Régen is volt olyan, hogy nyomasztott a Facebook, de most ez hatványozottan igaz. Ez miért van? Köze van annak is hozzá, hogy kevesebb a program és a teendő, lebeg felettem a létbizonytalanság?
A változásokra hajlamosak vagyunk félelemmel, szorongással reagálni, főleg, ha a pszichénk ezt ijesztőnek, kiszámíthatatlannak, nem biztonságosnak „fordítja le”. A koronavírus valós veszélyforrás, emellett szeretteinket, barátainkat is érintheti, de ugyanígy a megélhetésünket és a mindennapjainkat is. Több szintű a veszteség lehetősége és nagyobb a bizonytalanság, mert nem tudjuk meddig tart, kellenek-e súlyosabb korlátozások. A korlátozások emellett a szociális életünket, a szórakozásra, pihenésre alkalmas programokat is lecsökkentik, ezáltal olyasmitől foszt meg, amiből töltődni tudnánk vagy a feszültség feloldásában, kezelésében segíthetne.
Hogyan védjem meg a józan eszem olyankor, amikor mindenki pánikoltat?
A relaxációs technikák mellett a tudatosság az, ami a legtöbbet segít. Egy vészhelyzet könnyen elsodor minket, de vannak erőforrások, amikhez nyúlhatunk. A higiéniás előírások betartása mellett fontos, hogy gyakoroljuk a katasztrófát vízionalizáló és a negatív gondolataink átkeretezését. Például az, hogy „Az egész családom meg fog halni a járványban” nyilvánvaló túlzás, és a statisztikák sem ezt mutatják. A bezártság megvédhet minket és másokat is – ez is benne van amellett, hogy nehézségeket is hozhat. Tájékozódjunk hiteles forrásokból, és figyeljünk jobban oda a határainkra online is.
Tiltsuk le, rakjuk 30 nap pihenőre, iratkozzunk le azokról, akik végletes, ijesztgető, agresszív tartalmakat osztanak meg.
Attól félek, ha nem nézem a Facebookot, lemaradok valami fontos hírről. De közben túl sok az információ, ami ott kering, és az emberek is sokszor agresszívak a kommentekben. Mit tegyek?
Jelenleg inkább információtöbblettől szenvedünk, nem -hiánytól, és elég nehéz lemaradni valamiről, pláne egy globális helyzetben. Ha van egy biztos forrásunk (például a WHO honlapja) akkor számíthatunk rá, hogy ők is minden fontos és lényeges adatot, fejleményt megosztanak, és nincs szükségünk 4-5 forrásra. Az önvédelem kiemelten fontos egy olyan helyzetben, amikor sokan pánikkeltésre vagy feszültségeik levezetésre használják az online teret. Az önvédelem alapvető jogunk, éljünk vele!
Villányi Gergő pszichológus
Honnan sejthetem, hogy valami álhír, vagyis fake news?
Az álhírek egyik leggyakoribb tulajdonsága, hogy túl jó amit ígérnek ahhoz, hogy igaz legyen –
gyanús, hogy amire a tudomány nem talált magyarázatot, vagy hosszú időbe telik, hirtelen 5 perc alatt megoldható.
Legyünk körültekintőek a hírek és beszámolók tekintetében is. Egy jó cikk vagy poszt alá tudja támasztani nevekkel, forrásokkal, linkekkel a mondanivalóját és ezek ellenőrizhetők. Nem csak dobálózik szakembernek vagy orvosnak tűnő (Dr. XY) nevekkel, akikre rákeresve (!) sem találunk szinte semmit, hanem konkrétumokat használ, és ugyanígy az intézmény, egyetem, kutatóközpont is valós, aminek a munkásságára utal. Ha nincsen forrásmegjelölés, akkor magára a hírre, kijelentésre kereshetünk rá, hátha csak hanyagságról van szó – ha több hiteles hírforrás is megerősíti ugyanazt, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy igaz amit olvasunk. Ez a cikk is segíthet.
Néha úgy érzem, legszívesebben letiltanék embereket, de nem merem megtenni, nehogy megharagudjanak, vagy esetleg azt higgyék, cserben hagyok valakit. Mit tegyek?
