Ha az ezotéria felől közelítenénk meg Hajós Alfréd munkásságát, fogalmazhatnánk úgy, hogy a karmája volt az úszás minél magasabb szintű elsajátítása. A Guttmann Arnold néven született fiú ugyanis mindössze 13 esztendős volt, amikor édesapja belefulladt a Dunába. Nem csoda hát, hogy a nagy vízre legyőzendő ellenfélként tekintett attól fogva a fiú, és egészen egyedülálló technikát kifejlesztve tanult meg úszni. Nem is váratott magára sokat a siker: magyar bajnok, majd 1895-ben (nem hivatalos versenyen ugyan) Európa-bajnok is lett, és egy évvel később már athéni olimpia résztvevőjeként, a Zea-öböl partján várta, hogy eldördüljön a startpisztoly. Akkoriban ugyanis az úszó versenyszámokat még nyílt vízen rendezték meg.
A fiatal magyar elég erős hendikeppel indult, tekintve, hogy a Rudas Gyógyfürdő 26-28 fokos vízében tanult meg úszni, a tenger hőmérséklete viszont azon a zord áprilisi napon alig volt több 10 foknál. Hajóst azonban egy ilyen “apróság” nem állíthatta meg. Először 100 méteres gyorsúszásban győzedelmeskedett, majd – bár nagyon fázott – újra bekente magát faggyúval és 1200 méteren is rajthoz állt. A korabeli források szerint mintegy 60 méterrel előzte meg kihívóit, akik közben sorba adták fel a versenyt a víz dermesztő volta miatt. Nem is csoda, hogy a sporttudósításokban az elképesztő teljesítmény okán “magyar delfinként” emlegették. Hajós Alfréd örökre beírta magát a magyar sporttörténetbe, hiszen élete első olimpiáján, mindössze 18 évesen rögtön két bajnoki címet is szerzett, ami akkoriban egyébként még nem arany, hanem ezüst érem volt. Egy anekdota szerint, amikor a második érmet adta át neki Konstantin görög trónörökös, megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen kiválóan úszni. Mire Hajós nagy zavarában csak annyit felelt: “A vízben, felség.”
Hajós Alfréd igazi polihisztor volt a sportok terén (Fotó: Wikipedia)
Miután hazatért, újra műegyetemi tanulmányira összpontosított Hajós, majd más sportágakban – diszkoszvetésben, síkfutásban és gátfutásban – is kipróbálta magát, és bizony az ország legjobbjai közé került. Később a futball lett a sportszerelme, a Budapesti Torna Club csapatával kétszer szerzett bajnoki címet, majd játékvezető, később a magyar válogatott csapatkapitánya is lett.
Aztán, miután befejezte egyetemi tanulmányait, visszavonult a sporttól, hogy kiemelkedőt alkosson az építészet területén is. Pályáját Alpár Ignác és Lechner Ödön keze alatt kezdte, később pedig egy sor, ma is jól ismert épületünket tervezte. A többi között az ő keze munkája a ma már nevét viselő margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, a debreceni Aranybika Szálló, és az újpesti stadion és a hozzá tartozó Megyeri úti Sporttelep.
Személyét már életében nagy megbecsölés övezte idehaza, így sokáig a zsidótörvény alól is mentesült, ám a nyilas hatalomátvétel után már kénytelen volt bujkálni. Ennek ellenére fontos szerepet játszott a háború alatt a zsidó származású sportolók mentésében.
A kommunista rendszerben aztán többször megkörnyékezték, és a propaganda szolgálatába próbálták állítani, őt azonban nem lehetett megvenni. Saját vállalkozásáról ugyan le kellett mondania, de az Ipari Épülettervező Vállalat beosztottjaként egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig folytathatta a munkát.
Hajós Alfréd síremléke a Kozma utcai Izraelita temetőben van, mellszobra pedig a róla elnevezett uszodában állít a bajnoknak emléket.
Hajós Alfréd síremléke a Kozma utcai Izraelita temetőben (Fotó: Wikipedia)
Forrás: Cultura.hu, Rubiconline
