Életmód

„Tehetséges vagy! Kár, hogy nő, mert így nem lesz belőled zeneszerző”

A zenének nincs neme, de a köré épült hatalmi rendszereknek van. Palya Bea, Süveg Márk Saiid és mások beszélgettek női és férfi zenészek nemi szerepekkel kapcsolatos tapasztalatairól. Meghallgattuk őket.

Első alkalommal rendezték meg Magyarországon a Musica Femina nemzetközi zeneipari találkozót, olvasóriasztó kifejezéssel: szimpóziumot. Az eseménysorozat részeként konferenciát is tartottak, ahol az előadók a genderkutatások módszertanával közelítettek a zeneiparhoz. Az a legegyszerűbb, ha idemásoljuk a hivatalos sajtóanyagból, milyen témákról volt szó: a metoo megjelenése, kortárs cseh alternatív női zenészek, szabadság, nőiesség és család Palya Bea zenei világában, feminizmus és nőiség a zenében, a klasszikus zene oktatása, a nőiesség és hatalom módozatai a magyar világzenében, a nők mint nők termékei a Broadwayn, a női zeneszerzőkkel való közös munka, vagy épp a nőiesség fetisizálása a J-pop világában.

A Musica Femina alapvetően a nők helyzetét járja körül a zeneiparban, és érthető, hogy idén egy olyan országban akarták megszervezni az eseményt, ahol a kormány betiltotta az egyik egyetemen működő társadalmi nemek mesterszakot. Nálunk még az unalmasan szakmai jellegű beszélgetéseknek is jobban érezhető a társadalmi tétje. Talán ezért is voltak viszonylag sokan kíváncsiak a Musica Femina égisze alatt megrendezett két kerekasztal-beszélgetésre, amelyek Hang-nem-váltás címen futottak. Mindkét beszélgetés a nemi szerepek és a zene kapcsolatáról szólt. Az elsőben Palya Bea énekes-dalszerzőt, Varga Judit zeneszerzőt és Novotny Annát, a Müpa marketingszakemberét kérdezte Fazekas Gergely zenetörténész, a másodikban pedig megfordult a nemek aránya: Artner Szilvia újságíró kérdéseire Vajda Gergely zeneszerző, Süveg Márk Saiid hiphopelőadó és László Ferenc zenekritikus válaszolt.

Fazekas Gergely, Palya Bea, Varga Judit és Novotny Anna (Fotó: Valuska Gábor)

Annyi már a névsorból is kiderül, hogy a szervezők nem csak a széles körben ismertebb popzenészek közül hívtak vendégeket, és ez jó hatással volt a beszélgetésekre. Nem anekdotázás folyt, inkább tapasztalatcsere a különböző zenei területekről érkező szakemberek közt, a moderátorok pedig elég nagy sebességgel pörgették a beszélgetéseket ahhoz, hogy mindez a laikus hallgatóknak is érdekes maradjon.

Jobban néz ki, ha kisfiú ül a zongoránál

Az első beszélgetés elején Palya Bea azzal viccelődött, hogy a férfi moderátornak saját mikrofonja van, a három női beszélgetőpartnernek pedig összesen egy, de Fazekas Gergely megnyugtatta, hogy a következő beszélgetésben pont fordítva fogja sújtani a résztvevőket a mikrofonszűkösség. Fazekas arra volt kíváncsi, az a tény, hogy beszélgetőtársai történetesen nők, hogyan jelenik meg az alkotásban, a különféle zenei intézményekben átélt tapasztalataikban, és a zene befogadásában. Az utolsó kérdésre senki nem válaszolt, de az első két témáról is háromszor annyit lehetett volna vitatkozni, mint amennyire végül jutott idő.

Palya Bea (Fotó: MTI / Illyés Tibor)

