A Nap utcai fiúk (2007)
Ez volt az első nagyjátékfilmem, előtte gyerekként csak különféle tévéműsorokban szerepeltem, például egy szilveszteri kabaréjelenetben. 18 éves koromig Földessy Margit iskolájába jártam, ő küldött el a castingra. A főszerepre mentem – amit végül Gáspár Kata kapott meg – , de a két kisebb lányszerep egyikét azért sikerült megcsípnem. Igazából annyi volt a szerep funkciója, hogy az egyik srác barátnője voltam. Volt kb. egy közelim. (nevet) Vittük a zsíros kenyeret, meg minden. Egy-két évvel később Szomjas György mondta, mennyire sajnálja, hogy csak ilyen apró szerepet tudott adni nekem, de majd legközelebb, ami nekem nagyon jólesett.
GIF
Drága besúgott barátaim (2012)
Derzsi János lányát játszottam, és Molnár Áron volt a tesóm. Emlékszem, hogy kibéreltek egy szupermarketet az éjszakai forgatásra. Áron a maga improvizatív, lehengerlő energiájával mindent beleadott, és annyira nyomattuk, hogy egy teljesen elfajult jelenet sült ki belőle. Ott volt két bűn rossz gyerek, akik dobálták be a cuccokat a kosárba, meg loptak a boltból, bár az utóbbi részt végül, azt hiszem, kivágták a filmből. Totál őrülten nyomtuk éjszaka az Aldiban, és a végén egy ott megvásárolt tequilával koccintottunk a sikerre. (nevet) Nagyon sokat röhögtünk, ez a legfőbb emlékem a forgatásról.
GIF
Csak a szél (2012)
Fliegauf Bence behívott a castingra, mert valakivel már forgatott, de egy új lánnyal újra akarta venni. A castingon úgy éreztem, hogy Bencét egyáltalán nem érdeklem. Az első mondata kapásból az volt, hogy „Hú, de magas vagy”, ami azért nem túl biztató. Ennek ellenére a casting végén odajött hozzám, és rögtön azt mondta, hogy én kapom ezt a szerepet. Soha ilyen nem fordult elő velem korábban. Bár ez is kis szerep volt, de úgy éreztem, hogy fontos, szimbolikus jelentősége van a filmben.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Isteni műszak (2013)
Már a Színművészetire jártam, amikor felkért a medika szerepére Bodzsár Márk. Vicces volt, hogy a mentőautóban volt próbánk fecskendőszúrásból meg hasonlókból. A szüleim ezeket vágják, mert ők eredetileg orvosok, de nekem ettől még fura volt. Furcsa véletlen volt, hogy apukám mentőzött, és hirtelen én is ott vagyok. Tök jó volt lányként lenni egy ilyen zord , szinte westernes közegben. A börtönös rész volt a legdurvább. Bementünk, személyit kellett leadni, meg ilyenek, nagyon kemény volt az atmoszféra.
Isteni műszak
Couch Surf (2014)
Leforgattunk egy jelenetet a Magas Tátrában, egy gyönyörű helyen voltunk lélegzetállító kilátással, de valami nem sikerült jól a felvétellel, mert baromi nagy volt a köd, és emiatt nem működött jól a jelenet. Fullajtár Andreával végül egy másik jelenetet forgattunk, ráadásul egy másik film díszletében, már-már gerilla módra. Dyga Zsombor nagyon akart minket Andreával a filmbe, és a kihúzott jelenetet mindenképp pótolni akarta valahogy. Így úsztam meg, hogy végül kivágjanak a filmből.
Swing (2014)
Nagyon kíváncsi voltam magamra, hogy mit tudok majd kezdeni az énekléssel, megállom-e a helyem. Zenés osztályba jártam, de sokáig úgy éreztem, még nem tudom hozni azt, amire képes vagyok, de a Swingben hallható dalom – a zongorás – szerintem jól sikerült. Nagyon tanulságos forgatás volt, rengeteget tanultam a többi színésznőtől, és a Törőcsik Marival való találkozás is fontos pont volt az életemben.
Veszettek (2015)
Goda Krisztával nagyon jó volt dolgozni már akkor is és most is. Szeretem benne, hogy szuper profi, és addig nem hagyja abba a felvételt, amíg nem lesz tökéletes. Én is szeretem addig ismételni a felvételt, amíg elégedett nem leszek. A film is egy fontos témát boncolgatott. Alapvetően én nem egy ilyen ellehetetlenített környezetből jövök, és mindig örülök, ha olyan szerepet kapok, amiért meg kell dolgoznom. A szerelmes szál pedig nagyon szép volt a forgatókönyvben és szerintem a filmben is.
