1. Mert ezek a filmek már senkinek sem szívügyei
Az első Terminátor-film James Cameron számára a kitörési lehetőséget jelentette, apait-anyait beleadott, mert tudta, hogy ezen múlhat a rendezői karrierje – a második részben pedig azt mutathatta meg, hogy mire képes, ha tisztességes mennyiségű pénzt adnak az ambiciózus terveihez, és nincsenek költségvetési keretek közé szorítva az álmai. Ezután Cameron kiszállt, a Terminátor franchise jogai pedig úgy szálldostak producerről producerre és stúdióról stúdióra, hogy rossz volt nézni. Mindenki csak a pénzt látta benne, ezért megvásárolták a jogokat, és felbéreltek néhány szakembert, hogy kezdjenek vele valamit, de ezek a filmek már egyetlen rendezőnek sem voltak szívügyei, a producerek egyszerűen megbízható iparosokat kerestek, akik elvégzik a rájuk bízott munkát. A filmek aztán olyanok is lettek, amilyenek…
Linda Hamilton és James Cameron 1984-ben (Fotó: Profimedia)
2. Mert nem jönnek a számok
Tudjátok, mi a Terminátor franchise legnagyobb baja? Hogy egyik film sem bukik igazán nagyot, viszont a második rész óta egyik folytatás sem aratott igazán nagy sikert sem. A Terminátor 3. – A gépek lázadása világszerte 433 millió dollárt hozott, de csak a gyártási költsége 200 millió volt, és a tetemes marketingbüdzséről még nem is beszéltünk (plusz nem árt tudni, hogy a bevétel felét kapja csak meg a stúdió, a másik fele a moziknál marad). A Megváltás alcímre hallgató következő rész szintén 200-ba került, és 371-et hozott. A sikerhez a legközelebb a 2015-ös Genisys állt, ahol a korábbi hibákból tanulva a büdzsét meghúzták 155 millió dollárnál, és az így keresett 440 millió tényleg csak egy hajszálnyira volt attól, hogy a film jövedelmezőnek legyen nevezhető. Bátran mondhatjuk hát, hogy a Terminátor franchise Hollywood Gerendai Károlya: hosszú éveken át megbízhatóan hozza a nullszaldót. Mindenki befürdik vele, de senki se annyira, hogy valakinek ne legyen kedve legközelebb is megpróbálni.
3. Mert Schwarzi már túl öreg ehhez a szarhoz
Arnold Schwarzenegger eddig csak egyetlen részben, a Megváltásban nem vett részt, mert akkoriban éppen a politikai karrierjére fókuszált: az is lett a franchise legérdektelenebb epizódja, és az hozta a legkevesebb pénzt. Schwarzi az évek során túlságosan összenőtt a franchise-zal, a gond csak az, hogy ő se lesz már fiatalabb (72 éves). A forgatókönyvíróknak részről részre vért kell izzadniuk, hogy kitalálják, miért öregszik egy Terminátor, de bármilyen fitten tartja magát az egykori osztrák izomkolosszus a sok biciklizéssel, lassan már kissé nevetséges lesz gyilkos szuperrobotként.
Arnold Schwarzenegger (Fotó: Profimedia)
4. Mert túl sok az önismétlés
Hányszor lehet azt még eljátszani, hogy egy Terminátor visszatér a jövőből, hogy meg akarjon ölni egy nőt és/vagy a gyerekét? Valljuk be, a Terminátor franchise borzasztóan repetitív. Igazából már a zseniális második rész is az első film cselekményét ismételte meg, csak ott még működött a dolog, mivel az első egy kis költségvetésű mozi volt, a második pedig egy nagyszabású blockbuster, így a monumentális sztori végre megkaphatta a hozzá illő, nagyszabású látványvilágot, és azt a csavart, hogy a korábban nagy, gonosz Terminátorként megismert Schwarzenegger itt idomított jófiút játszhatott.
