Kevés dologban lehet biztos az ember manapság, főleg, ha a (diplomatikusan fogalmazva) sokproblémás bulinegyedről van szó, de abban például igen, hogy a lebuj szónak igenis van pozitív értelme. Hála az olyan helyeknek, mint az Ellátókert (hivatalosan ELLÁTÓkert), amely a hetedik kerület talán utolsó helye volt, amely úgy várta a nagyobb tömegeket, hogy közben nem lett elviselhetetlen turistaitató, mint közeli szomszédja, a Szimpla Kert. (Amely, hogy ne legyünk igazságtalanok, még mindig nagyon jó hely – este nyolcig.)
Tulajdonképpen nem tudott semmi extrát: tisztességes italválaszték átlagáron, kerthelyiség, fedett pult, csocsó, mexikói kaja, szürreális, punk díszletek és falfirkák. Sokat elmond, hogy ez volt a bulinegyed egyik utolsó helye, ahol nem lehetett kártyával fizetni. Ez a „semmi extra” aztán, ahogy felrobbant, majd átalakult a bulinegyed, a klasszikus romkocsmákat pedig elfoglalták a kisüzemisör-alapú kocsmák és koktélbárok, mégis extra lett: a régi (tehát kétezres évek eleji) bulinegyed utolsó mementója.
Fotó: Neményi Márton
Az Ellátókertben az volt a jó, hogy szinte mindenre alkalmas volt, amit az ember este (főleg hétvégén, főleg nyáron) csinálni szeretne, ha nem otthon van. A korai matinésörtől az egészen elmebeteg koncerteken át a sötét, elbújós-smárolós sarkokig volt itt minden, időnként még kézműves piac is. Nem akkora, mint a Szimpla Kertben vasárnaponként, így aztán szerencsére nem is olyan intézményszerű. Nem egyszer előfordult, hogy
bementem egy sörre, aztán kijöttem egy rúd házi szalámival és fél kiló kecskesajttal.
Az Ellátókert most bezárt, a tulajdonosok nem tudják, mi lesz a helyén. Vannak tippjeink, már csak azért is, mert a szemben évtizedek óta működő Wichmann kocsma is pont most zárt be; a tökéletes rántott húsos szendvics és az olcsó Unicum ugyan tényleg egyre kevésbé illett a turistaitatók közé, senki nem is lepődött meg, hogy trendi pizzázó nyílt a helyén. A Wichmannak vége, az Ellátókert viszont simán átköltözik, igaz, rögtön Óbudára, a Mókus utcába, ahol Mókus néven működik majd tovább, nyilván nemcsak a név lesz új, hanem a teljes közönség is.
Az utolsó estén, 24-én, vasárnap féláron adták a piát, azaz nagyjából annyiért, mint egy kőbányai talponállóban. Mindenki el tudja képzelni, hogy ez mit jelentett. Mi azért hoztunk pár képet, az utolsókat az Ellátókertből. Zajosak, elmosódottak, alig komponáltak, szóval olyanok, mint maga a hely.
A bulinegyeddel ezer baj van, itt írtunk a koszról és a szörnyű helyekről, itt megmutattuk, mit hagyunk magunk után szilveszterkor, itt pedig feltártuk a közeli játszótéren uralkodó áldatlan állapotokat. Hát, most megint egy kicsit rosszabb hely lett.
