Bambi igazán még csak meg sem erőlteti magát, és mégis, Annamária miskolci otthonában pár percig minden szem rá szegeződik. Könnyű neki: alig 12 hetes, szeleburdi magyar vizslalány, csillogó szemekkel és hatalmas lapátfülekkel. Naná, hogy azonnal a középpontban van most is, pedig ha valamikor, most aztán tényleg nem körülötte forog a világ. Persze Bambit ez a legkevésbé sem érdekli, ugrál, pörög, nyüszög, puszit oszt, szóval a teljes repertoárt felvonultatja már ott, az előszoba közepén, miközben címszereplőnk, Sophie, akivel három év után találkozunk újra, a fürdőszobaablakban tüntet. A történéseknek háttal, természetesen.
Lánynak indult, fiú lett belőle
Öt perc sem telik el, mire Sophie végül megunja a fenti produkciót, és őrhelyet vált. Ez esetében annyit jelent, hogy higanylazán keresztülvitorlázik a nappalin, letelepszik a szoba legmagasabb szekrényére, és onnan méreget minket. De leginkább a kutyát. „Ez az első alkalom, hogy találkozik Bambival” – magyarázza a maláj erdei bagolyfi viselkedését Breznai Annamária, a színes állatsereglet gazdája, majd hozzáteszi: a látszat ellenére egy pillanatig sem aggódik azon, vajon Sophie elfogadja-e majd a szertelen vizslakölyköt. „Sophie a legbarátságosabb, legkedvesebb teremtmény, akivel csak találkoztam. Kell neki néhány óra, míg feloldódik, de aztán mindig, mindenkit elfogad.”
Sophie a bagoly és gazdája Annamária (Fotó: Ignácz Péter)
Mikor látja, hogy vizsla és bagoly között szent a béke, Annamária – aki állandó oktató a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán, és javában készül harmadik diplomájára, nem mellesleg pedig egy saját cicatenyészetet vezet – mesélni kezd. Arról beszél, hogy mennyire meglepődött, mikor kiderült, hogy Sophie, akit kezdettől fogva tojónak hitt, valójában hím. „Azt azért tudni kell, hogy a madaraknál egyáltalán nem olyan könnyű ezt megállapítani. Nem úgy van az, hogy csak benézünk a tollaik alá, és már rögtön tudjuk is a választ” – mondja nevetve, majd hozzáteszi: Sophie esetében az lett neki gyanús, hogy a bagoly időről időre megpróbált párzani a fején, a hajába kapaszkodva.
A most már tapasztalt gazdi, aki annak idején gyakorlatilag nulla baglyos tudással, a monori kisállatbörzén vette magához az akkor még csak tenyérnyi Sophie-t, ez után vitte genetikai vizsgálatra kedvencét. Itt aztán minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a madár, aki – mivel akkortájt minden idejét macskák között töltötte – macskának képzelte magát, bizony-bizony hím.
Bambi le sem veszi a szemét a bagolyról (Fotó: Ignácz Péter)
„Önzetlen családfenntartó férfiú”
Annamari sokáig úgy volt vele, hogy amíg Sophie-t nem akadályozza a mindennapokban, hogy macskaként éli az életét, inkább meghagyja őt ebben a tudatban. Aztán egy kis idő elteltével mégis úgy döntött, fajtársakat keres mellé. Ezután érkeztek a hölgyek. „Tök véletlen amúgy, hogy Darcy és Lana is kislány. Néhány héttel ezelőttig még én se tudtam, hogy Darcy is az” – vallja be Annamária, majd felidézi, hogy két és fél évvel ezelőtt, amikor a pápaszemes baglyot, Darcyt vásárolta egy holland tenyészettől, a madárral együtt érkezett tanúsítványokon feketén-fehéren az állt, hogy az állat hím. Hát, mit szépítsük, nem az.
És nem hím Lana sem. Igaz, a maláj erdei bagolylányt Annamária már tudatosan kereste és választotta ki Sophie mellé; társnak. „Nagy szerencse, hogy a két lány fiatalon érkezett meg hozzánk, mert így nemcsak egymással és Sophie-val szoktak villámgyorsan össze, hanem a cicáimmal is. Csak halkan jegyzem meg: ha már felnőttek lettek volna, mikor hozzánk kerülnek, egészen biztos nem lett volna ilyen könnyű dolgunk velük” – mondja.
Így viszont teljes az idill. Olyannyira, hogy Sophie ma már odaadó és gondoskodó családfő, amit Annamária szerint nemcsak az bizonyít, hogy mindkét lányt egyforma lelkesedéssel eteti, hanem az is, hogy kedvenc plüssjátékaiból – amiket egyébként kincsként őriz – időről-időre felkínálja nekik a legszebbeket.
