Valószínűleg nem sok ember számára cseng ismerősen Bessie Stringfield neve, még akkor sem, ha valaki megrögzött rajongója a motorkerékpároknak. Pedig egy valódi motoros legendáról beszélhetünk, aki az első fekete nőként a XX. század elején egyedül száguldott végig az USA államain, köztük a feketéket akkor még bőven másodrendű emberként kezelő déli államokon. Dolgozott kaszakdőrshow-ban, de az USA hadseregét is segítette villámgyors Harley Davidsonjával.
Stringfield 1911-ben (vagy 1912-ben) született, de arról is megoszlanak a vélemények, hogy pontosan hol: az egyik változat szerint Észak-Karolinában, a másik szerint Jamaicában látta meg a napvilágot. Utóbbi történet szerint apja egyszerűen magára hagyta Boston egyik utcáján, ahol nagy szerencséjére egy ír katolikus asszony talált rá, aki befogadta az árva lányt.
Ami biztos, hogy Bessie Stringfield már fiatalon beleszeretett a motorozásba, az említett jótevőjétől ugyanis 16. születésnapjára egy Indian Scout típusú motort kapott ajándékba. Három év alatt megtanulta használni a járgányt, majd 19 éves korában feldobott egy pénzérmét az USA térképe fölött, aztán elindult oda, ahova az leesett. Mindez 1930-ban történt, amikor az Egyesült Államokban még nem voltak kiépített autópályák, Stringfield azonban nem riadt meg a hepehupás földutaktól sem. Olyannyira nem, hogy még abban az évben bejárta az USA mind a 48 összefüggő államát (Alaszka és Hawaii akkor még nem tartozott az államszövetséghez), ezt később élete során nyolc alkalommal ismételte meg.
Bessie Stringfield nem riadt vissza a kihívásoktól, ha kellett, a motorján aludt (Fotó: AMA Motorcycle Hall of Fame)
„Amikor a motoromra ülök, isten vezet az utamon” – mondta Stringfield az 1993-ban kiadott Hear Me Roar: Women, Motorcycles and the Rapture of the Road című, a motorozó nők történetét feldolgozó kötet írójának, Ann Ferrarnak. „Nagyon boldog vagyok két keréken.”
Abban az időben még az is szokatlan volt, hogy egy nő motorozzon, az USA déli államaiban pedig egyenesen felháborítónak számított, hogy egy fekete nő tegye ugyanezt. Stringfieldnek ezért többször meggyűlt a baja az arrafelé élő fehérekkel: nem egyszer konkrétan lezavarták az útról, de olyan is volt, hogy megkergették. Az út menti motelekben sem adtak neki szobát, ezért előfordult, hogy a motorján volt kénytelen aludni az akkor még újdonságnak számító benzinkutak parkolójában. Ha szerencséje volt, egy-egy éjszakára befogadták fekete családok, mivel a déli államokban élve pontosan tudták, milyen sors várhat egy egyedülálló fekete nőre az út során. Stringfield később azt is elmesélte, amikor egy ízben épphogy el tudott menekülni a felbőszült fehér tömeg elől, egy jólelkű benzinkutas pedig befogadta, és elrejtette, amíg ki tudta pihenni magát.
A második világháború ideje alatt katonai futárként száguldozott (Fotó: AMA Motorcycle Hall of Fame)
A motorosok is kinézték maguk közül
A XX. század első felében az Egyesült Államokban a motorozás kifejezetten a (fehér) férfiak világa volt, így Stringfield eleinte hiába kérte felvételét az American Motorcycle Association (AMA) tagjai közé: a társaság 1924-ben alakult, az első feketéket azonban csak az ötvenes években vették fel, ők is javarészt férfiak voltak.
Pedig Bessie Stringfield tudásban valószínűleg könnyedén maga mögé utasította volna a motoros szövetség legtöbb tagját, mivel útjai során időről időre vidéki vásárokon lépett fel kaszkadőrmutatványaival. Ezek közül talán a leghajmeresztőbb az úgynevezett Wall of Death volt, ami egy hatalmas, hordószerű építményt jelentett. A motorosok a „hordó” aljáról indulva olyan sebességet értek el, hogy a falon köröztek, sokszor szinte vízszintes testhelyzetben. Sőt, olyan is előfordult, hogy egyszerre több motoros kergette egymást a nyilvánvalóan életveszélyes mutatvány közben.
