Pápai Zsanett az Imitation énekese és férje, a zenekar másik tagja, Gödri Bulcsu szereti az önkifejezést és a finom paródiát belevinni a művészetbe, egyáltalán nem zavarja őket, ha a végeredményt ezért furcsának tartják.
Nem akarnak trendik vagy szexik lenni. Zsanett olyan akar lenni, amilyen. Neki ugyanis ez az élete, nem tudná másképpen csinálni.
Az énekesnő Győrben született, és ahogy az művészeknél gyakori, már kiskorában kipróbált mindenféle önkifejezési eszközt. Mint mondja, introvertált személyisége nem szeretett a középpontban lenni, túlmagyarázni dolgokat, de mégis, rengeteg gondolat és érzés kavargott benne és ezt valamilyen indirekt módon, de ki szerette volna adni magából. Táncolt, festett, énekelt, zongorázott, színjátszott. „Nyilvánvaló volt, hogy a művészet fontos számomra, de azt gondoltam, jó, ha az embernek van egy hasznos diplomája. Így kötöttem ki a Külkereskedelmi Főiskolán. A szüleimmel az volt a megállapodásunk, hogy ennek elvégzése után még egy egyetemet finanszíroznak, legyen az bármi, ami érdekel. Így kerültem aztán filozófia szakra.”
Zsanett a gimi utolsó évében (és az utolsó pillanatban) tudta meg, hogy filozófia OKTV is van, és jelentkezett. Tanárai furcsán néztek rá, nem értették, mit akar ez a gyerek, eddig nem is tudták, hogy érdekli a filozófia, de Zsanett tizedik helyen végzett, amivel automatikus felvételt nyert több vidéki egyetemre. Csak az ELTE-re nem, de ő oda szeretett volna menni. Így a külker után rendes felvételivel elvégezte az ELTE filozófia szakot is, ahol végre olyan emberekkel lehetett, akikkel hasonló világban mozgott. Ez azt is jelentette, hogy nemcsak az órán, de kocsmázások alatt is folytatódott a filozofálás.
Mindennek ellenére Zsanettet csak nem hagyta nyugodni a zene és az alkotás iránti vágy. Meg kellett próbálnia, sikerülhet-e az, amire nem is mert gondolni, hogy a zenélés lesz a szakmája. „Szüleim két lábbal a földön álló emberek voltak, és sosem gondoltam volna, hogy a művészetben ugyanúgy lehet érvényesülni, mint bármi másban. Valahogy azt hittem, ez csak a szerencsén múlik.”
Megpályázott egy ösztöndíjat a Sorbonne Egyetemre, és sikerrel járt. 2008-ban fél évig élt Párizsban, ahol nagy lendületet kapott, mert azt látta, igenis, mindenféle művészetre vevők az emberek. „Festettem, zenéltem, több különböző énektanárhoz jártam az egyetem (filozófia szak) mellett, és közben kerestem a lehetőségeket a neten és kopogtatva, bárhogy. Bementem galériákba és kis klubokba, ahol ajánlottam a zenémet, a festményeimet. Mindkettőre vevők voltak annak ellenére, hogy nem volt semmilyen előzetes tapasztalatom. Sőt, az egyik hirdetésben egy operaénekes srác, aki mellesleg a kinti X-Faktorban is szerepelt, kifejezetten magyar énekesnőt keresett. Mint utóbb kiderült, mindig más és más nemzetiségű emberekkel akart együtt zenélni, és pont akkor keresett magyart, amikor én is a hirdetéseket böngésztem. Életem első élő koncertje volt. Pár hónappal később pedig a Village Suisse-ben volt kiállításom. Fantasztikus fél év volt, azt éreztem, hogy nem kérik a papíromat mindenhez, hanem meg akarják nézni, mit tudok.”
Pápai Zsanett (Fotó: Sopronfalvi Ildikó)
Zsanett feltöltekezve az élményekből itthon elkezdte a jazz konzervatóriumot. Ekkor sem a papírt kereste, hanem azokat az embereket, akikkel együtt zenélhet. „Itthon is próbálkoztam azzal, hogy ha láttam egy kávézóban, hogy valaki játszik, akkor bementem és megkérdeztem, lehet-e náluk zenélni. Ekkorra már másokkal zenéltem, és szerettem volna, ha megbecsülik azt, amit csinálok, csinálunk, ingyen nem akartam fellépni. Profi zenészekkel álltunk össze, olyanokkal, akik jazz tanszakon végeztek, erre tették fel az életüket, őket sem kérhettem arra, hogy ingyen dolgozzanak.”