Sophie remekül megvan a cicákkal (Fotó: Ignácz Péter)
Sophie apa lesz(?)
Az első tojás március elején érkezett meg, nagy meglepetésre nem Lanától, hanem Darcytól. Annamária addigra már felkészült: két odút is felszerelt abban az 50 négyzetméteres röpdében, amit közvetlenül Sophie érkezése után alakíttatott ki a ház teraszán. „Azt szerettem volna, ha a lányok, éppúgy, mint a természetben, itt is választhatnak maguknak kedvenc odút” – magyarázza, majd hozzáteszi: hatalmas boldogság azt látnia, hogy a röpde, ami egész mostanáig főként akkor tett jó szolgálatot, mikor dolgozni ment, most igazi családi fészekké változott.
Eredetileg azért készült, hogy a madarak akkor is kedvükre szárnyalhassanak, ha épp nem vagyok itthon. Így nem kellett féltenem őket, sem maguktól, sem mástól. Most viszont ez lett a kismamák első számú búvóhelye, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a madaraim biztonságban érzik magukat nálam: különben egész biztosan nem szaporodnának.
Fotó: Ignácz Péter
Az első bagolytojás ezzel együtt nemcsak örömet hozott Annamária életébe, de egy sor megválaszolandó kérdést is:
- Vajon életképes lehet-e egy maláj erdei és egy pápaszemes bagoly utóda?
- Hogyan deríthető ki, hogy van-e élet a tojásban?
- Mennyi ideig költ átlagosan egy bagoly?
- Hogyan maradhat a gazdi közel kedvencéhez úgy, hogy közben mégse zavarja őt ebben a kritikus időszakban?
Ahogy korábban, Sophie érkezésekor, Annamária szerencsére most sem maradt magára a kínzó kérdésekkel. „Ahogy megosztottam az első fotót a tojásról, a legkülönbözőbb madár- és bagolyszakértők vették fel velem a kapcsolatot. Tőlük tudom, hogyan kell meglámpázni egy tojást, hogy nyugodtan etethetem kézből a tojáson ücsörgő Darcyt, és ők tartották bennem a lelket akkor is, mikor azt hittem, a kis bagoly meghalt” – meséli meghatottan.
Bár ottjártunkkor Darcy még javában költött, az ma már egészen biztos, hogy ebből a legelső tojásból végül nem lesz kis bagoly. Annamária ettől függetlenül optimista: rendületlenül bízik abban, hogy Sophie még az idén apa lesz, a költésre ugyanis az elmúlt hetekben nemcsak Darcy készült fel, hanem Lana is.
Sophie gazdája Annamária (Fotó: Ignácz Péter)
Elkényeztetett első gyerek
„Sophie, gyere csak ide a kezemre! Mutasd meg, milyen okos vagy!” Miközben beszélgetünk, Annamária egyszer csak odalép Sophie éppen aktuális őrhelyéhez, és megpróbálja a kezére venni a madarat. És Sophie jön is, szavak se nagyon kellenek ahhoz, hogy pontosan értse, mit szeretne a gazdi: egy ideig élvezi Annamária közelségét, a simogatást, aztán mégis úgy dönt, jobb az úgy, ha inkább elvonul a szoba túlsó, biztonságosabb végébe, és ott várja ki a történéseket. „Nincs még egy ilyen barátságos, kedves és kreatív bagoly, mint ő” – néz a madár után Annamária, aztán teljesen váratlanul kibukik belőle, hogy a sok jó ellenére Sophie-tól bizony egyáltalán nem áll távol, hogy olykor szándékosan törjön borsot az orra alá.
„Persze, hogy tud ő rettenetesen makacs is lenni. És hát nem tagadom, olykor borzalmasan öntörvényű. Pont annyira, mint egy elkényeztetett első gyerek” – jelenti ki, majd gyorsan hozzáteszi azt is: a hasonlat ellenére egyáltalán nem gondolja azt, hogy a baglyok anyukája lenne.
Én inkább afféle társ vagyok számukra: egy biztos pont az életükben, olyasvalaki, akiben feltétel nélkül megbízhatnak, és aki büszkén vállalja, hogy még most is rengeteget tanul tőlük. Például azt, hogy a lehetetlennek tűnő dolgok is sikerülhetnek, hogy a világ sokszínű, és hogy nem kell feltétlenül beszéd sem ahhoz, hogy jól megértsük egymást.
