2020. Április 03.

A Mesebolt zárva, de a mesék maradtak

A járvány miatt átmenetileg szünetelnek az előadások a Mesebolt Bábszínházban, a társulat tagjai változatos módon készülnek a visszatérésre és sokat gondolnak a „rózsás tenyerűekre”.

Andersen Dávid

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház az ország többi színházával együtt bizonytalan időre arra kényszerült, hogy bezárja kapuit. A társulat tagjainak is haza kellett vonulnia, közülük többen most is önkéntes karanténban várják a koronavírus-járvány végét. A munka azonban nem állhat meg, ezért, ha csak virtuálisan is, de belestünk a társulat életébe.

„Bár előadásaink nincsenek és a próbákat is abba kellett hagynunk, azért nem állt meg a munka a Meseboltban” – írja a bábszínház oldalán Kovács Géza igazgató. „Próbáljuk kivenni a részünket a speciális feladatokból. És próbálunk előkészíteni mindent, amit csak lehet, hogy a veszélyhelyzet elmúltával újra a szokott módon folytathassuk, s mielőbb újra élőben láthassák előadásainkat az érdeklődő gyerekek és felnőttek.”

A Mesebolt Bábszínháznak is több tucat előadása marad el a járvány miatt (Fotó: Trifusz Ádám)

A szombathelyi bábszínháznak – akárcsak az ország többi színtársulatának – komoly gondot okozott a járvány. Prikazovics Ferenc igazgatóhelyettes kérdésünkre elárulta, hogy csak márciusban és áprilisban összesen 43 előadást kellett lemondani, plusz egy pedagógusoknak szervezett bábos foglalkozást. Ez így nagyjából 5000 néző kiesését jelenti, ha pedig május-júniusban is fennáll még a járványhelyzet, további 62 előadás is elmaradhat, ami további, bő 8000 néző hiányát eredményezheti. Elmarad két, márciusra, illetve májusra tervezett bemutató is, ezeket későbbre halasztották. Mindez természetesen a próbákat is érinti, hiszen csak a tavaszi hónapokban 37 próbanapot buktak el a színészek, ami nem kevesebb, mint 73 elmaradó próbát is jelent.

Mesékkel a „rózsás tenyerű” gyerekekért

„A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések egyike, hogy bezártak a kulturális intézmények, a mozik, a szórakozóhelyek, a színházak – mondta érdeklődésünkre Császár Erika bábszínész. – A Mesebolt Bábszínház is szünetel: egy ígéretes, számtalan előadással, művészi kihívással teli évad szakadt meg. Fel kellett függesztenünk az éppen finiséhez érkező, Tamkó Sirató Károly verseire épülő produkciónknak a próbáit is. Hogyan tovább? Mi, akik szinte a bábszínházban éltük az életünket – napi 10-12 órát is ott tevékenykedve – munka nélkül maradunk, és a járvány levonultáig a „semmittevés” napjait, heteit „élvezzük” majd?! Szó sincs róla! Az ajtók átmenetileg ugyan zárva vannak, de szeretnénk tartani a közönséggel a kapcsolatot. Meséket, verseket olvasunk fel, melyet az internet segítségével juttatunk el a „rózsás tenyerűekhez”. A próbafolyamat is folytatódik, de ezt most az otthoni, egyéni felkészülésre korlátozódik: a szövegmemorizálásra, a megzenésített versek kottáinak bújására, énektanulásra, bizonyos mozgáselemek kitalálására. Olyan munka, amellyel megsegíthetjük, tovább vihetjük a leendő produkció létrejöttét, hogy ha majd újra próbaruhát öltünk, rövidebb idő alatt jussunk el a bemutatóig. Házi feladat van bőven! Napra készen kell állni a »kapunyitásra«: szinten tartani – legalább fejben – a repertoáron szereplő produkciókat, hogy ott folytathassuk, ahol abbahagytuk. És még valami! Az utóbbi időben – bár törekvés volt rá – a folyamatos játék- és próbarend miatt nem igazán volt lehetőségünk, hogy az egyéni alkotásvágyunkat kiélhessük, s önálló, de a bábszínház által támogatott egyéni produkció létrehozásába vágjunk. Most van idő olvasgatni, keresgélni vagy éppen a fiókban heverő anyagokon dolgozni (dramatizálni, tervezni; felvázolni egy leendő előadást).”