Zsanett bő tíz éve ismerte meg Bulcsut, aki annak ellenére, hogy nem szakmabeli, az énekesnő elmondása szerint sokkal jobban ért a jazzhez, mint ő. Találkozásuk érdekes, talán sorsszerű volt, hiába jártak egy szakra az egyetemen, ott elkerülték egymást, csak később, egy buliban ismerkedtek össze. Zsanett Bulcsuig hiába kereste szerzőtársát, senkiben nem találta. Nem gondolta volna, hogy a szerelem és a művészeti kiteljesedés egyazon emberrel jelenik meg az életében, de így lett. The Original címmel 2018-ban adták ki első nagylemezüket Imitationként, zenéjük a The Knife–Björk–Bonobo háromszögben helyezkedik el. Zsanett énekel hangulatfüggő hangszíneken, míg Bulcsu fura, karcos és melankolikus alapokat ad hozzá.
Az első bemutatón az A38-on kortárstánc és vetítés mellett tenorszaxofonos és Vághy Tamás klasszikus zongorista, electro zeneszerző is közreműködött.
A dalokban Zsanett gondolatai, érzései és félelmei is megjelennek. Például a belső és külső határok bénító hatása, az önmagából kiforduló személyiség paranoiája.
Van dal narcisztikus emberrel való (bántalmazó) kapcsolatról és annak utóhatásairól, amit Zsanett személyesen is közelről ismer. Az egyik spoken word szám egy negyvenes férfiról szól, aki munkába menet egyszer csak hirtelen kiakad az egész életén, és ámokfutásba kezd.
A Survivor Skills az elnyomás, bántalmazás alóli felszabadulásról szól – vagy az erről való álmodozásról –, legyen az egy egyén, egy kisebbség, egy nép felszabadulása. De vannak olyan dalok is, amikről Zsanett nem is tud mit mondani, mert annyira mélyen érintik, hogy szavakkal nem tudja (akarja) kifejezni.
Az Imitationnel az elmúlt évben magyarországi klubokban és fesztiválokon is felléptek, a Fekete Zajon még Zsanett is meglepődött, mennyire lelkesen fogadták zenéjüket a rockerek.
Legutóbb múlt hétvégén, február 22-én álltak elő összművészeti projektjükkel a TRIP Hajón. Ahogy Zsanett mondja, az időzítés nem volt véletlen, farsanghoz közeledve itt volt az ideje a maszkjainkkal való szembenézésnek. Nem trendi a tabuk nélküliség az optimizmuskultuszban, de fontos a művészetben. „A pozitivitás fanatikus hajhászása lassan kollektív ideológiává válik, ezzel szemben akartuk megmutatni a teljes embert és annak érzelmi mélységét. A boldogság látszatának konstans demonstrálása helyett a Melancholy Pageant a szomorúságot ünnepli. És nem egyedül ünnepeltünk, hanem az Anton Vezuv társaságában, azaz Gyulai István Sztív power melankóliájával, illetve vendégművészeinkkel, Udvardi Márton trombitás, Natalia Jaromin és Iga Szczepańska lengyel kortástáncosok közreműködésével és outstand vizuális performanszával.”
Fotó: Sopronfalvi Ildikó
Zsanett szerint minden kifejezési eszköz és minden téma megengedett, ha művészetről van szó. Pár éve rájött arra is, hogy muszáj a politikához is nyúlnia, pedig eredetileg nem akarta. De ha a fontos kérdéseket belevesz a dalokba, akkor azt is bele kell.
Jelenleg Zsanett az Imitationnel második albumukon dolgozik, illetve a tavaszi európai turnéjukra készül. Idén nyáron lesz egyéni kiállítása absztrakt festményeiből a Brody House-ban, ahhoz újabb különleges összművészeti események kapcsolódnak majd.
