Carl Störmer (vagy szép viking írásmóddal: Størmer) a huszadik század első felének egyik jelentős norvég természettudósa volt, aki – és ezt nem mi mondjuk – elméleti és kísérleti eredményeivel jelentősen hozzájárult a sarki fény megértéséhez, ami később a kozmikus sugárzás felfedezéséhez és tanulmányozásához vezetett, a matematikában, pontosabban a számelméletben pedig az ő nevéhez fűződik (illetve hát konkrétan az ő nevét viseli) az ún. Störmer-tétel. Még egy krátert is elneveztek róla a Holdon, ami tényleg csak a legnagyobbaknak jár.
Habár a fentiekből ez egyáltalán nem következik egyértelműen, a skandináv asztrofizikusnak akadt még egy sokkal földhözragadtabb hobbija, vagyis inkább szenvedélye is, amellyel ugyancsak beírta magát a történelembe: ugyanis ifjú egyetemistaként, valamikor a 19. század utolsó éveiben Störmer, mintegy mellékesen, az utcai fényképezést (bennfentesebben: a streetfotózás) is megújította, még ha erről akkoriban nem is tudtak túl sokan. Nyilván ő sem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Amolyan diákcsíny volt ez, puszta szórakozás.
Egy unalmas, beállított portré Carl Störmerről (fotó: Wikipedia)
Módszere már-már banálisan egyszerű volt: egy aprócska, korong alakú fényképezőgépet (egy amerikai gyártmányú ún. Concealed Vest Camerát, amelyet speciális kialakítás miatt akkoriban detektív- vagy kémfényképezőgépnek is neveztek ) rejtett a mellénye alá, a lencsét kidugta egy gomblyukon, majd nyakába kapta Oslót, és több száz lesifotót készített a szembejövő járókelőkről. „Sétáltam a főutcán, kiválasztottam a következő áldozatom, akit udvariasan üdvözöltem, ő rám mosolygott, én kattintottam, és már meg is voltunk” – vallott később, már beérkezett tudósként munkamódszeréről (az a bizonyos kattintás persze nem a ma megszokott módon, mutatóujjal történt, hanem egy zsinór segítségével, amely egészen a nadrágzsebéig vezetett a ruhája alatt).
Portréi (mert hát ezek végső soron portrék) egészen mások, mint a korra oly jellemző beállított, merev és ünnepélyes műtermi fotók, vagy mint a festményszerű utcaképek; fesztelenek, mesterkéletlenek, tüntetően hétköznapiak és majd kicsattannak az élettől. Pedig hát bő százhúsz évvel ezelőtt készültek, és a rajtuk szereplő, divatosan öltözött, titokzatosan vagy zavartan mosolygó fiatal hölgyek, és elegánsan kalapot emelő fiatalurak a legjobb esetben is már vagy hatvan-hetven éve halottak.
Carl Störmer fotóit a Norsk Folkemuseum oldalán lehet nézegetni
