A XIX. század derekán felfedezett Parma-kengurukat mintegy hetven éven át kihaltnak hitték, és csak az 1960-as években derült ki, hogy néhány helyen mégis fennmaradtak. Az apró termetű kengurufajt mostantól az Állatkert közönsége is láthatja – közölte a Fővárosi Állat- és Növénykert. A karanténből a bemutató kifutóba nemrég átkerült három állat az Antwerpeni Állatkertből érkezett hozzájuk – írják.
A fehértorkú kenguru néven is ismert Parma-kenguruk (Macropus parma) a kisebb termetű kengurufajok közé tartoznak. A kifejlett állatok súlya 3 és 6 kg között szokott lenni. Általában magányosan élnek, de időnként kisebb, 3-4 állatból álló csapatokban is látni őket. Kelet-Ausztráliában, ezen belül is Új-Dél-Wales északkeleti felében, a Nagy-Vízválasztó-hegység mentén őshonosak, és a sűrű aljnövényzetű élőhelyeket kedvelik.
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert
A Parma-kengurukat 1845-ben fedezték fel, de az Ausztráliába betelepített rókák és más veszélyeztető tényezők miatt a faj hamarosan annyira megritkult, hogy az 1890-es évekre a természettudósok már kihaltnak hitték ezeket az állatokat. Több mint hetven év elteltével, 1965-ben aztán felfedezték a Parma-kenguruk egy populációját az Új-Zélandhoz tartozó Kawau szigeten, ahová még az 1870-es években telepítették be őket, éppen attól tartva, hogy az ausztrál kontinensen kipusztultak. 1967-ben pedig kiderült, hogy Ausztráliában, Új-Dél-Wales egyes területein is fennmaradtak kisebb állományai.