Nagy csomagom van, amit Bagról hoztam, történetesen női testben” – vezette föl Palya Bea, hogy miért volt meghatározóbb pályája elején a népzenei háttere, mint a nőisége. De abban is biztos, hogy az első szólólemeze felvételénél azért akarták neki megmondani a férfi kollégák, hogy milyen kísérettel kell felvenni egy dalt, mert nő volt, és kezdő. Később jött rá, Magyarországon egyáltalán nem gyakori, hogy énekesnők maguknak írják a dalaikat, a híres énekesnőket többnyire férfi dalszerzők „csinálták meg” (erről Katona Klári is beszélt nekünk nem is olyan régen). „Tudom magamról, hogy néha sok vagyok. Ez megnehezítette a kommunikációt, de elég makacs is voltam ahhoz, hogy tudjam, mit és hogyan akarok énekelni” – mondta Palya Bea arról, hogyan vetette meg a lábát a szakmában.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen is tanító Varga Judit úgy fogalmazott, rá akkor is furcsán néztek volna, mikor gyerekként bejelentette, hogy zeneszerző akar lenni, ha fiúnak születik. Ettől függetlenül úgy tapasztalta, a komolyzenei intézményrendszerben ugyanazt a teljesítményt nagyobbra értékelik a fiúknál. „Leül a kisfiú a zongorához, egyszerűen jobban néz ki, mint egy lány” – idézett egy fiatalon kapott bölcsességet, egy másik finom mondattal együtt: „tehetséges vagy, kár, hogy nő, mert így nem lesz belőled zeneszerző”. Éppen ez a hozzáállás az oka annak, hogy szerinte a zeneiskolába felvételiző fiúk akkor is magabiztosabbak, ha nem játszanak annyira jól, mint a lányok. Varga Judit elmondta, hogy a bécsi egyetemre nagyjából fele-fele arányban vesznek fel fiúkat és lányokat. A jelentkezők 60-70 százaléka fiú, de a lányok magasabb szinten állnak, mire megpróbálkoznak a felvételivel.

Palya Bea, Varga Judit és Novotny Anna (Fotó: Valuska Gábor)

Novotny Anna arról beszélt, hogy Magyarországon továbbra is nagy hangsúly kerül egy komolyzenei előadó nemére, ha nőről van szó. „Mi is olyan jelzőket használunk a Müpa marketinganyagaiban, hogy »tüneményes« vagy »boszorkányos« a nálunk fellépő, nemzetközi hírű nő zenészekre” – mondta, hozzátéve, hogy egy nő zongorista fellépésénél megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen fellépőruhát választ, miközben férfi előadóknál ez a kérdés fel sem merül.

Ezután arra a témára terelődött a beszélgetés, hogy van-e nőies és férfias zene, de a résztvevők gyorsan megállapodtak abban, hogy a zenének nincs neme.

Csak a hozzá tapadó kulturális képzetek kötnek nemi sztereotípiákat bizonyos hangszerekhez vagy dallamokhoz. „A zenének, amit írunk, semmi köze ahhoz, hogy nők vagyunk-e, vagy férfiak. De az életünknek van köze hozzá, és ha az életünkből táplálkozunk, akkor a nőiség is meg fog jelenni a zenénkben” – fogalmazott Varga Judit. Palya Bea hozzátette, hogy az általa írt zenében egyáltalán nem törekszik „nőiességre”, elég neki az, hogy a dalszövegeiben hangsúlyos a női tapasztalat. Az viszont mindig érdekelte, milyen zenei energiákat hoz ki a színpadon női és férfi előadók találkozása. „Valahogy úgy alakult, hogy mindig csak férfiak játszottak a zenekaraimban. Ösztönösen imádtam a királynői szerepet, de ez a pozíció sokszor anyaszereppé alakult a zenekaron belül, amiben elfáradtam. Ma már nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak ezek a kapcsolataim – felnőttek vagyunk, akik együtt játszunk.

„Nekem is van női oldalam, azt is ki akarom fejezni”

Fazekas Gergelyhez hasonlóan Artner Szilvia, a második beszélgetés moderátora is egy olyan kérdéssel nyitott, amire sokáig egyáltalán nem akart válaszolni senki, vagyis hogy érte-e előny vagy hátrány a beszélgetőpartnereit a pályájukon azért, mert férfiak. Az Amerikában dolgozó Vajda Gergely, a huntsville-i szimfonikusok zeneigazgatója és karmestere azzal kerülte meg a kérdést, hogy a zenében, a hangok sorrendjében nem számít a nemiség kérdése, csak a zene köré épült hatalmi struktúrákban.

Artner Szilvia, Vajda Gergely és Süveg Márk Saiid (fotó: Valuska Gábor)

Ehhez tette hozzá László Ferenc újságíró, hogy a komolyzenei intézményrendszer itthon a mai napig nagyon erősen férfidominanciára épül, még a magyar politikai életnél is jobban. „Az élvonalbeli magyar karmesterek ivararánya megegyezik a római katolikus egyház bíborosi karának ivararányával” – szellemeskedett László, majd újabb frappáns megállapítással folytatta.