„Egyik napról a másikra, váratlanul jött a hír a bábszínházból, hogy az előadások elmaradása után, a próbafolyamatot is fel kell függesztenünk a vírusterjedés lassításának érdekében – tette hozzá Gyurkovics Zsófia bábszínész. – Azóta jelentősen megváltoztak a hétköznapjaim, de szerencsére itthonról is lehet haladni néhány dologgal, hogy ne teljesen elölről kelljen majd kezdeni mindent, mikor újra visszamehetünk a bábszínházba próbálni. A készülő előadásban minden szereplőnek lesz saját etűdje, amit a rendezővel való egyeztetés után, a szobában is lehet egyénileg fejleszteni, gyakorolni, mert a díszleten s a kellékeken kívül minden adva van hozzá. Ezenkívül a szövegtanulással is könnyedén lehet haladni ebben a formában is, leszámítva azt, hogy néhány szövegfelosztásunk szerint szavanként váltjuk egymást kollégáimmal, ezeket sajnos nem a legkönnyebb egyedül tanulni. Ugyanilyen problémás a többszólamú dalokat itthonról elsajátítani hangszerek nélkül, de szerencsére még tudtunk felvételeket készíteni a zeneszerzővel, így a saját szólamunkat egészen addig lehet gyakorolni, amíg a szomszédok jóindulata ezt engedi. Időközben pedig elindult a »Minden napra egy mese« sorozatunk is, melynek keretében a bábszínház nélkül maradt gyerekeknek olvasunk fel meséket. Az eddigi itthon töltött időmből, én azért szántam erre a legtöbbet, mert rengeteg mesét kellett elolvasnom ahhoz, hogy a számomra ideálisat ki tudjam választani az adott napokon. Ezt nagyon élveztem. Ugyanígy örülök annak is, hogy az önfejlesztésre is jut idő a megváltozott helyzet miatt: beszédgyakorlatokkal, testmozgással és nyelvtanulással is lehet foglalkozni az egyéni munkarend mellett, amelyeket eddig nehéz volt beilleszteni a dolgos hétköznapokba. Tehát összességében én izgalmasnak és hasznosnak tartom, hogy egyénileg oszthatjuk be az időnket a munkavégzés és az itthoni teendők között. De bízom benne, hogy rövid időn belül véget ér ez az időszak, mert úgy gondolom, a színház egy közös műhely, ahol együtt tudunk igazán eredményesen alkotni és dolgozni. Ezért nagyon várom, hogy újra találkozhassak a kollégáimmal, barátaimmal, s minden úgy folytatódhasson, mint régen.”

A társulat tagjainak, a bábszínészeknek, a technikusnak, díszletkészítőnek, közönségszervezőnek tehát egyaránt feladta a leckét ez az új helyzet, ők azonban igyekeznek alkalmazkodni és megtalálni a módját, hogy a hivatásukra is tudjanak koncentrálni, de másokat is tudjanak segíteni, hiszen most nagy szükség van az összefogásra. Kovács Géza igazgató például lehetőségeihez mérten adományokkal segíti a rászorulókat és ugyanerre biztatja azokat a kollégáit, akiknek még maradt rendszeres havi jövedelmük.

„A következő döntésemet szeretném önökkel, veletek megosztani és egyben felhívásként közzé is tenni – írja az igazgató a bábszínház weboldalán. – Sokat gondolkodtam, hogy miképpen lehetne anyagi erőimhez képest segíteni másokon. Nem úgy, hogy az általam vezetett intézmény anyagi forrásait használom ilyen célra, azok egyébként is elég bizonytalan lábakon állnak, hanem a saját forrásaimat megosztani a bajba jutott, bevétel és megtakarítások nélküli kollégáimmal. Ezért felmértem bevételeimet, családom szükségleteit is ezek után arra jutottam, hogy havi 20.000 – azaz húszezer – forinttal tudok támogatni valakit vagy valakiket. Tudom nem sok, de talán több, mint a semmi. Nem szeretnék várakozni, hogy majd helyettem, helyettünk segít az állam, ilyen vagy olyan pályázat jelenik meg, ilyen vagy olyan követelményekkel. Segíteni szeretnék, ameddig tudok segíteni. Hívok mindenkit erre az útra, akinek a bábos szakmában van rendszeres havi jövedelme, s egy ilyen felajánlás nem kockáztatja megélhetését, családja biztonságát. Segítsünk, ha segíthetünk! Nem számít mennyit tudtok felajánlani, a segítség a fontos. Tudom, nem túl szofisztikált ez a felhívás, de a lényeg talán kiviláglik belőle. Kollégáim, barátaim, ti, akik a másik parton álltok, bevételek nélkül, ne szégyenkezzetek jelentkezni nálam, a Magyar Bábművészek Szövetségénél! Jelezzetek, hogy tudjunk segíteni. Újra hangsúlyozom, az én felajánlásom nem sok, csöpp a tengerben, de talán valakinek ad egy kis esélyt. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk kell a segítségadó és a segítséget kérő kéz is. Egyiket se sajnáljuk vagy szégyelljük! Legyünk páran bátrak, akik fel merik vállalni, hogy befutnak hozzájuk a kérések és a felajánlások és ezek között kapcsolatot teremtenek. Nem pénzt fogadnak és küldenek, hanem kapcsolatot teremtenek, koordinálnak. Rajta, segíts, ha segíthetsz!”