A második világháború idején Stringfield szolgáltataira az amerikai kormány is igényt tartott: katonai motoros futárként a belföldi bázisok között szállított fontos dokumentumokat, ekkor már jellegzetes kék Harley-Davidsonja nyergében.
Miami motoros királynője
A háborút követően, az ötvenes években Bessie Stringfield Miamiben telepedett le, vett egy házat, és ápolónőként kezdett dolgozni. A motorozásról azonban nem volt hajlandó lemondani, igaz, emiatt többször a rendőrökkel is összetűzésbe keveredett. Az American Motorcyclist című lapban 1996-ban megjelent posztumusz interjújában mesélte el, hogy amikor meg akarta szerezni a Floridában is érvényes motoros jogosítványát, a rendőrök egyértelműen értésére adták: nem fogják egy fekete nőnek megengedni, hogy a városban száguldozzon. Stringfield azonban nem adta fel, és kikövetelt egy találkozót a rendőrfőnöktől, aki történetesen egy motoros egység tagja volt. Ő különös módját választotta a helyzet megoldásának: levitte magával a nőt a parkolóba, ahol Stringfieldnek különféle motoros trükköket kellett bemutatnia, hogy bebizonyítsa a rátermettségét. Persze a „halálfal” után ez ujjgyakorlatnak bizonyult.
„Attól fogva soha nem volt problémám a rendőrökkel, és persze a jogosítványt is megkaptam” – mesélte az interjúban.
Bessie Stringfield, jellegzetes kék-fehér Harley-Davidsonjával (Fotó: Hemmings Motor News)
Ezután már nyugodtan motorozhatott, sőt még az Iron Horse nevet viselő motorosegyesületet is megalapította. Versenyeken is elindult, legalább egy ízben nyert is, azonban amikor a befutó után levette a bukósisakját, megfagyott a levegő, mert a bírák ekkor jöttek rá, hogy egy nő utasította maga mögé a mezőnyt.
Nemcsak ápolóként dolgozott, hanem bébiszitterként is: az ötvenes években a Thomas család gyerekeire, Robertre és Tomra vigyázott, akik akkor általános iskolások voltak. Tom Thomas a New York Timesnak nyilatkozva mesélte el, hogy szórakozott édesanyjuk egyszer elfelejtett értük menni az iskolába, ám amikor a gyerekek kisétáltak az épületből, Bessie ott állt a motorjával és ő vitte haza a srácokat.
A környéken ekkor már ismerték, mivel gyakran motorozott a nyergén állva, ezzel kiérdemelte a helyiektől a „Motorcycle Queen of Miami” nevet. Azonban nem csak Floridában motorozott, nyughatatlan természete miatt rengeteget utazott, eljutott Brazíliába, Haitire, de bejárta Európát is.
Élete során hatszor ment férjhez, de mindannyiszor el is vált. Háromszor esett teherbe, de mindannyiszor elvetélt, így végül nem született gyereke. A Stringfield nevet harmadik férje után vette fel, és meg is tartotta, volt férje később azt mondta, hogy Bessie tette híressé a Stringfield nevet.
Idősebb korában szívbetegséggel küzdött, orvosa ezért eltiltotta a motorozástól. Természetesen ezt az utasítást nem tartotta be és még nyolcvanévesen is motorral járt a vasárnapi istentiszteletekre. Végül 1993-ban, 82 évesen halt meg, addigra összesen 27 Harley-Davidsont „fogyasztott el”.
Az American Motorcycle Association, amely eleinte nem akarta beengedni a soraiba, 2002-ben beválasztotta a Motorcycle Hall of Fame halhatatlanok csarnokába, sőt még egy díjat is elneveztek róla. A Bessie Stringfield Awardot olyanok kaphatják meg, akik új rajongókat szereznek a motorozásnak. Napjainkban pedig minden évben megrendezik a Bessie Stringfield emlékmenetet, amelynek keretében több száz nő motorozik keresztül az Egyesült Államokon. Életéről dokumentumfilmet is forgattak, sőt Tales of the Talented Tenth címen képregényben is megörökítették Bessie Stringfield kalandjait.
Kalandos életét képregényben is megörökítették (Fotó: Goodreads)
Ahogy életrajzírója, Ann Ferrar írta róla: „rendkívüli mentális erőt, előrelátást, tervezést és ravaszságot igényel, hogy valaki megtegye azt, amit Bessie megtett a Jim Crow törvények korában, és mindezt megússza”.