Az elvégezhető munkákhoz három dolog kapcsolódik: pénz, hatalom és társadalmi presztízs. Ha a háromból bármelyik kettő kiesik, hirtelen megnyílik az út a nők számára

 – fogalmazott, és a színikritikusi pályát hozta fel példának, amely a rendszerváltás óta jóformán női szakmává vált, mert eltűnt mögüle a társadalmi presztízs és a hatalom vélt közelsége. Vajda válaszul elmesélte, hogy a huntsville-i szimfonikusoknál úgy zajlik az új zenekari tagok kiválasztása, hogy a próbajátékra érkező zenészeket függönnyel takarják el a döntéshozóktól. „Még szőnyeget is leterítenek, hogy ne halljuk, ha kopog a magas sarkú cipő. Csak akkor látunk meg egy-egy zenészt, miután felvettük. Ez a rendszer azért is működik így, mert Amerikában mindenki könnyen perelhető. Ha te egy nyolcvanéves fekete nő vagy, ne mondhasd, hogy a nemed, az életkorod vagy a bőrszíned miatt nem vettek föl.

László Ferenc (fotó: Valuska Gábor)

A jelenleg szólóban fellépő, korábban az Akkezdet Phiai underground hiphopcsapat egyik feleként megismert Süveg Márk Saiid arról beszélt, hogy a hiphopnál hímsovinisztább popzenei műfaj nincs, és a legtöbb esetben nyilvánvalóan súlyosan ártalmas is az a férfiszerep, amit megjátszanak az előadók. A kilencvenes évek óta sokat változott és gazdagodott az, ahogy a műfaj a nemi szerepeket kezeli, de ettől függetlenül ő ma sem lenne a női DJ-k és rapperek helyében.

Úgy látom, hogy a legtöbb női rapper újratermeli a ribancpózt az érvényesülés reményében. Ez máshogy rossz, mint ahogy a férfiak felveszik a stricipózt.

Saiid hozzátette, a nemi szerepek szempontjából ő maga is sokat változott dalszerzőként, szövegíróként. „Elég volt egyszer egy színpadon állnom Palya Beával, hogy rájöjjek, nem csak férfiegóból lehet dalokat írni. Nekem is van női oldalam, és azt is ki akarom fejezni” – bókolt Saiid az előző beszélgetés résztvevőjének.

Artner Szilvia nem hagyta elúszni az első kérdését, és zárásként visszatért arra a témára, milyen előnyök és hátrányok érték beszélgetőpartnereit a nemük miatt. Vajda Gergely szerint az sosem volt hátrány a pályáján, hogy férfi, az már inkább, hogy Kelet-Európából jött. Saiid szerint nyilvánvaló, hogy férfiként a zenei pályán is sokkal könnyebb az érvényesülés, de elmesélte, hogy két megnyert országos slambajnokság után harmadszorra azért nem jutott döntőbe, mert a zsűri kifejezetten a női slammereket akarta helyzetbe hozni, amint ezt véletlenül kikotyogta neki később az egyik zsűritag. László Ferenc azzal kerekítette le a beszélgetést, hogy mindössze annyit tapasztalt, férfiként néha furcsán néznek rá, ha feministának vallja magát. „Egyébként férfinak lenni könnyebbség. Társalgási helyzetben egyszerűen jobban odafigyelnek a férfiakra. Sőt, még nyomtatásban is.

Számok, számok, számok

A két beszélgetés után Tóth Péter Benjámin, az Artisjus jogdíjkezelő iroda munkatársa tartott rövid előadást a nő dalszerzők helyzetéről. Elmondta, hogy a jogdíjkezelő irodáknál nemzetközi szinten a regisztrált dalszerzők 22 százaléka nő, és a kifizetett jogdíjak 20 százaléka kerül nő zenészekhez. Magyarország 2018-ra közelítette meg a nemzetközi átlagot a frissen jelentkezett dalszerzők arányában, míg korábban, 2005-ig bezárólag mindössze a tagok 5 százaléka volt nő.

Az Artisjusnál regisztrált nők elsősorban szövegíróként aktívak (43 százalék), 29 százalék zeneszerzőként és szövegíróként, 28 százalék csak zeneszerzőként regisztrált. Tóth Péter Benjámin szomorúan tette hozzá, hogy a kifizetett jogdíjaknak itthon csak a 10 százaléka kerül nő alkotókhoz, mert főként a régebbi művek után jár nagyobb jogdíj, azokat meg férfiak jegyzik. Legalább Artisjus-díjat egyre több nő kap: az utóbbi években Váczi Eszter, Kozma Kata, Jónás Vera, Lábas Viki és Schoblocher Barbara is részesültek a jogdíjkezelő iroda elismerésében.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése