A szertorna nem mindig volt a nagyon fiatal lányok versengésének terepe. Ha képeket nézegetünk az ötvenes- és hatvanas évtized versenyzőiről, jobbára fiatal, már érett nőket láthatunk rajtuk, és nem gyerekeket. A helyzet a hetvenes években változott meg, amikor a román Nadia Comăneci az 1976-os montreáli olimpia sztárja lett. Ekkor mindössze 14 éves volt. Kislányok világszerte csodálták a mozdulatait, és akartak olyanná válni, mint ő, és néhány év leforgása alatt elterjedt az a nézet is, hogy a szertorna legnehezebb elemeit csakis a legfiatalabb, legvékonyabb lányok tudják tökéletesen megcsinálni.
A hidegháború idején az élsport is egy eszköz volt a nemzetek közötti vetélkedéshez, ahol a szovjet blokk országai ádáz harcot vívtak az amerikai érdekkörrel a győzelmekért, és amikor a kis Comăneci lány tarolni kezdett, az amerikaiak megérezték, hogy kezdeniük kell ezzel valamit. Egy régi, jól bevált módszert választottak: elcsábították Nadia Comăneci edzőit, Károlyi Bélát és Mártát, akiknek amerikai állampolgárságot és gondtalan életet kínáltak cserébe azért, hogy a jövőben ők készítsék fel az amerikai tornászokat a bajnokságokra és olimpiákra. Így honosult meg egy Nicolae Ceaușescu rendszerben kifejlesztett embertelen, a sportolók emberi igényeit semmibe vevő edzéstechnika az Egyesült Államokban is, amit aztán hosszú éveken keresztül senki sem kért számon, mivel jöttek az eredmények világbajnoki és olimpiai aranyérmek formájában. Ez a rendszer pedig tökéletes terepet nyújtott egy pedofil ragadozónak ahhoz, hogy észrevétlenül tevékenykedjen benne több mint két évtizeden át.
Egy téma, két doksi
A több száz tornászlányt molesztáló orvos, Larry Nassar ügye annyira megrázta Amerikát, és az egész sportvilágot, hogy egyszerre két vezető streaming szolgáltató is dokumentumfilmet készített róla. Ezúttal az HBO volt gyorsabb, Az amerikai tornászbotrány belülről című filmjüket már tavaly bemutatták. A Netflix ehhez képest csak idén júniusban vette fel a könyvtárába az Athlete A című filmjét, szóval a nagy kérdés az volt, hogy tud-e valami olyat mutatni nekünk, amit nem láthattunk már korábban. Szerencsére tud. Egyrészt azzal, hogy azt a Maggie Nichols-t teszi meg főhősévé, akinek a sorsán keresztül nem csak Larry Nassar tettei mutathatók be világosan, hanem az is, hogyan használta fel a hatalmát az Amerikai Tornászszövetség arra, hogy az előkerülő ügyeket eltusolják, másrészt azzal, hogy előtérbe helyezte azokat az újságírókat az Indystarnál, akik hosszas oknyomozással tárták fel az esetet, és gondoskodtak arról, hogy a cikkeiknek következménye legyen, és nekik köszönhető az is, hogy az írásaik hatására egyre több áldozat bukkant fel, és mesélte el a történetét. A Fake News időkben nem lehet eléggé hangsúlyozni az újságírás, a helyi újságírás és az oknyomozó újságírás fontosságát, ez a dokumentumfilm pedig legalább annyira az ő filmjük is, mint annak idején az Oscar-díjas Spotlight volt.
Maggie Nichols szertornász (Fotó: Profimedia)
Maggie, akit árulónak kiáltottak ki
Maggie Nichols 2015-ben került az amerikai tornászválogatott vezető orvosához, Larry Nassarhoz, mivel ő is egyike volt azoknak, akik esélyesek voltak arra, hogy szertornában az Egyesült Államokat képviselhessék a 2016-os olimpián Brazíliában. A lány rendkívül felháborodott azon, hogy az orvosi kezelés során Nassar egyszer csak felnyúlt a hüvelyébe, mivel soha egyetlen sportorvosa sem tett vele ilyet korábban, az esetről pedig a szüleinek is beszámolt, akik azonnal jelezték is a dolgot a szövetség vezetőjének, Steve Penny-nek.
Penny megkérte őket, hogy ne szóljanak a hatóságoknak, mert ő majd kivizsgáltatja az ügyet, a szülők pedig bíztak a nagy tekintélyű férfiban, és hagyták, hogy a kezébe vegye a dolgot. Aztán egy nyomozó beszélgetésen kívül sokáig semmi sem történt, miközben azt vették észre, hogy a lányuk, Maggie egyre inkább kiesik a szövetség vezetőinek kegyeiből. A csúcspont az volt, amikor az olimpiai válogatón Maggie ugyan hatodik helyezést ért el, és az még érthető lett volna, ha ezzel az eredménnyel az ötös csapatba nem kerül be, de arra már nehéz magyarázatot találni, hogy a három tartalék versenyző között miért nem kaphatott helyet. A szövetség becsukta a kapuit az „áruló” lány előtt, bevédve ezzel az őt zaklató orvost, miközben kilökték soraikból az áldozatot, aki védelemre szorult volna. Ezután vett erőt magán Maggie és családja, hogy elmondhassák a történetüket, ami az Athlete A egyik legerősebb szálát jelenti.
