Az új filmed, a Békeidő szépen visszaadja, milyen komoly feszültség lappang a magyar társadalomban. Szinte minden szereplőben ott tombol egy erős belső feszültség. Szerinted az, ami most folyik körülöttünk – vagyis, hogy az emberek nagy része otthon van, karanténban – ezt a feszültséget növelni fogja, vagy végre alkalmat ad, hogy kicsit megnyugodjunk?
Nem látok bele a családok hétköznapjaiba, mindenkinél máshogy jön ez ki. Van, aki épp lenyugszik, és összerakja a saját dolgait, amire eddig nem volt ideje, máshol pedig az összezárt emberek között robbannak az eddig kibeszéletlen problémák. Az biztos, hogy egy ilyen szituáció, ami most van, pont az ellenkezőjére fordít mindent, ami addig volt.
A te életedben ez hogyan jelent meg?
Nekem nem nagyon zajlott eddig se másképp az életem. A legfőbb változás, hogy az utóbbi években nagyon sokat játszottunk színházban, és az a rutin, hogy este elmegyek és közönség előtt lépek fel, most eltűnt. Hiányzik. Alapvetően eddig is hozzá voltam szokva egyfajta magányhoz, mert a forgatókönyveket és a drámákat mindig önkéntes karanténba vonulva írtam, mert én csak úgy tudok dolgozni, ha ilyenkor teljesen leválok mindenről, az internetről, a barátokról stb. Ez számomra nem új, az viszont újdonság, hogy akik körbevesznek – családtagok, barátok –, azokon érződik az ebből fakadó… Igazából ez egy hullámokban támadó kétségbeesés amiatt, hogy nem lehet tudni, meddig fog ez tartani. Ha látná a végét az ember, valószínűleg egyszerűbb lenne.
Hajdu Szabolcs (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Alkotó emberként téged inspirál egy ilyen vadonatúj helyzet?
Nem nagyon volt időm így viszonyulni ehhez a helyzethez, mert jött az ötlet, hogy most mutassuk be az új filmet, ami rengeteg munkát ad. Dolgozunk vele éjjel-nappal, és készítjük elő az online premiert. Korábban még nem csináltunk ilyet. Meg kell tanulnunk, hogy tudjuk ezt megszervezni.
Ha minden ment volna tovább a normális kerékvágásban, mi lett volna filmetek útja?
Ment a diskurzus arról, hogy valamilyen speciális bemutatót kellene kitalálnunk hozzá, mint ami az Ernelláék Farkaséknál esetében a lakásvetítés volt, amiből több mint százat csináltunk, de most nem volt igazán erős ötletünk. Egyszer csak jött a karantén, és Orsolya (Török-Illyés Orsolya, a film egyik producere) kitalálta, hogy szerinte most kéne bemutatni. Úgy éreztem, hogy ennek most itt helye van, mert a film atmoszférája és tartalmi része is nagyon passzol ehhez a helyzethez.
Nagyobbat vagy kisebbet kockáztattok ezzel, mintha normális helyzetben moziba küldtétek volna?
Nem is merült fel ez a lehetőség, mert nem tudtuk volna moziba küldeni. Ha moziba küldjük, akkor legalább egy évet kellett volna rá várnunk, és egy év múlva az elhalasztott filmek miatt óriási tülekedés lesz, mivel kétévnyi film fog felgyülemleni. A fesztiválokkal ugyanez a helyzet, kicsi az esély bekerülni. Egyelőre csak Magyarországon és Romániában lesz látható online a film, így azért nincs teljesen kizárva, hogy később nemzetközi fesztiválokon is megjelenhessen.
Az online bemutatóval ugyan elveszítjük a kép méretét, nagyságát és minőségét, valamint a hangminőséget és a közösségi élményt is, viszont megnyerjük azt a tapasztalatot, hogy milyen az, amikor online kell egy filmet az embereknek megmutatni. Ez később is hasznunkra lehet, mert simán lehet, hogy a politikai helyzet úgy alakul, hogy ellehetetlenítik majd bizonyos filmek bemutatását. Ahhoz, hogy bemutassák a filmedet, marad az online tér. Ez utóbbi csak akkor esik ki, ha lekapcsolják az internetet, amire jelenleg nincs sok esély.
Jelenet Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjéből
Az egy lakásban játszódó Ernelláék Farkaséknál mikroköltségvetésű volt, a Békeidő ennél kategóriákkal drágábbnak tűnik. Jól gondolom?