5. Mert elég volt már az újabbnál újabb Terminátor-modellekből
A Schwarzenegger által játszott T-800-as modellre mindenki emlékszik, ahogy a folyékony fémből felépülő T–1000-esre is, akit Robert Patrick keltett életre a második részben. De ki tudja már annak a robotnak a nevét, aki Kristanna Loken testében üldözte John Connort a harmadik részben? És azét a robotét, aki John Connor testébe bújt a Terminátor: Genisysben? Segítünk: az előbbit T–X-nek, míg az utóbbit T–3000-nek nevezték el a készítők. Természetesen keményebbek, gyorsabbak és sebezhetetlenebbek voltak minden korábbi verziónál, de lassan már nincs hová fokozni a keménységet, gyorsaságot és sebezhetetlenséget.
Robert Patrick (Fotó: Profimedia)
6. Mert nem lehet mindent egy csettintéssel eltörölni
2019-be érve a Terminátor franchise már hat filmen van túl, és kezd kissé idegesítővé válni az a tulajdonsága, hogy minden új érkező megpróbálja az első és második rész egyetlen valódi folytatásának beállítani magát, aztán amikor jönnek a rossz kritikák, és nem jönnek a nézők, hirtelen minden kezdődik elölről: jön egy újabb film, ami semmibe veszi a korábbi próbálkozásokat, és kikiáltja magát az egyetlen jogos utódnak. Lassan már zavarba ejtően sok alternatív idősíkot kellett végignéznünk, ráadásul teljesen feleslegesen.
7. Mert James Cameron messze nem olyan jó producer, mint amilyen jó rendező
Az új filmet, a Sötét végzetet most azzal reklámozzák, hogy James Cameron minden korábbi folytatásnál masszívabban részt vett a produkcióban, sőt még produceri kreditet is kapott. Ez persze szép és jó, de ahogy a korábbi produceri munkái (Solaris, Sanctum, Alita…) bizonyítják, producerként messze nem olyan tévedhetetlen, mint rendezőként, szóval a neve önmagában még nem garancia semmire.
8. Mert elég volt abból, hogy James Cameron mindig agyondicsér egy pocsék folytatást
James Cameron mostanság minden egyes új Terminátor-film előtt elmondja, hogy ez most nagyon jól sikerült, ez lesz ám az igazi folytatás, végre méltó utód érkezett a korábbi két filmjéhez. Aztán az eredmény mindig elmarad a várttól. Állítása szerint ő ilyenkor csak próbál jó barátja lenni Arnold Schwarzeneggernek, és támogatni őt, ami nyilván szép dolog – ha közben nem veri át a Terminátor-fanokat. De ugye nem hisszük, hogy A mélység titka és a Titanic rendezőjének tényleg tetszett a minden másodpercében atom pocsék Genisys? Hát ez az. Akkor miért hazudik a képünkbe?
9. Mert Schwarzeneggeren kívül csak árt minden részt vevő színész karrierjének
Emlékeztek még a legendás felvételre, amin Christian Bale egy stábtagot hord le a sárga földig, csak mert megzavarta a koncentrációban? Igen? Az épp a Terminátor: Megváltás forgatásáról került ki, és a színésznek évekig kellett miatta magyarázkodnia. Emlékeztek még ugyanabból a filmből a másik főszerepet játszó Sam Worthingtonra? Ha nem jött volna pár hónappal később az Avatar, a karrierje már rögtön a Megváltás után padlót fogott volna, így legalább nyert pár évet, és csak később jelentéktelenedett el. Vagy ott van szegény Emilia Clarke, aki csak annak köszönheti, hogy a Genisys bukása nem rántotta őt magával, hogy az HBO-n még javában ment tovább a Trónok harca, biztosítva számára a további munkákat és ismertséget. (El is mondta párszor, mekkora trauma volt számára ez a pocsék, már a kezdetekkor darabjaira eső filmszörny.) Vagy ott van szegény Nick Stahl, aki A gépek lázadásában játszotta el John Connort, és amilyen gyorsan ismertté vált a neve, ugyanolyan gyorsan felejtették is el az emberek. A tanulság? Ha nem Arnold Schwarzeneggernek hívnak, jobban jársz, ha nem mész a Terminátor-filmek közelébe.
Arnold Schwarzenegger, Emilia Clarke, Jai Courtney és Jason Clarke (Fotó: Profimedia)
10. Mert rég volt, szép volt
Az utolsó jó filmet ebben a franchise-ban 1991-ben mutatták be a mozik. Az már 28 éve volt. Emberek, nem megy ez. Itt lenne az ideje abbahagyni!