Ha a letiltás lehetősége már felmerül, akkor ott egy határátlépés vagy olyan zavaró, agresszív viselkedés van általában, ami ellen az ember ösztönösen védené magát. Erre kapcsolódik rá egy a másik szempontját megérteni, racionalizálni próbáló törekvés, és ilyenkor szoktam ezt a kérdést feltenni:
Ha mindenki más számít, akkor veled mi lesz? Ha te sem akarod megvédeni magadat, akkor ki fog téged megvédeni?
Az önvédelem szerintem nagyon fontos stresszcsökkentő több okból is. Egyfelől kizárja azokat a viselkedéseket, hatásokat, amik kellemetlenséget, félelmet, diszkomfortot okoznak, másfelől határt húz, és kifejezi, hogy az önvédelem által nem tehetetlenül, eszköztelenül kerülünk egy ilyen helyzetbe.
Nagyon sok segítségnyújtási lehetőség kering Facebookon, de az erőforrásom véges. Lelkifurdalásom lesz, hogy nem tudok annyit segíteni. Ez normális?
Úgy gondolom normális, mert aki érzékeny a segítségkérésekre, az legszívesebben mindenben részt venne, adna. Itt egyfelől azt érdemes megfogadni, hogy a világnak nem lesz jobb attól, ha mártírt csinálunk magunkból és mindenünket odaadjuk.
Ne hozzuk magunkat kiszolgáltatott helyzetbe, mert azáltal a saját segítségnyújtási kapacitásunkat is kockáztatjuk.
Emellett saját magunk jólléte az, amiből meríteni tudunk, ezért szintén fontos, hogy önmagunkkal is jól bánjunk, oda is jusson erőforrás. Az átkeretezésnek nevezett technika is segíthet, vagyis az, hogy a kihagyott lehetőségek helyett az érzékenységünkre, a segítőkészségünkre mint képességre és azokra a helyzetekre fókuszáljunk, ahol segítettünk és jobbá tettük a világot. Hiányszemléletből nagyon nehéz adni, úgyhogy ne ostorozzuk magunkat, mert azzal senki nem jár jól.
Nem baj, ha most egy darabig nem a Facebook értesítésekkel indítjuk a napot (Fotó: Getty Images)
Hogyan detoxikálhatom magam digitálisan anélkül, hogy lemaradnék fontos dolgokról?
Sokat segít már az is, ha a közösségi oldalaknak, híreknek való kitettségünket csökkentjük. Kevesebbszer csatlakozunk fel és olvasunk, vagy kevesebb oldalon, honlapon böngésszük az új híreket. Az is segíthet, ha a közösségi oldalakat hanyagoljuk egy ideig, vagy naponta csak 1-2 alkalommal nézzük meg. Az értesítések beállításai is sokat segíthetnek, nem érdemes mindenről egy csipogó, villogó, rezgő értesítést kapnunk, és a telefon lenémítása, a ne zavarj funkció használata is sokat tehet a lelki békénkért vagy azért, hogy pihenni tudjunk.
Ha rám jön egy pánikroham a lakásban, és úgy érzem, ketrecbe zártak, mivel enyhíthetek az állapotomon?
Sok kapaszkodó és segítség létezik, ezekből az a legjobb, ha kitapasztaljuk, nekünk mi válik be legjobban. A légzés- és relaxációs technikák, a meditáció vagy a mozgás (például jóga) hasznos eszköz lehet a kezünkben. A negatív gondolatok átkeretezése és kibővítése is hasznos. Nem ciki magunkkal elbeszélgetni, tegyük meg! Ahelyett, hogy a helyzet félelmetes részére fókuszálunk váltsunk át megoldás központú és hiteles információkat kereső szemléletre és ezeket mondogassuk magunknak. A korlátozások dühítőek, frusztrálóak lehetnek, de megvédenek és másoknak is segítenek. Nagyon jó, ha telefonon vagy online van valaki (barát, családtag) akivel beszélgetni tudunk olyankor, amikor úgy érezzük, túl nagy a súly a vállunkon, és a másiknak is jó érzés lehet, hogy segíthet, és ő is ventilálhat a saját helyzete elmesélésével. Egyelőre egy rövid séta is opció, érdemes levegőre menni és kicsit kiszellőztetni a fejünket akkor, amikor az emberek nem éppen munkába mennek vagy hazafelé tartanak.
További tippeket ide kattintva olvashattok még.