Igen, közben meg nem. (nevet) Ha egy gyártásvezetőnek be kéne költségelnie, nagy összeg jönne ki, mert sokhelyszínes, sokszereplős, jó technológiát használunk, jó a látvány… Nagyon sok ember jóindulata és segítőkészsége kellett ahhoz, hogy kevésből is kijöjjünk, meg persze ötletek. A film világában ez a pénz nagyjátékfilmes költségvetésként nem értelmezhető, maximum kisfilmesként.
A filmed nem finomkodik, meg sem próbálsz általánosságban fogalmazni, és a társadalmi mondanivalódat nagyon direktben adod át.
Mostanra tart ott a társadalom, hogy én már nem tudok máshogy fogalmazni, nem tudok dekódolt üzeneteket küldeni. Nem arról van szó, hogy én papolnék bármiről is, ez nem kinyilatkoztatás, hanem élesen és beazonosíthatóan mutatom meg és teszem egymás mellé a dolgokat. Ez a kontraszt, ez a dinamika és dialektika ad ki egy harmadik jelentést, ami már a közönségben fogalmazódik meg. A Békeidő azzal játszik, hogy interaktivitásra késztesse a közönséget, és megfogalmazódjon a nézőben egy vélemény a filmben felvetett témák kapcsán. Olyan témákról van szó – például a migránsozás, a #metoo, demokrácia-deficit –, amik az elmúlt 2-3 évben a leginkább foglalkoztatták a közvéleményt, és a legnagyobb társadalmi vitákat generálták. Ezek elég konkrétan, beazonosíthatóan vannak jelen a filmben. Nekem mindig fontos volt, hogy lássak, tapinthatóvá és érzékelhetővé tegyek folyamatokat, mert akkor jobban megértem őket.
Ez egy dühös film. Nehéz a dühödet érzékeltetni egy filmben, ami általában elég sokáig készül?
Nem düh ez, csak annak az atmoszférának a megmutatása, amit magam körül érzékelek, és ami alól nem tudom kivonni magam. Benne élek, permanensen jelen van az életemben, így nem nehéz megmutatnom. Az alkotó ember felszívja, megszűri, majd a sajátos módján kifejezi azt, amit maga körül tapasztal. Abban igazad van, hogy a legtöbb film elég lassan készül, de a Békeidőre ez mégsem igaz, itt minden viszonylag gyorsan zajlott. A forgatókönyv jeleneteinek egy részét még a Filmtett táborban (filmeseknek és filmes aspiránsoknak tartott, nyaranta megrendezett erdélyi tábor – a szerző), egy délután alatt írtam meg, a másik részével pedig később 4-5 nap alatt végeztem, a forgatás is megvolt két hét alatt, a vágás pedig csak azért tartott kissé tovább, mert közben ezer más dolgot is csináltam.
Mindig ilyen gyorsan alkotsz?
A struktúrán és a vízión szoktam sokat gondolkodni, magával a szöveggel általában gyorsan megvagyok.
A filmben elég direkten reagálsz az esetre, ami annak idején Sárosdi Lillával történt, ráadásul maga Lilla és férje, Schilling Árpád is szerepel a Békeidőben. Nem tartottál attól, hogy ez a szál teljesen eluralja majd a film körül kialakuló párbeszédet?
Ez a veszély megvolt, és fel is merült, amikor beszélgettünk róla, hogy ez elbillenhet, de ez csak most van így. Erre tipikusan a média tud így ráugrani, és ezen rugózni. Az embereknek, akik végignézik, szerintem nem lesz olyan benyomása, hogy ez a téma elnyomná a többit, hiszen a többi jelenet is elég masszív. Azt vettem észre, hogy az emberek már torkig vannak azzal, hogy a média mire ugrik rá és mit kezd hangsúlyozni, szóval nem hiszem, hogy meghatározó lenne. Ha mégis így alakul, én azt sem bánom, mert akkor legalább arról beszélnek.
Jelenet Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjéből
Sárosdi Lilla régi alkotótársad. Mit szólt ahhoz, amikor elmondtad neki, hogy a története fontos szerepet kapna a filmedben?
Addigra, mire ez előkerült, Lilla már annyi mindenen túl volt, annyi támadást kapott, hogy ez már nem osztott vagy szorzott az ő életében. Egyből azt mondta, hogy persze, csináljuk. Ez azonban nem direktben az ő története, be van keverve más dolgokkal is, de persze beazonosítható. Mondtam neki, hogy nekem fontos, hogy ez a motívum meg legyen mutatva, mert én így tudok ehhez hozzászólni. Bizonyos kérdésekre csak úgy lehet válaszokat találni, ha látjuk a teljes folyamatot.