Károlyiék Amerikában
Bár a szertorna-sportban uralkodó embertelen módszerekről már a kilencvenes évek közepén jelent meg egy nagy hatású könyv, a szövetség inkább csak a látszatát próbálta fenntartani annak, hogy a botrány után változtatott, valójában nagyrészt a régi emberek vitték tovább a régi, kegyetlenségre és megaláztatásra épülő módszereiket, amit még a Ceaușescu diktatúrából örököltek. A két nagy hírű edző, Károlyi Béla és Márta nem volt híve a kedvességnek, és az egyik munkatársuk így számolt be a módszereikről:
„Totális kontroll alá vonták a tornászaikat. Béla kontrollálta még a testsúlyukat is. Minden nap mérlegre kellett állni, kiabált velük és sértegette őket. Márta pofozta is őket, a gyűrűje lenyomata időnként ott maradt az arcukon”.
Károlyiéknak volt egy jókora ranch-e Texasban, ott tartották a tanítványaik edzőtáborait, ahová nem jöhettek be a szülők, telefonálni pedig azért sem tudtak a gyerekeikkel, mert az erdő közepén lévő ranchon nem nagyon volt térerő. A táborokban napi 7 órát edzettek, gyakoriak voltak a sérülések, a megalázás és a sanyargatás, és ilyen körülmények között egy-egy kedves szó vagy gesztus borzasztóan sokat tudott jelenteni az ott edző kislányoknak. Larry Nassar pedig érezte ezt, és a bizalmukba férkőzött egy-egy ajándék csokival, némi kedvességgel vagy egy rendelőjéből engedélyezett telefonhívással. A film egyik legmegdöbbentőbb mondata ezzel kapcsolatban hangzik el Nassar egyik áldozata, Jamie Dantzscher szájából: „Ő volt ott az egyetlen kedves felnőtt”. Ha egy kislány belépett Nassar rendelőjébe, láthatta, hogy minden teli van sikeres olimpikonok bekeretezett fotóival és számos emléktárggyal. Az orvos rögtön ezzel jelezte, hogy ezt a sok sikeres embert mind ő kezelte, tekintélye van, sok embert ismer és szerencsés az, akit ő vesz kezelésbe. Ezután kevesen mertek panaszt tenni ellene.
Mi tartott eddig?
Mire ezek a gyerekek ebben a környezetben felnőttek, a gyerekmolesztálás és a kemény edzés közti határvonal elmosódott. Nassar egészen kiváló volt abban, hogy a molesztálást, a lányok mellének masszírozását, és a hüvelybe valamint a végbélbe nyúlkálást megpróbálja a vizsgálatok/kezelések részeként eladni. Persze adódik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Maggie Nichols 2015-ös panaszáig senki sem jelentette azt, amit Nassarnál tapasztalt? A válasz az, hogy nem lehetséges. Az első bejelentés még 1997-ben érkezett, amit több is követett, csakhogy az ügyek valahogy mindig elhaltak a szövetséget vezető Steve Penny fiókjában, aki egyszer egy FBI vizsgálatot úgy tudott eltéríteni, hogy jól fizető állást ajánlott a nála kutakodó ügynöknek. A helyzet egyszerű volt: fiatal lányokat áldoztak fel a siker és a győzelem érdekében.
Rachael Denhollander beszéde a michigani bíróságon, 2018-ban (Fotó: JEFF KOWALSKY / AFP)
Ráadásul a #metoo mozgalom megjelenéséig – sokszor még ma is – iszonyatos áldozatokkal járt, ha egy szexuális molesztálás/zaklatás áldozata meg mert szólalni. Ezekkel a nőkkel mindez még fiatal lány korukban történt, amikor könnyen összeomlottak volna a nyilvánosság terhe alatt. Rachael Denhollander ugyan már felnőttként, a harmincas éveiben járva állt elő a történetével, amikor azt gondolta, hogy már képes lesz feldolgozni mindazt, ami ezzel együtt jár, de még így is megrogyott a vádaskodások súlya alatt: az őt ért támadások hatására sokáig egyáltalán nem bírt enni, rettenetesen lefogyott és az egészségi állapota is leromlott, mégsem bánta meg, hogy elmondta az igazságot, ugyanis számos nő követte őt a sorban, és tette ugyanezt.
Az áldozatoké az erő
A film egyik legfelemelőbb képsorán az egykori áldozatok közül sokan a bíróságon szembesülnek a vádlottak padján ülő Larry Nassarral (akinek házában és szemetesében a letartóztatásakor 37 ezer pedofil tartalmú fotót találtak lemezekre mentve, és akit sokan a kellemes stílusa miatt annyira kedveltek, hogy a vádak nyilvánosságra kerülése után is kétezer szavazatott kapott, amikor egy iskolaszéki pozícióért indult egy választáson), és a nevüket és arcukat vállalva a szemébe mondják, hogy már nincs hatalma felettük, és immár nem ők szégyellik azt, ami velük történt, hanem eljött az ideje, hogy az elkövető szégyenkezzen emiatt.
Larry Nassar a bíróságon (Fotó: Scott Olson/Getty Images/AFP)
Nagyon hollywoodi, kissé hatásvadász képsorok ezek, de ebben a filmben, ebben a történetben szükség van rájuk. Ugyanis meg kellett mutatni, ki itt az erkölcsi győztes. Maggie Nichols szerencsére szintén képes volt felállni a padlóról. A lány az olimpiai álmai dugába dőlése után leporolta magát és Oklahoma-ba ment, hogy ott az egyetemi szertorna csapattal legyen bajnok, és megmutassa, hiba volt, amikor 2016-ban nem őt vitték magukkal az olimpiára. Ez egy igazi happy end, és mivel 2020-ban nagyon ritkán láthatjuk az igazság győzelmét a világban, ha ez történik, azt mindenképp be kell mutatni. Végre valahol győzhettek a jók.
