Závodi Marcel, azaz Zävodi még csak 19 éves, de A Dal idei versenyzőit már kipróbált döntősként figyelheti (2017-ben indultak a versenyben Berkes Olivérrel, közös számuk a #háttérzaj volt), szinkronizált filmeket, játszott a Nemzeti Színházban, producerként, dalszerzőként és szövegíróként dolgozott a magyar könnyűzenei élet színe-javával Vastag Csabától Király Viktoron, Király Lindán és Majkán át Radics Gigiig, kipróbálta magát számtalan műfajban a poptól a hiphopig, Hajós András meghívására szerepelt a Dalfutárban, és tevékenykedik kliprendezőként is – nemrég pedig megjelent első nagylemeze, a Revise, amely egy szerelem történetét dolgozza fel egybefüggő történetet mesélő konceptalbum formájában. A lemezbemutató koncertet Závodi Marcel március 7-én tartja az Instantban, előtte azonban február 25-én a Budapest Sportarénában is fellép Nicki Minaj előtt, úgyhogy bőven volt miről kérdezni.
Ha nekiül az újságíró bemutatni téged az olvasónak, elég hosszan körmölhet, hogy mindent elmondjon rólad. Te magad hogyan szereted összefoglalni azt, hogy ki vagy?
Én úgy gondolom, hogy egy kreatív ember vagyok. Mindent kipróbálok, amihez megjön a kedvem a művészetek közül, legrosszabb esetben maximum balul sül el… Nehéz manapság megmondani, hogy ki kicsoda valójában, hiszen a közösségimédia-platformokon már mindenki artist, zenész, énekes… Nekem a producerkedés a hivatásom, ami által rengeteg dologban ki tudom magam próbálni.
Závodi Marcel (Kép: Závodi Marcel archívuma)
Hogy látod most, a folyamatos változás jegyében fog telni az egész pályafutásod, vagy egyszer majd kikötsz, megállapodsz valahol?
Nem hiszem, hogy ez a folyamatos váltás valaha meg fog állni, pedig nyilván nem lehet örökké új dolgokat kipróbálni. Most úgy érzem, hogy maximum három szerepet bírok el egyszerre, egyelőre ez bőven elég.
Woody Allen azt mondta egyszer, hogy a látszattal ellentétben nem háromszor nehezebb, hanem háromszor könnyebb a dolga, ha ő ír és rendez egy filmet, és a főszerepet is maga játssza. Te hogy állsz a szerephalmozásnak ezzel az oldalával?
Ezzel százszázalékosan egyetértek a zävodis munkákból kiindulva. Úgy gondolom, akkor a legkompaktabb egy előadó, ha a projekt minden szakmai szegmense tudatosan van felépítve. Én személy szerint minden kisebb részletre kifejezetten figyelek, legyen szó egy videóklipben lévő snittről vagy akár bármelyik szövegben elhangzott szóról.
Van egyébként olyan terület vagy műfaj, ahova semmiképpen nem merészkednél?
Nincs – a hagyományos műfajok kivételével. Ezt most arra értem, hogy a lemezem is R&B, mégsem a megszokott R&B-vonal. Amit Olivérrel csináltunk, az pop volt, mégsem a megszokott popvonal. Ebben hiszek. Műfajilag nem zárom el magam semmitől, számomra a műfajon belüli egyediség a mérvadó.
Édesapád, Závodi Gábor maga is zenész, dalszerző és producer. Mi a legnagyobb előnye annak, hogy ilyen háttérrel rendelkezel?
A legnagyobb előnynek a szakmai biztonságot mondanám. Ha valamiben nem vagyok biztos, hozzá egyből tudok fordulni, legyen szó egy metaforáról vagy akár egy lemez koncepciójáról. Sokat ötletelünk együtt a kreatív dolgokon. Szerintem mindenkinél meghatározó az, hogy a szülei milyen zenét hallgatnak, és ez nagymértékben megkülönbözteti az egy korosztályhoz tartozó embereket.
Olyan volt már, hogy ő tanult valamit tőled?
Hát, annak ellenére, hogy az ő szakmai kommentjein nőttem fel, más zenéket hallgatok, más zenei impulzusok értek a generációs különbségnek köszönhetően, tehát ha bármikor megvitattunk adott kérdéseket, lehet, hogy én is el tudtam indítani benne pár új gondolatot.
Sok olyan területen is aktív vagy, ahova ilyen fiatalon nagyon kevesen merészkednek. Koraérett típusnak tartod magad?
Szerintem a koraérettség egy szubjektív dolog. Bennem kialakult egy olyan gondolkodásmód, ami ilyen területekre sodort az életem során. Ezt nem mondanám koraérettségnek, inkább motivációnak. Abból nálam nincs nagyon hiány.
Számodra melyek voltak a mérföldkövek az eddigi pályafutásod során?
Magyar vonalon nagyon sok mindent köszönhetek A Dalnak, a külföldi munkáim miatt pedig a Zeneszöveg.hu-nak, hiszen ők delegáltak először egy nemzetközi zeneszerző táborba, ahol elindult a külföldi karrierem is.
Miután döntősök lettetek, de nem nyertetek A Dalban Berkes Olivérrel, többször elmondtad, hogy nem is győzni mentetek, és az Eurovízió amúgy sem a te világod. Mi lett volna, ha mégis ti végeztek az első helyen?
Hát, felléptünk volna az Eurovízión, és vagy az első tízben végzünk, vagy egy nagyon gyatra helyezéssel térünk haza! (nevet) Eddig nem nagyon hallottam olyan produkcióról, aki az Eurovízió után bármilyen nemzetközi hírnévre tett volna szert, A Dalt azért hiszem relevánsnak, mert egy ország kíváncsi, hogy kik esélyesek a reprezentálásra, és valamilyen szinten befolyásolni is akarják a műsort a szavazással, hisz törődnek az országgal. Az Eurovíziót már minden ország csak azért nézi, hogy magának szurkoljon…
A bemutatkozó albumod rögtön egy konceptlemez lett. Hogy lyukadtál ki egy ilyen nagylélegzetű, történetmesélős anyagnál?
Mindig is a „nyers” erőben, a nagylélegzetű dolgokban hittem, számomra mindig is fontos volt, hogy ami kikerül a kezeim közül, az eltérjen a megszokott színvonaltól, akár itthon, akár a nagyvilágban.
Minek örülnél jobban: ha sokaknak a playlistjébe bekerülne a lemezről egy-két dal, vagy ha egy kisebb tábor kedvence volna csak, de ők egyben lennének oda az egészért?
Nincs még annyi élettapasztalatom, hogy erre a kérdésre biztos választ adjak… Jelen pillanatban annak örülnék a legjobban, ha sokak egyben lennének oda a lemezért.
Párhuzamosan készülsz a Nicki Minaj előtti fellépésedre és a március 7-i önálló lemezbemutatódra. Két teljesen más kaliberű koncertről van szó – mi tenne elégedetté, amikor a Sportaréna színpadán állsz majd, és mi az Instantban?
A Sportarénában egy kisebb létszámú felállással fogunk fellépni, olyan szettel, ami felkészíti a közönséget Nicki őrületes bulijára, az Instant sokkal változatosabb lesz ebből a szempontból, lesznek lassabb, őszintébb számok is. Megpróbálunk minden hallgatót bevonni a Zävodi-atmoszférába.