Schilling Árpád hogy került a filmbe, és miért épp a zaklató szerepét bíztad rá?
Azzal a szereppel én sok embert megkerestem, de senki nem vállalta. Nagyon nehéz szerep, és nemcsak amiatt, mert ennek van egy előzménye, hanem azért is, mert egy intellektuális szerep, és azt nagyon kevesen tudják így megcsinálni. Az utolsó körben beszéltem Árpival, és ő azt mondta, hogy rendben van.
Lilla mennyire folyt bele abba, hogy hogyan fog kinézni a jelenet a filmben?
Annak idején elég plasztikusan leírta, mi játszódott le akkor. Én ezt olvastam, de mégsem követtem 100 százalékosan, hanem más, saját élmények alapján raktam össze. A művészvilágban a legtöbb embernek vannak ilyen történetei.
A filmben megmutatod azt is, hogy az emberek ugyan tüntetnének a rendszer ellen, de azt is egyre inkább ellehetetlenítik. Jól érzem, hogy egyfajta rendőrállamként akarod megmutatni az országot?
Az életem során ezelőtt még nem tapasztaltam, hogy az emberek ennyire teli lennének feszültséggel. Hihetetlenül elszabadultak az indulatok, és gátlástalanná vált a politika. Ilyet még nem láttam, pedig éltem a szocializmus idején is. Egész más felnőtt fejjel megtapasztalni egy nagyon hasonló helyzetet. Nem a rendőrállamiságról van szó a filmben, hanem a demokrácia deficitjéről. Ezt én már nagyon régóta mondom, de ezzel együtt a művészetben általában nem szokott témám lenni a politika. A Békeidőben is csak egészen áttételes módon az. Annyira, amennyire látható módon beszivárog az életünkbe.
Jelenet Hajdu Szabolcs Békeidő címűfilmjéből
A filmed ellen elkezdődött egyfajta politikai „hadjárat” főképp Vitézy László rendezőnek köszönhetően, aki azt sérelmezte, hogy egy általa rendezett 1979-es filmnek szintén pont Békeidő volt a címe.
Sejtettem, hogy bele fognak kötni a filmbe, de az meglepetésként ért, hogy a filmünk címe lesz az, ami kirobbantja a dolgot. Nem tudtam Vitézy László filmjéről, nem ismertem azt. Az azonban, hogy ezzel a filmmel beletrafáltunk a kellős közepébe, meglepetésként ért, az viszont nem, hogy ez is egy támadási felület lesz. Ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy ami most a cím kapcsán történik, simán lehetne egy jelenet is a filmben. Be lehetne vágni a filmbe. Vitézy László is tudja, hogy a törvényben feketén-fehéren le van írva, hogyan működhet a címadás, neki ezt tudnia kell. Mindenki tudja, aki készített már művészeti alkotást, hogy az ilyen típusú neutrális címek nem kisajátíthatók. Nála arról szól a kérdés, hogy nekem miért nincs jogom ezt a címet használni, és erre olyan indokai vannak, hogy én fiatalabb vagyok, nem azon az állásponton vagyok politikailag, mint ő, meg az, hogy Sárosdi Lilla és Schilling Árpád is szerepelnek a filmemben. Innentől kezdve ez valóban egy politikai támadás és hecckampány, ami valójában nem a címről szól. A kezdet kezdetén írtam egy nagyon személyes levelet Vitézy Lászlónak ezzel kapcsolatban, de nagyon durva reakciók jöttek rá, úgyhogy nincs értelme folytatni. Én továbbra is azt mondom, hogy békésen megfér egymás mellett a két Békeidő, ő azt mondja, hogy nem fér meg. Ennyi.
A Karlovy Varyban kapott színészi díjad óta egyre felkapottabb vagy színészként is, egyre több megkeresést kapsz. Tényleg ennyit számít egy díj?
Nem hiszem, hogy a díj határozná meg, mert kaphat valaki díjat úgy is, hogy közben hót szar. Inkább az számíthatott, hogy láttak a filmben, meg az, hogy folyamatosan jelen vagyok színházban, három előadást folyamatosan játszottunk a járvány kitörése előtt. A trilógiánknak száz fölötti előadásszáma volt. Sokan láthatták fiatalok, rendezők satöbbi. Az is benne van, hogy tanítok mindenfelé filmeseket, és ők is meg szoktak kérni, hogy játsszak a filmjeikben. Szeretem azt a játékosságot, ami a színészi munkával együtt jár. Jó úgy részt venni egy filmforgatáson vagy egy színházi munkában, hogy nem az én vállamon van minden felelősség. A színészi felelősség is fontos meg nagy, de összehasonlíthatatlan azzal a teherrel, ami egy rendezőre nehezedik.
