő igyekszik az olvasóra bízni a kusza szálak kibogozását. Nem ad kész válaszokat, sőt több esetben is megoldások nélkül hagy bennünket, de pont ettől lesz ennyire izgalmas olvasmány, ami napok múltán is velünk együtt létezik. A mű végén több szereplő sorsáról is mi dönthetünk, Szabó Magda nagylelkűen ránk bízza a megoldást.
Mit kaptam én a Csigaháztól?
Korábban hatalmas könyvfaló voltam, de amióta megszületett három gyerekem, arcpirítóan kevés szépirodalmat olvasok. Ezerszer is elhatároztam, hogy ezen változtatok, mert tényleg hiszem, hogy legalább elalvás előtt mindenkinek van ideje arra, hogy elolvasson néhány oldalt, egy teljes fejezetet. Ezidáig nem sikerült tartanom magam fogadalmamhoz, de Szabó Magda Csigaháza újra afelé terelt, hogy mindennap legyen a kezemben könyv. Bár úgy érzem, most felbukkant kisregénye nem könnyű olvasmány, igazi olvasói agymunka, mégis képtelenség letenni. Olvastam kutyasétáltatás közben, trolin, és elfelejtettem „miatta” leszállni. Esténként pedig a könyvvel a kezemben aludtam el. Ha lett volna rá egy teljes napom, akkor megszakítás nélkül, bekuckózva néhány bögre forró teával olvastam volna el az első sortól az utolsóig. Nekem a Csigaház nemcsak igen értékes és kihagyhatatlan regény, nem csupán olyan mű, amelynek mondanivalója továbbgondolkodásra késztet, hanem segített abban, hogy olvasás iránti szeretetem újra fellángoljon. Köszönöm, Szabó Magda!
„Olvastam trolin is, és elfelejtettem miatta leszállni.”
A Csigaház című kisregény a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg, és már megtaláljátok a boltok polcain.
