A Seveled főhőse egy filmkritikus. Ez már csak azért is furcsa, mert filmkritikusként mondhatom, hogy nem ismerek olyan embert ma Magyarországon, aki filmkritikusként határozná meg magát. Filmes újságíróként, kulturális újságíróként, vagy még inkább jelző nélküli újságíróként dolgozunk, a filmkritikusi identitásunkkal pedig úgy vagyunk, mint mások az éjjeliszekrénybe eltett vibrátorral: pironkodva beszélünk róla, és csak kivételes alkalmakkor vesszük elő.
De Orosz Dénes rendezéseiben mindig is volt valami mesei optimizmus, ami a Sevelednek is a legvonzóbb jellegzetessége. Ebben a filmben még vannak olyan szerkesztőségek, amelyekben csak kulturális újságírók ülnek, legalább hatan, menő irodájuk van, és a történet elején a főszerkesztő felveszi „az új zenekritikust”. Más kérdés, hogy a valóság azért Orosz töretlenül jó kedélyű világába is beletrappol: a szerkesztőség veszélyben van, lehet, hogy a főhősnek új munkát kell keresnie.
Gergőt (Mészáros Béla) ez nem különösebben zavarja. A nagyobb problémája az anyjával van, pontosabban azzal, hogy az anyja (Básti Juli) szívbeteg, és a történet elején úgy néz ki, haldoklik. Emma szívének leghőbb vágya, hogy lássa révbe érni a fiát, ezért Gergő az orvos javaslatára kegyes hazugságot eszel ki: pénzt ad a szomszédjának, az egyedülálló és terhes Sacinak (Tenki Réka), hogy az anya kórházi ágyánál egy párnak adhassák ki magukat, és bejelentsék a születendő gyerek hírét. A gond csak az, hogy Emmát megműtik, jobban lesz, Gergőék pedig eldönthetik, hogy benne maradnak-e a hazugságban. Ha elmondják az igazat, és véget vetnek a légből kapott kapcsolatnak, azt kockáztatják, hogy az idős nő állapota megint rosszabbra fordul.
A Seveled Orosz első olyan nagyjátékfilmje, amelyben nem valamilyen fantasztikus fordulat indítja be az eseményeket, hanem klasszikus vígjátéki alaphelyzetre épül. A tíz éve bemutatott Poligamyban a főhős minden reggel más nő mellett ébredt, ezt viszont csak ő látta így, a nő valójában mindig ugyanaz, a kapcsolat a régi volt. A Bill Murray-féle Idétlen időkig koncepciójára emlékeztető történet valójában arról a folyamatról szólt, ahogy a főhős elfogadja a monogámia és a családalapítás gondolatát.
Orosz ezután a Coming outot készítette el, a filmet, amelyre úgy emlékszünk, mint amelyben Csányi Sándor beüti a fejét, ezzel „kigyógyulva” a homoszexualitásból.
A Coming out alapvető problémája az volt, hogy rosszul alkalmazta a fantasztikus csavart: a főhős jellemhibája nyilván nem az volt, hogy meleg, hanem az önhittség, abból kellett volna kigyógyulnia. Sajnos részben jogosak voltak a filmet ért támadások, Orosznak tényleg nem sikerült jó ízléssel, vígjátéki nyelven beszélni szexuális identitásokról és genderkérdésekről.
Efféle fantasztikus ötlet nincs a Seveledben, a film mégsem nélkülözi a mesei elemeket. Hogy a fő konfliktust jelentő romantikus sztori haladjon, Orosz és forgatókönyvíró-társa, a Momentán Társulatban is játszó Várady Zsuzsa meglehetősen önkényesen alakítják a mellékszálakat. Gergőt felhívja egy hazánkban forgató, híres hollywoodi filmsztár, hogy exkluzív interjút adna neki – ennek a valószerűségét talán az a néző is pontosan fel tudja mérni, aki nem újságíróként dolgozik. Ennél fontosabb, hogy Emma orvosának és Gergő unokatestvérének komikus szerelmi mellékszála nincs kellőképpen beleszőve a történetbe, és felesleges marad, arról nem is beszélve, hogy szegény Rezes Juditnak jut a film legkellemetlenebb jelenete, amelyben egy markolót irányítva kell levezetnie a munka közben felgyülemlett feszültséget.
Nem arról van szó, hogy Orosz képtelen lenne ügyesen beépíteni a hasonló mellékszálakat a fő történetbe, mert idővel Emma és Gergő szomszédja (Cserhalmi György) is egymásra találnak, az a szál pedig finoman, jól előkészítve és kibontva simul bele a sztoriba. A rendező az Igazából szerelemből ismerős halmozás késztetésének nem tud ellenállni: a Seveledben egy ponton minden fontosabb szereplő szerelmes lesz.
A forgatókönyv egyenetlenségei közé tartozik a történet aránytalansága is, ami már komolyabb probléma. Hogy Gergőt és Sacit végigkergessék a boldog egymásra találás felé tartó úton, Orosz és Várady a cselekmény előrehaladtával egyre több váratlan fordulatot dobnak be. Valahonnan megjelenik Saci volt barátja, bejelentkezik Gergő példaképe, a hollywoodi filmsztár, és még a kollégái előtt is magyarázkodnia kell, pedig rájuk a történetnek ezen a pontján már tényleg semmi szükség.
Nem jut idő felépíteni, kidolgozni a helyzeteket, ezért a rendező a legotrombább zenei aláfestéssel jelzi, hogy melyik jelenetben kell izgulnunk, nevetnünk vagy elérzékenyülnünk. Mindez azért különösen bántó, mert a Seveled sokkal intelligensebb filmnek indul, mint ahogyan befejeződik.
Sokan beszélnek róla, mi is megírtuk, hogy a romantikus vígjáték kevésbé népszerű műfaj már Hollywoodban, mint a kilencvenes években volt. Magyarország is követi a trendet: a romkom hagyományosan a magyar filmgyártás egyik legsikeresebb műfaja (különösen a harmincas, a kilencvenes és a kétezres években uralta a közönségfilmek mezőnyét), de az utóbbi években nálunk is kevesebb készült belőle.
Orosz Dénes eddig kitartott a műfaj mellett, és változatos formákban dolgozta fel könnyed szerelmi történeteit. A Seveled azt mutatja, hogy talán ő is belefáradt már a műfajba – mintha más típusú történeteket akarna mesélni, mint korábban, de megkötik a kezét a műfaj kötelezőnek vélt motívumai.