Régóta tanítasz. Hogy lett ez része az életednek?
Legalább húsz éve már. Úgy kezdődött, hogy különféle workshopokat csináltam filmfesztiválokon, amit masterclassok, hosszabb workshopok követtek, és aztán iskolákba is kaptam felkéréseket, és ott van még a Filmtett tábor, ami folyamatos volt az elmúlt években, és ez a film is onnan jött. Azért szeretem, mert nagyon érdekel a húsz és harminc közötti korosztály gondolkodása, mert az a legprogresszívebb és legnyitottabb időszak az ember életében szerintem. Még az elején vannak, és mindent nagyon tisztán látnak, ezért szeretek közöttük lenni, rajtuk keresztül a kor pulzusán tartani a kezemet. Engem is ébren tart, nagyon sokat tanulok én is közben.
Jelenet Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjéből
A Békeidő Magyarországon játszódik, mégis a nagy részét Erdélyben forgattátok. Költségvetési okok miatt döntöttetek így?
Több oka volt. Egyrészt a Filmtettel közösen csináltuk, és oktatási projektként működött a dolog. Tulajdonképpen minden részlegben Filmtettes erdélyi diákok vettek részt. Másrészt, amikor forgatunk, én szeretek elszakadni onnan, ahol élek, mert annak mindig van egy egzotikus izgalma. Harmadrészt pedig bizonyos jeleneteket Magyarországon nem tudtunk volna leforgatni, mert nem kaptunk volna közterületi engedélyt rájuk. Ilyenkor le kell írni, miről szól az a bizonyos jelenet, és sajnos olyan állapotok vannak, hogy külön bátorság kell hozzá, hogy valaki kiadjon egy ilyen engedélyt.
Fogsz te még nagyobb költségvetésű, pályázati pénzből készült filmet forgatni, vagy most már hosszú távon ez a fajta független filmezés a te utad?
Nem zárom ki, de már sok-sok éve nem pályáztam. Rengeteg meló és energia egy ilyen pályázati anyag összerakása. Jó esetben az első körben megadnak rá egy forgatókönyvírói támogatást, második esetben pedig egy előkészítési büdzsét, örülünk, hátha lesz belőle valami, aztán eltelik még fél-egy év, és egyszer csak jön a hír, hogy mégsem támogatják. Ebbe én nem akarok belemenni. Most ugyanez történt a Pálfi Gyurival már másodjára. Nekem erre nincs energiám, mert ennyi idő alatt megcsinálom a filmet és összerakjuk a költségvetést valahogy. Ezek azok a félelmek, amik engem visszatartanak a pályázástól. És még ott van az is, ha elkészül a film, de az valamilyen szempont miatt nem tetszik a döntéshozóknak, simán ellehetetleníthetik, vagy újravágathatják. Én ebbe inkább nem megyek bele, inkább csinálok színházat, hangjátékot vagy másképp csinálok filmet.
A Békeidő online premierje kapcsán van olyan nézőszám, amit ha elértek, elégedett lennél?
Egy film kapcsán általában bevétel alapján mérik le, mennyire sikeres vagy nem sikeres. Magyarországon ez inkább vihar a biliben, mert nincs olyan magyar film, aminek az ára megtérül a mozikban. A nemzetközi forgalmazás egy-egy filmet esetleg nyereségessé tud tenni, de ezek jellemzően fesztiválfilmek, a közönségfilmek jellemzően mindig veszteségesek. Egy filmnek nagy a költségvetése, az ország meg kicsi. Ezek a számok csak presztízsszámok, nincsenek összefüggésben a film valós nyereségességével, mint mondjuk Amerikában. Engem innentől kezdve ez a része sosem érdekelt, bár azt kell mondjam, hogy az Ernelláék Farkaséknál bőségesen megtérült, mert az valóban nagyon kevés pénzbe került. Ennél a filmnél egész más számok lesznek jók, mint egy mozifilm esetében. Egy mozifilmnél a jegyár felét elviszi a mozi, a negyedét a forgalmazó és a maradék negyed jut csak a gyártónak, ami most mi vagyunk. Az esetünkben kiesik a mozi és a forgalmazó is, szóval már kevesebb nézővel is jók vagyunk. Ettől függetlenül számomra fontos az, hogy sokan megnézzék.
A Békeidő április 23-tól látható a Vimeo-n.
