Az edinburgh-i születésű feltaláló, James Hall Nasmyth (1808–1890) valóságos steampunkikon volt, a gőzhajtású vas- és acélszerkezetek megszállottja, aki már 17 éves korában, anélkül, hogy különösebb formális oktatásban részesült volna, megtervezett és összeszerelt egy gőzgépet, két évvel később pedig valamiféle csodajárművet épített, amely nyolc utast tudott szállítani nagyjából másfél kilométeren keresztül, és persze hogy ezt is a gőz működtette – kár, hogy erről a fantasztikus szerkezetről nem maradt fent legalább egy tervrajz vagy valami hasonló. A később Londonban és Manchesterben is szerencsét próbáló skót gőzlovagnak a fentieken kívül még számos találmánya és újítása volt a cölöpverő géptől az önszabályozó csapágyig, de a nevét igazán a roppant sikeres gőzkalapács megalkotása tette ismertté az egész világon, illetve az anyagi biztonságot is ez hozta meg számára.
Nasmyth 1856-ban, 48 éves korában vonult vissza a stílszerűen Hammerfield (Kalapácsmező) névre keresztelt birtokára, Kentbe, ahol hátralevő (és meglehetősen hosszú) életében már csak különféle hobbijaival foglalatoskodott, például a csillagászattal. Előszeretettel kémlelte az eget és kiváltképp a Holdat saját készítésű teleszkópjával, megfigyeléseit pedig egy könyvben összegezte, amelyet James Carpenter csillagásszal, a Királyi Obszervatórium munkatársával közösen jegyzett.
Az 1874-ben megjelent, a maga korában igen népszerű The Moon Considered as a Planet, a World, and a Satellite című kiadványt azóta több szempontból is alaposan meghaladta az idő, viszont az illusztrációk még mai szemmel is lenyűgözőek. Ugyanis a műhöz James Nasmyth, mintha ennél mi sem lenne természetesebb, látványos és részletes fotókat készített a Hold felszínéről.
James Nasmyth 1877 körül (Fotó: Wikipedia)
Jó, azért nem egészen arról a Holdról, hisz az akkori technikai feltételek mellett ez még magának a gőzgépek pápájának sem ment volna. A tájkép- és portréfestő apa mellett felnőtt, művészi hajlamokkal is megáldott feltaláló inkább gipszből formázta meg a Hold kráterekkel, hegyekkel és árkokkal barázdált ábrázatát. Körülbelül két tucat ilyen holdmodellt gyártott és fotózott be, a végeredmény alapján pedig nehéz elhinni, hogy ezeket a képeket egy bogaras, gőzfixált öregúr készítette a vidéki műhelyében a viktoriánus korszak derekán, és nem a szovjetek vagy az amerikaiak valamelyik űrszondája úgy száz évvel később; sőt, Nasmyth művei talán még izgalmasabbak és futurisztikusabbak, mint a valódi holdfotók. (Amúgy a könyvben szerepel egy olyan kép is, amelyen tényleg a Hold látható, ezt a műfaj egyik úttörője, Warren De la Rue csinálta, és bár nagyon jól néz ki, nyilván nem olyan lélegzetelállító, mint Nasmyth káprázatos domborművei.)
Képek forrása: publicdomainreview.org
