Renault Captur: mindene a stílus

Lebegő mágneses buborék lesz a jövő autója

Az autók világán az elmúlt években olyan evolúciós tornádó söpört végig, hogy aki mondjuk egy évtizedet kihagyott, most csak kapkodja a fejét a különböző kategóriák megnevezésein: városi-szubkompakt-SUV-crossover, ezek a szavak kombinálódnak a mai autók nevezéktanában, a „lépcsőshátú” lassan kikopik a közbeszédből, a helyét az előbbi kifejezésekből összelegózott megoldások váltják fel. Ennek fényében a Renault Captur nevű modelljét nagyjából városi crossoverként azonosíthatnánk, amennyiben egy közepes méretű városi autót kapunk a pénzünkért, erősen „megterepjárósított” futóművel és karosszériával. 

Megakad rajta a szem

Elvégre Franciaországból, a divat egyik hátországából érkezett, nem csoda, ha a formatervezők olyan külsőt kerekítettek a Captur alvázára, amelyet az autók iránt kevésbé érdeklődők is megnéznek maguknak. Ehhez ugyan a felárért kapható kétszínű fényezés is hozzájárul, de az egyszínű változat sem csúnyább. Szeretik is a vásárlók, a tavalyi évben a Captur lett a második legnépszerűbb Renault Magyarországon, az ugyancsak csinosan sikerült Clio mögött. 

A Renault Captur vonzza magára a tekinteteket (Fotó: Andersen Dávid)

Ami elsőre is feltűnik rajta, az a magassága, ami a viszonylag rövid „testhosszal” együtt még jobban nyújtja az összképet, ezt a kétszínű fényezés tompítja valamelyest, szinte már divattervezőket idéző optikai trükkel: az ajtók alsó részén is megjelenik az eltérő színű fényezés, ettől a szem elsősorban a tesztautón piros színre fújt elemekre koncentrál, amitől picit hosszabbnak, lendületesebbnek érződnek az autó vonalai. Az első és a hátsó lökhárító alá szerelt, szintén a másodlagos színre fújt elemek a terepjárós stílust próbálják erősíteni, de mivel műanyagból vannak, ezek inkább látványelemek, mint valós funkciót betöltő védőlemezek. 

Durva terepre nem vinnénk, de egy kis földutazástól nem esik kétségbe (Fotó: Andersen Dávid)

Ami még feltűnő az a tekintélyes méretű logó a hűtőrács közepén, amely a Captur vidám ábrázatához ad egy jókora „orrot”. Ez egyébként a Renault mostani modelljeinek sajátossága, a Captur nagytesóján, a Kadjaron még talán ennél is nagyobb a jellegzetes rombusz. 

Furcsa apróságok belül

Annyi pénze lett fizetős parkolásból egy francia falunak, hogy nem tudják elkölteni

Az utastér kényelmes és még nagyobb testmagasság esetén is el lehet benne férni, legalábbis az első üléseken. Hátul a magasabbak, illetve a hosszabb lábúak jól teszik, ha picit összehúzzák magukat, de gyerekeket szállítani teljesen rendben van, így családi autónak is használható. A csomagtartója nem világbajnok, egy négytagú család nyaralásához már lehet, hogy tetőboxra is szükség lehet, de a két hátsó ülés lehajtásával már egész tisztességes méretű csomagtérhez jutunk. 

A műszerfal nincs túlbonyolítva, a fizikai gombok száma befogadhatóan kevés, az anyagok minőségével sincs baj. Egyedül a középkonzol fényes fekete műanyag felülete okozhat gondot a tisztaságmániás tulajdonosoknak, azon ugyanis már akkor is megjelennek az ujjlenyomatok, maszatok, amikor először ránézünk. A fényes felület egyébként a tükröződéssel is megviccelheti a sofőrt, ezt lehet, hogy érdemes lett volna kihagyni. 

A középkonzolba épített érintőképernyő teszi a dolgát, a menüje is kellemesen áttekinthető, nincs túlbonyolítva, minden ott van, ahol az ember várná. Egyedül a navigáció pontosságával akadtak gondok, de mivel ezt a már sokszor elátkozott Tomtom fejlesztette, nem a Renault ellenőrzőjébe írjuk a fekete pontot. 