Gondolj rám! (2016)
Bementem a castingra, ahol már bent ült hat férfi. Szerettem volna jól érezni magam, ezúttal nem akartam gyarapítani a kellemetlen castingélményeket, és ez sikerült is. A feladat az volt, hogy reagálni kellett a Kern Andrással való improvizációra. Nagyon szeretem András humorát, ami az életben is a filmhez hasonló, szóval olyan volt, mintha azután is a felvételt folytattuk volna, miután leállították a kamerát. Rengeteget nevettem.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Vaksötét (2016)
Az elején még kissé rossz volt, hogy na, a kelet-európai színésznőnek az jelenti a karriercsúcsot, hogy le van tapasztva a szája, és el van rondítva egy amerikai filmben, de aztán előjött belőlem a színész, a színész pedig valahol mélyen örül, hogy meg van alázva és el van rondítva, ha pont ezt kell eljátszani az adott szerepben. Így is történt: reggel benyomtak nálam egy gombot, és estig zokogva-sírva könyörögtem, hogy engedjenek onnan ki, mármint a szerep szerint. Volt néhány kellemetlen poén, ami még jobban segített a színészi állapot fenntartásában, amiket egyébként nem a külföldi stábtól, hanem a magyaroktól kaptam. Marha vicces, amikor a letapasztott szájú lánytól azt kérdezgetik, hogy kér-e enni. Talán nem gonoszság volt részükről, csak hülyeség, de ettől még rosszul esett.
Halottat játszani a legrosszabb a világon, nehéz ilyenkor kibírni levegő nélkül. Tök vicces, hogy ez ekkora világsiker lett, mert amikor forgattuk, még úgy tudtam, hogy majd egyből DVD-n fog kijönni, és hozzánk talán el se fog jutni. Ehhez képest itt is berobbant a köztudatba.
Aurora Borealis: Északi fény (2017)
Óriási, hogy ilyen hosszú utóélete van ennek a filmnek, és körbement a világban. Az Aurora Borealis egy fontos történet, egy olyan sztori, amiről nem nagyon beszéltek korábban, legalábbis nem eleget, ráadásul egy nagyon nagy megmérettetés egy színésznek, és ez hiányzott már az életemből. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon jólesett, a legmeglepőbb reakcióval azonban Indiában találkoztam. Egy hatalmas vetítőben volt a premier, ott ült vagy kétezer ember, és amikor elindult a szülős-üvöltős jelenet, egyszer csak felpattant a teremben egy család egy hangos „Ez undorító” mondat kíséretében, és kirobogtak a teremből. Nagyon megijedtem, azt hittem engem itt meg fognak ölni, mert biztos olyan dolgokat mutattunk, amiket az ő kultúrájukban nem szabad. El is menekültem a vetítésről, de legnagyobb meglepetésemre rengeteg gratulációt kaptam utána, nemcsak nőktől, hanem idős férfiaktól is, akikről azt feltételezné az ember, hogy konzervatívabbak a filmek terén.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Budapest Noir (2017)
Itt nem az volt a gond, hogy a karakterem kidolgozatlan lett volna, hanem pont a fordítottja: óriási, részletesen kidolgozott háttértörténetem volt, és ezt kellett valahogy egy-két jelenetbe belesűrítenem. El kellett érni, hogy ne az legyen, hogy a színésznő mennyire el akarja itt játszani a nehéz sorsú lányt egy kávéházi jelenetben, mert ebbe a csapdába nagyon könnyű beleesni.
Budapest Noir (Fotó: Kende Tamás)
BÚÉK (2018)
A castingon kifejezetten izgultam annak ellenére – vagy pont azért – , mert ismerem Krisztát, és a Veszettekben dolgoztunk már együtt. Nem akartam smúzolni, hogy „csináljuk meg, aztán kapjam meg a szerepet”, talán ezt kompenzáltam magamban egy kiadós izgulással. Annyiban mindenképp tudtam azonosulni Fanni figurájával, hogy ahogy őt, engem is raktak már skatulyába. Egy időben marhára idegesített, hogy folyton szende, kedves, naiv karakterekkel találtak meg, mert ezeknél jóval tökösebbnek tartom magam, de aztán rájöttem, hogy ez egy álprobléma. Egy ember egyszerre kedves – rossz fej, buta – okos, kérdés, hogy a történetben mi domborodik ki, és hogy ő színészként hová helyezi a hangsúlyt. Most már leszoktam a nyavalygásról, nincs okom panaszkodni, már leszoktam róla, mert tök sokféle szerepet kapok, és arra is rájöttem, hogy ha minden szerepem ugyanolyan, azt csak magamnak köszönhetem, akkor én csinálok rosszul valamit. Fanni kilóg a társaságból az életkora miatt, be akar illeszkedni, de nem igazán érzi otthon magát a társaságban. Az ügyetlensége sem áll tőlem túl távol. Hogyha kapkodok, vagy zavarban vagyok, akkor én is hihetetlenül béna tudok lenni.
Franciska a BÚÉK c. filmben
A forgatásban az volt számomra a legkülönlegesebb, hogy időrendi sorrendben vettük fel a jeleneteket, ilyenre korábban még sosem volt lehetőségem, de most az egyetlen helyszín lehetővé tette ezt.
