A dél-dakotai John Evans (1932-2012) 1964-ben érkezett New York (és akkoriban valószínűleg az egész világ) legvibrálóbb és legbohémabb negyedébe, a manhattani East Village-be, hogy képzőművészetet tanuljon. Bár ezen a pályán végül nem futott be túlzottan látványos karriert, és a neve valószínűleg csak a New York-i ellenkulturális-neodadista mozgalom legelkötelezettebb híveinek mond bármit is, életműve nagyon is érdemes a figyelemre. Evans ugyanis gyakorlatilag az utcai szemét Marcel Duchamp-ja volt, aki különböző talált (és itt most tényleg szó szerint a földön talált) tárgyakból, gemkapcsokból, termékcímkékből , buszjegyekből, random ismeretlenek elhagyott–eldobott igazolványképeiből, névjegykártyákból, beazonosíthatatlan cetlikből, cigisdobozokból, élelmiszer-csomagolásokból, tépett-gyűrött bankókból, szakadt borítékokból és egyéb kukába való vackokból készített – kizárólag a maga örömére – csodás kollázsokat: minden áldott nap (!) egy újat, 1964-től egészen az ezredfordulóig, tehát úgy összesen nagyjából 13.000 darabot (reméljük, jól számoltunk), ami már akkor is imponáló eredmény lenne, ha ezen kívül soha nem csinált volna semmi mást.
Evans kollázsai nem csak izgalmas és dekoratív műalkotások, hanem egyrészt személyes naplók, valamint New York (és tágabb értelemben egész Amerika) négy mozgalmas évtizedének krónikái, amelyekben benne van minden: a vietnámi háború, a hetvenes évek – a várost különösen sújtó – gazdasági mélyrepülése, a mindig pezsgő New York-i kulturális élet, a nyolcvanas évek fellendülése, az utcai zavargások, AIDS-pánik, és a többi, ami alapvetően határozta meg a huszadik század második felét az óceán túloldalán.
Azt ugyan nem állítjuk, hogy ilyeneket bárki tud csinálni (e cikk szerzője például egészen biztos, hogy nem tud), azért érdemes megpróbálni, ugyanis tényleg nem kell hozzá más, mint némi szemét (lehet otthoni is, nem muszáj az utcán, pláne East Village-ben guberálni), napi 1-2 óra plusz szabadidő, ami azért a többségnek jelenleg rendelkezésére áll, aztán esetleg még egy kevés jó ízlés, illetve rajztehetség, és már meg is vagyunk. Ha pedig a banánmatricákból, taknyos zsebkendőkből, gyufásdobozokból és a kabátzsebünkben maradt hosszú bevásárlólistából összetákolt szörnyszülött remekműre tekintünk, és benne véletlenül magunkra ismerünk, hát ne csodálkozzunk: hisz rendkívüli időket élünk. Mint mindig.
Evans kollázsait többek közt ezen az Instagram-oldalon lehet nézegetni, a fentebb beágyazott képek között pedig elrejtettünk egy magyar vonatkozásút is, de biztosan mindenki kiszúrta.
Szemétből műalkotások:
- Bámulatos erdőt alkotott egy művész műanyaghulladékokból
- Gyönyörű lepkéket készít a kidobott elektronikai alkatrészekből egy művész – fotók
- Saját kisvárost alapítottak az elhagyott játékok
kiemelt kép: Alvise Armellini/picture alliance via Getty Images
