Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi panelje, az IPCC a napokban, svájci kutatók tanulmányára hivatkozva jelentette be, hogy egymilliárd hektáron kellene fákat ültetni ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést annyira le lehessen fékezni, hogy az évszázad közepéig „csak” 1,5 Celsius fokkal növekedne a bolygó hőmérséklete.
Hová kerüljön ennyi fa?
A svájci kutatók szerint a Földön bőven lenne hely az ültetésre, alaposan meg kell azonban vizsgálni, hogy ezek a fák hová kerülhetnének. A Science tudományos szakfolyóiratban csütörtökön meg is jelent az első, a témával foglalkozó tanulmány, amely azt vizsgálta, valóban van-e annyi megfelelő terület a bolygón, ahol a hatalmas léptékű projekt kivitelezhető lenne.
A svájci ETH Integratív Biológiai Intézet kutatói ehhez természetvédelmi területek műholdfelvételeit elemezték, hogy felmérjék a lombtakaró állapotát, valamint összefüggéseket kerestek fák növekedése, valamint a talaj összetétele és az egyes földrészek klímája között. Miután felmérték, hogy ezek a tényezők mennyire befolyásolják a fák növekedését, az adatokat alapul véve megpróbálták felbecsülni, hogy ugyanazok a fák hogyan boldogulnának a Föld más területein. A modellt addig finomították, amíg alkalmassá nem vált a fák növekedésének előrejelzésére.
A természetes erdőkben jóval nagyobb a biológiai sokszínűség, mint az utólag telepített monokultúrákban (Fotó: Getty Images)
A kutatás szerint a bolygón még akkor is lenne legalább 0,9 milliárd hektárnyi, fák ültetésére alkalmas terület, ha ebbe nem számoljuk bele a jelenlegi mező-, és erdőgazdasági célokra használt területeket. Ez nagyjából az Egyesült Államok területének mérete, amelynek fele hat ország – Oroszország, USA, Kanada, Ausztrália, Brazília és Kína – határain belül található.
„Az ökoszisztémák helyreállítása és a faültetés nem újdonság” – mondta a Popular Science magazin értesülései szerint Jean-François Bastin, az ETH ökológusa. „A mi adataink segíthetnek az ültetéssel kapcsolatos vállalások végrehajtásában. Úgy látjuk, hogy egyes országok a kapacitásaikat meghaladó vállalásokat tesznek, más nemzetek pedig nem tesznek eleget, pedig meglenne a szükséges terület az ültetéshez.”
A német Bonn Challenge nevű kezdeményezés is megvizsgálta az országos faültetési vállalásokat és azt találták, hogy az érintett országok 10 százaléka több fa elültetésére vállalkozott, mint amennyire képes lenne, míg 43 országban jóval nagyobb terület állna rendelkezésre, mint amennyit felajánlottak. A Bonn Challenge célja 2030-ig mintegy 3,5 millió fa elültetése, ez azonban a fentiek fényében nem biztos, hogy teljesíthető.
A szándék jó, a megvalósítással bajok vannak
Habár napjainkban egymást érik a környezetünk gyászos állapotával kapcsolatos hírek, ma jóval több fa növekszik a Földön, mint 20-30 évvel ezelőtt. Az elmúlt két évtizedben csak Kínában több mint 280 ezer négyzetkilométernyi erdőt telepítettek újra. A Bonn Challenge szervezői által a Nature tudományos folyóiratban áprilisban megjelent beszámoló szerint azonban az ehhez hasonló területek 45 százaléka monokultúrás ültetés, amelyek jó részét gazdasági célokra is felhasználják, azaz kivágják, betakarítják. Ezek az erdők így egyrészt nem kötnek meg annyi szén-dioxidot, mint a természetes őserdők, az éves irtásnak köszönhetően pedig nem is nyújtanak megfelelő élőhelyet az állatvilág egyedei számára.
Az Amazonas esőerdőiről készült légi felvételen jól láthatóak a fejlesztésre kijelölt területek, ahol a fákat kiirtották (Fotó: Getty Images)
„Az ökoszisztémák helyreállítása során figyelembe kellene venni a helyi élővilágot és a biológiai sokszínűséget is” – hangsúlyozta Bastin. A kutató a kormányzati döntéshozók és a témával foglalkozó civil szervezetek számára összeállított olyan térképeket is, amelyeken meg lehet nézni, hogy egy adott területen mennyi fát lehet fenntartható módon elültetni, úgy, hogy azok a lehető legtöbb szén-dioxidot semlegesítsék, azonban a szakembereknek ezek után maguknak kell eldönteniük, hogy melyek azok a fafajták, amelyek elültetése a legjobb eredményekkel járna.
Eközben a University of São Paulo kutatói a gazdasági hatásokra koncentrálva vizsgálgatták a világ erdőségeit. A Pedro Brancalion professzor által vezetett csoport többek között azt vizsgálta, hogy mennyibe kerül az esőerdők újratelepítése, illetve mennyi profitkiesést okoz egy-egy mezőgazdasági terület visszavadítása. Az így begyűjtött adatok alapján több mint százmillió hektárnyi területet jelöltek meg, összesen 15 országban, ahol érdemes lenne belevágni az esőerdő helyreállításába.
Ezeken a helyeket három tényező alapján azonosították: olyan területeket kerestek, ahol a meglévő erdőket részben vagy teljesen kiirtották, ahol sok különféle állat- és növényfaj él, illetve, amelyek közel esnek az emberlakta területekhez. A feltételeknek megfelelő régiókban aztán megvizsgálták a biológiai sokszínűséget, a vízbiztonságot, illetve azt, hogy az adott terület mennyire alkalmazkodott a klímaváltozáshoz. A kutatók ezek után megkeresték azokat a területeket, ahol a legtöbb előnyös tulajdonság megléte mellett a legolcsóbb lenne az erdők újratelepítése.
Brancalion arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elég a megfelelő földterületek kijelölése, a fák, erdők telepítését a földtulajdonosok számára is vonzó lehetőséggé kell tenni, kormányzati támogatások, adókedvezmények vagy más módszerek segítségével.