Kocsis József a színház műszaki munkatársa ételhordással segíti a rászorulókat (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

Otthon zajlik a próba

A társulat több tagja is igyekszik kivenni a részét a közös összefogásból. Kovács Bálint bábszínész például sofőrnek állva ételhordással segíti a rászorulókat, többi kollégájával együtt pedig meséket olvasnak fel az otthon tanuló gyerekeknek, vagy bárkinek, aki most örül egy kis szívmelengető tartalomnak. A videókat egyébként a társulat weboldalán és a YouTube-on lehet megnézni.

„Ez nagyon furcsa időszak egy színész életében főleg azért, mert én is, mint a kollégáim is, szeretünk dolgozni, próbálni és persze előadást játszani – mondta el érdeklődésünkre Kovács Bálint. – Ezeket most nem lehet úgy végezni, mint eddig, és ez különös helyzet, de nem vakáció! Folyamatosan tudok magamnak új kihívásokat állítani és ebben Kovács Géza igazgató is partner, sőt ötletgazda. Tudom tanulni az éppen félbeszakadó új előadásunk szövegét, vagy olyat, ami előkészület alatt van, vagy például minden nap mesét olvashatok fel, amiket feltöltünk a közösségi oldalunkra. De emellett folytatom és elmélyítem a hangszeres tudásomat is. Népi brácsán tanultam egy pár évet és az elmúlt években tudtuk is hasznosítani ezt a tudást a meseboltos előadásokban. Szóval most teljesen benne vagyok nap mint nap a #gyakoroljotthon felhívás érzésében. Március 28-tól kezdve pedig hétvégén sofőrként önkénteskedve segítek a szombathelyi Pálos Károly Szociális Szolgálatnak az ételkihordásban, házhoz szállításban. Úgyhogy tanulok, készülök, edzek, hangszeren gyakorlok, önkénteskedem, és majd meglátjuk, hogy lesz. Remélem, minél hamarabb minden rendbe jön, mert azért hiányoznak a barátaim.”

Ez utóbbival nincs egyedül, a társulat tagjai közül többen nagyon várják már, hogy újra láthassák a kollégákat. Az elmaradó előadások hangulatát pedig korábbi produkciók felvételei segítségével próbálják egy kicsit újra átélni otthon.

Kovács Bálint épp az „esti mesét” rögzíti (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

„Évad elején két előadást próbáltam párhuzamosan – mondta Varga Bori bábszínész. – Akkor azt kívántam, hogy bárcsak tudnék egy picit pihenni. Hát most megkaptam. Mi is megpróbálunk home office-ban dolgozni, és tartani a kapcsolatot a közönségünkkel. Múlt héten meséket keresgéltem, mert minden nap felolvastunk egyet, ami aztán felkerült a Mesebolt oldalára. Régen olvastam ilyen sok mesét. Hiányoznak a kollégáim, akik a barátaim is, mert most csak virtuálisan tudunk beszélgetni. Holnapra meg is beszéltünk egy online kávézást. Addig van lehetőségem olyan előadásokat is megnézni, amikről mesélni szoktak a többiek, mert a bábszínház mindennap feltölt egy felvételt. Azokba is belekukkantok egy picit, amikben játszom, mert hiányzik… jó hallani a gyerekek kacagását.”

Van, akinek könnyebb a helyzete, például a közönségszervezőé, hiszen az ő munkája teljesen „home office-kompatibilis”, de azért a bezártságot még így is megérzi.

„A bábszínház közönségszervezőjeként nem volt nehéz adaptálódnom az otthoni munkavégzéshez, hiszen szervezői munkám egy jó része végezhető bárhonnan, csak internet és telefon legyen – mondta érdeklődésünkre Trifusz Ádám, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a cikk elkészültében nyújtott segítségéért. – Igaz, ez valami teljesen más. Nagyon furcsa, nagyon nem várt, és alig várom, hogy vége legyen, és újra emberek között lehessek-lehessünk. Addig is marad az online jelenlét: honlapunk töltése, közösségi oldalakon való jelenlét csiszolgatása, fesztiváljelentkezések összeállítása, munkatársaim munkájának segítése.”

Trifusz Ádámnak közönségszervezőként könnyű dolga van a home office-szal (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

Hasonló helyzetben van a bábszínház technikusa is, aki házi stúdiójában tud készülni, amíg a Mesebolt újra ki nem nyitja a kapuit.

„Az előadásra úgy tudok itthonról felkészülni – mondta érdeklődésünkre Kiss Dávid technikus –, hogy azokat a dalokat gyakorlom el a stúdiómban, melyeket majd a darabban hangszeren fogok megszólaltatni: elsősorban olyan pengetős hangszerekről van szó, mint például különböző méretű és hangolású ukulelék, valamint egy-két ütőshangszer is szerephez jut majd.”

