Szűcs Marikának még a családját is sikerült meglepnie, mikor néhány évvel ezelőtt, nulla kutyás tapasztalattal úgy döntött, kölyöknevelő lesz. „Ezt megelőzően még sosem volt kutyám, sem macskám, és az igazat megvallva, kicsit tartottam is tőlük” – vallja be a kölyöknevelő, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola videósorozatában.
Az Úton a kutyámmal új részében a 66 éves Marika elárulta, a kölyöknevelés érdekében végül legyőzte félelmét, azzal pedig, hogy Ikon része lett a mindennapjainak, az egész élete megváltozott. Nemcsak azért, mert a reménybeli vakvezető-tanonc olyasmiket is megtanított neki magáról és a szeretetről, amikre álmában se gondolt volna, hanem azért is, mert Ikon révén egyik pillanatról a másikra egy hatalmas, összetartó kutyás közösség tagja lett.
Ma már mindenfajta félelem nélkül, a lehető legnagyobb lelkesedéssel és szorgalommal hordja második neveltjét, a szénfekete Artúrt a kölyöktalálkozókra, ám elárulja, nem volt ez mindig így. „Kezdettől fogva tudtam, hogy az általunk nevelt kölykök érdeke, hogy találkozzanak idős, már felnőtt kutyákkal, hogy tanulhassanak tőlük, épp ezért Ikont is vittem, amikor csak tudtam. Arra az élményre azonban semmi sem készíthetett fel, mikor az első alkalommal a futtatóba belépve, három-négy szépen megtermett labrador indult felém.”
Azóta évek teltek el, Marika pedig ez idő alatt igazi szakértője lett a kölyöknevelésnek és ezzel együtt a kutyáknak is. Legalábbis Nyíriné Kovács Mária, az Alapítvány kiképzője szerint. Hozzátette, szerinte Marika története azért is különleges, mert tökéletes példája annak, mennyire meg tudja változtatni az embereket a kutya, már egészen kis idő alatt is. „Látót és nem látót egyaránt megváltoztathat a kutya jelenléte, a kutyával való kapcsolat” – egészíti ki Mária, aki nagyon reméli, nem Artúr lesz az utolsó kölyök, akit elindíthat majd a vakvezető kutyává válás hosszú útján.
