Így dolgoztak a nők az első világháború alatt

Fotók egy különös korszakból, amely egyszerre volt a földi pokol és egy megvalósult feminista utópia.

Szabó Sz. Csaba

2019. Június 09.

A nyugati világban éppen száz éve (plusz-mínusz néhány év) változott meg alapjaiban a nők helyzete. Egyrészt beért a 19. század óta egyre erősödő nőmozgalmak munkája, másrészt pedig kitört, majd meglehetős hevességgel lezajlott az első világháború, amelyhez hasonló kataklizmát korábban sem Európában, sem másutt nem tapasztalt még az emberiség. A totális háború, ahogy a neve is mutatja, a végsőkig igénybe vette a hátországok erőforrásait, illetve gazdaságát, és gyakorlatilag mozgósította az egész lakosságot. Nagyon leegyszerűsítve; amíg a férfiak a fronton álltak helyt, addig a nők mindenhol máshol, ami fenekestül felforgatta az addigi status quót. Persze korábban is dolgoztak a nők, mondjuk kalapos- vagy telefonos-kisasszonyként, vezették a háztartást, a gazdaságot, esetleg cselédnek vagy nevelőnőnek szegődtek, de a háború alatt már a hagyományosan férfias(nak tartott) állások zömét is ők töltötték be; így például Magyarországon (elsősorban Budapesten) is nagy számban jelentek meg a női postások, kéményseprők, tűzoltók, bérkocsisok vagy villamoskalauzok, ami azért nem mindig aratott osztatlan sikert.

Kéményseprőnő Londonban, az első világháború idején (Fotó: iwm.org.uk)

A hadiipar szolgálatába állított gyárak pedig tényleg tömegével szívták fel a többségében képzetlen, ám igen elszánt honleányokat, akik aztán rendszerint a férfiak fizetésének töredékéért, nem ritkán elviselhetetlen vagy életveszélyes munkakörülmények között szerelték össze a gránátokat, hegesztették a repülőalkatrészeket, öntötték a vasat, forrósították a gumit, lapátolták a szenet éjjel és nappal, akár a hét minden napján. Noha a háború után sokan visszatértek a családi tűzhely mellé, a szellem addigra már visszavonhatatlanul kiszabadult a palackból, hisz a nők mozgástere és érdekérvényesítő képessége alig pár év leforgása alatt feltűnően megnőtt, a változás pedig a kékgalléros munkahelyektől az egyetemekig mindenhol érezhető volt. Nem véletlen, hogy a női választójogot is ekkoriban (vagy közvetlenül a háború után, vagy már alatta) vezették be a szerencsésebb országokban, így például nálunk is.

A Public Domain Review nemrégiben egy nagyszerű összeállítással emlékezett meg a hátországok keményen dolgozó lányairól és asszonyairól, amelyből néhány fotót mi is bemutatunk. Ami igazán érdekes és zavarba ejtő ezeken a képeken, hogy mintha egyszerre örökítenének meg egy megvalósult feminista utópiát, illetve a huszadik század elejének legsötétebb, legkilátástalanabb napjait – de hát végül is tényleg ez volt a helyzet.