Ízléses, letisztult beltér, csak a fényes műanyagot tudnánk feledni (Fotó: Andersen Dávid)

A következő meglepetés a műszerfal közepén várja a sofőrt. A jókora digitális sebességmérő nem újdonság, a Renault háza táján már évtizedek óta használják a kilencvenes években még „egértévének” csúfolt megoldást. Ami viszont meglepő, az a felette elhelyezett kijelző, amely konkrétan a digitális kvarcórák LCD-it idézi, nem gondoltam volna, hogy 2019-ben még léteznek ilyen elemek egy autógyárban. Ez a kijelző nem a legszerencsésebb, néha nehézkes leolvasni róla, hogy mit szeretne közölni az autó, talán annyival nem nyomta volna meg a kocsi árát, ha ide is egy modernebb változat kerül. 

Szintén Renault-sajátosság a kártya alakú indítókulcs, amelyet a francia gyártó az elsők között vezetett be. Ezzel nem is lenne gond, a mai modern autók java része már ilyet használ, igaz, a kártyaformátum helyett jellemzően szögletes vagy kerekded távirányítót kap az ember. Ezeket sok esetben a zsebünkből sem kell elővenni, a kocsi a kilincs meghúzásakor érzékeli, hogy nálunk van, és kinyitja az ajtót, majd szintén egy gombnyomással el is indulhatunk. Na itt ez nem így van, a kártyát a középkonzolon található résbe kell becsúsztatni és csak utána lehet a motor startgombját megnyomni. Azóta sem értem, hogy ennek mi értelme, azon kívül, hogy idegesítse a sofőrt, hogy már megint elő kell kotorni a kártyát a nadrágzsebből, táskából, ridikülből. 

A nagytesó Kadjar mellett állva látszik igazán a mérete (Fotó: Andersen Dávid)

A kesztyűtartó, egészen sajátos módon, nem felfelé vagy lefelé nyíló ajtó mögött rejtőzik, hanem egy egészen elképesztő méretű fiókot lehet kihúzni a Captur műszerfalából. Amikor azt írom, hogy elképesztő, az nem túlzás, kis ügyeskedéssel talán egy rekesz sört is bele lehetne pakolni, ez nagyjából jelzi a méreteit. 

Jól áll neki a nagyobb motor

Az általunk tesztelt autóban egy 900 köbcentis erőforrás kapott helyet, manapság már ez sem meglepő – igaz, a legtöbb helyen egyliteres motortól indul a paletta –, ehhez képest azonban a bő hétliteres fogyasztás picit mohónak tűnik, legalább egy jó literrel kevesebbet vártam volna, pedig nem is száguldoztam a Captur volánja mögött ülve. Már csak azért sem, mert ez a motor nagyjából alkalmatlan a gyorshajtásra, de a védelmében jegyezzük meg, nem is arra tervezték, hogy a sufnituning-huszárokkal hadakozzunk vele a Váci úton. A nyugodt, türelmes stílusban autózóknak megfelelő lehet, ettől függetlenül érdemes kipróbálni a legalább egy számmal nagyobb motorral szerelt változatot és utána alaposan elgondolkodni, hogy mégis inkább azt válasszuk. 

A kétszínű fényezés nyújtja meg oldalról (Fotó: Andersen Dávid)

A magasított karosszériából jól áttekinthető a forgalom, kellemes biztonságérzetet ad az embernek ez a pozíció. Hátrafelé valamelyest szűkül a kilátás, de a tolatókamerával és a parkolási asszisztens pittyegésével együtt gond nélkül lehet vele parkolni akár szűkebb helyekre is. Ahogy említettem, a szűk egyliteres motortól ne várjunk Forma-1-re jellemző teljesítményt, emellett már csak arra kell figyelni, hogy lendületesebb kanyarokban picit alulkormányzott lehet az autó, de az is tény, hogy ehhez már feszegetni kell a határait. 

Mennyi az annyi?

A nő, aki magába bolondította egész Franciaországot

A végére hagytam a Renault Captur egyik legnagyobb előnyét, az árát: 3,6 milliótól indul a belépő szint, ez parádés ajánlat a divatos városi autóért, de a képeken is látható extra festésű változatért sem kell 4,5 milliónál többet fizetni. Ha pedig azt mondom, hogy a legfullosabb verzió is megáll 6,1 milliónál, akkor mindenki érti, hogy mi a Captur titkos fegyvere, ami miatt olyan sokat látni belőle az ország útjain.