Kiss Dávid technikus otthoni stúdiójában készül az előadásokra (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

Otthon készül a díszlet is

Van olyan munkatárs is, akinek alaposan feladta a leckét a karantén: Csollány Csaba, a Mesebolt Bábszínház díszlet-, és kellékkészítője azonban feltalálta magát és, bár nem volt túl egyszerű, megoldotta, hogy haza tudja vinni a munkáját.

„Toronyban lakunk egy kertes családi házban – mondta –, hazahoztam a munkámat, gondoltam, a garázs mellett kialakított kis műhelyemben tudok majd dolgozni. Nem számoltam a hideg idővel, mivel nem fűtött a műhelyem, így a ragasztáshoz használt ragasztót folyamatosan melegítenem kellett, ráadásul az egyik csavarbehajtóm akkumulátorai is megdermedtek. Így a műhelymunkát az emeleten lévő szobában kellett folytatnom. Most már minden oké, még vasárnap este is átugrottam és egy kicsit dolgoztam. Most egy 4×3 méteres, ellipszis alakú, 5 centi magas dobogót kell készítenem. Ez a színpadi díszlet 8 darabból áll, minden darab 2 részes. Egyszóval az otthoni munka szuperül megy.”

Csollány Csaba most otthonában építi a bábszínház díszleteit (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

A meseolvasásból szintén kiveszi a részét Lukács Gábor bábszínész, aki emellett színészi eszköztárát bővíti, finomítja, miközben egy különleges projektre is készülni kezdett a kényszerű házi karanténban.

Lukács Gábor bábszínész egy „kollégájával” (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

„Egy próbafolyamat kellős közepén jártunk, amikor jött a hír, hogy egy ideig most mindenkinek otthon, egyénileg kell folytatnia a munkát – írta a bábszínész érdeklődésünkre. – Elsőre ez furcsának tűnhet egy színész esetében, de igazából az otthoni munka mindig is hozzátartozott a mindennapjaimhoz: szövegtanulás, énektanulás, beszéd- és egyéb (színpadi) technikák gyakorlása. A helyzet furcsaságát most inkább az adja, hogy jelenleg más csatornákon zajlik a kommunikáció rendezővel, kollégákkal, alkotótársakkal – és a közönséggel is. A közösségi élmény azonban nagyon hiányzik, hiszen végső soron mégiscsak ez a színház lényege. Most meg kell találni az új csatornákat, improvizálni kell – és hát egy színésznek azért ez nem ismeretlen helyzet. Az elmúlt két hétben, ahogy a kollégáim, úgy én is mesevideókat készítettem. A továbbiakban a meglévő feladatok mellett egy önálló színházi előadást szeretnék előkészíteni, olyan eszközök, technikák és alkotói módszerek kipróbálásával, amikkel én eddig ritkán vagy egyáltalán nem találkoztam. Mindemellett (ha lehet, akkor a munkával egybekötve) igyekszem a lehető legtöbb időt a szabadban tölteni – természetesen az ajánlott korlátozásokat betartva.”

A színházi élet – legyen szó bábszínházról, vagy „hagyományos” teátrumról – sajátossága, hogy a színpadon lévő művészeknek egymással együttműködve, összhangban kell mozognia, beszélnie, hiszen így áll össze a színdarab. A karantén ezt is alaposan megnehezíti, de a modern technológiának hála meg lehet találni az áthidaló megoldásokat.

Kosznovszky Márton mesét keres az online mesemondáshoz (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

„Egészen faramuci helyzet ez a home office bábszínház – mesélte Kosznovszky Márton bábszínész –, hiszen a munka, az agyalás nem állt meg, továbbra is folyamatosan kapcsolatban vagyunk a bábosokkal, a rendezőkkel, és ha jön egy ötlet, vagy egy elképzelés, amiről úgy gondoljuk, érdemes kipróbálni, akkor lázas videó-, kép- és üzenet váltásokba kezdünk, hogy kihozzuk belőle a maximumot. Nehéz átállni arra, hogy ahelyett, hogy azonnal színpadra pattannál, kipróbálni azt, ami megfogalmazódik benned, inkább a négy fal között »lejárod« tucatszor, majd megpróbálod videókon átadni a társaidnak vagy az embereknek. Ha valami elkészül, hiányzik az azonnali reakció, hiányzik az összekacsintás a közönséggel, a beszélgetés. A mesék olvasását viszont nagyon élveztem. Örülök, hogy megoszthattam néhány, számomra kedves és fontos mesét. Nagyon nagy öröm volt látni, hogy az emberek nyitottak és kíváncsiak rá. hogy még mindig kellenek a mesék. Főleg ilyen időkben.”