A georgiai Athens városában, a Dearing és a Finley utcák sarkán álló terebélyes fehér tölgy első pillantásra meglehetősen közönségesnek tűnik, habár az igaz, hogy igen mutatós, és bármikor szívesen időznénk az árnyékában. De azért mégiscsak egy egyszerű fehér tölgy (valójában persze nem fehér színű, csak ennek a fajtának ez a neve). Van azonban valami, ami mégis kiemeli a hasonszőrű élőlények közül: ez a fa ugyanis teljes mértékben maga felett rendelkezik, és a törzsétől számított körülbelül 2,4 méter sugarú, lánccal lekerített körben azt csinál, amit csak akar. Így is hívják: The Tree That Owns Itself, vagyis a Fa, amely önmaga tulajdona. Ezt a különleges státuszt persze nem magának harcolta ki, hisz mint ismeretes, a flóra és a fauna különböző reprezentánsai viszonylag ritkán vonulnak fel a jogaikért tüntetve; ennek számos történelmi és evolúciós oka van, egyebek mellett például az, hogy mondjuk egy tölgyfa képtelen felvonulni, mivel nincsen neki lába (a Macbeth-ben sem szó szerint a birnami erdő indult meg Dunsinane felé egyébként).
Egy öntudatos, szabad polgár (fotó: Wikipedia)
Azt viszont nem tudjuk, hogy pontosan hogyan is lett ebből (vagyis nem ebből, de erre a hamarosan rátérünk) a hétköznapi tölgyfából szabad amerikai polgár. Állítólag egy William Henry Jackson nevű ezredes családi birtokán állt eredetileg, tulajdonosa pedig nagyon ragaszkodott hozzá, így valamikor a 19. század húszas-harmincas éveiben írásban is rendelkezett a fa önállóságáról, elsősorban azért, hogy még véletlenül se vágja ki senki, miután ő meghalt. William H. Jackson befolyásos embernek számított; apja James Jackson, az amerikai függetlenségi háború hőse, szenátor, illetve Georgia kormányzója volt, ő maga pedig magas rangú katonatiszt és egyetemi professzor, szóval ha úgy döntött, hogy ez a fa innentől kezdve sérthetetlen, akkor az úgy is volt.
A fa egy harmincas évekbeli képeslapon (fotó: Wikipedia)
Ezzel a történettel csak az a gond, hogy először a 19. század végén, azaz hosszú évtizedekkel az állítólagos fafelszabadítási aktus után jelent meg egy helyi hetilapban, az Athens Weekly Bannerben, szóval nem lehetünk száz százalékig meggyőződve a valóságtartalmáról. Az mindenesetre biztos, hogy a nevezetes irat, amelyben különleges jogokat biztosít a fának, soha nem került elő. Ettől függetlenül a helyiek, beleértve a hatóságokat is, mindig tiszteletben tartották a tölgy speciális státuszát, bár az nem egészen világos, hogy
- az újságcikk miatt terjedt-e el a legenda (már ha ez egy legenda)
- vagy épp ellenkezőleg: a hetilap csupán beszámolt egy létező helyi hagyományról
Jackson ezredes állítólagos rendelkezése egy kőtáblába vésve a fa lábánál (fotó: Wikipedia)
De talán mindegy is. Maga az eredeti fa egyébként 1942-ben sajnálatos módon elpusztult, a helyén pedig ma már büszke utódja, az Ifjabb fa, ami önmaga tulajdona áll (komolyan), amely a nagy előd egyik makkjából sarjadt ki, és pontosan ugyanolyan jogokkal bír, mint Jackson ezredes fehér tölgye. A fa ma is Athens egyik látványosságának és a város büszkeségének számít, gondozásával egy helyi kertészkör foglalkozik.
