A kaukázusi medvetalp, ahogy arra a neve is egyértelműen utal, a Kaukázusban, valamint Közép-Ázsiában őshonos. Európába a 19. században került, akkor még dísznövényként telepítették. Az igénytelen, inváziós faj aztán terjedni kezdett a kontinensen. Hazánkba ugyanakkor viszonylag későn jutott el, tömegesen terjedni pedig csak az elmúlt néhány évben kezdett.
A növény igencsak impozáns küllemű, akár 5-6 méter magasra is megnőhet, ráadásul a virágai is csalogatóak, pedig valójában megközelíteni sem okos dolog, nem hogy megérinteni. Ugyanis nem alaptalan rémhír, hanem nagyon is valóság, hogy a kaukázusi medvetalp veszélyes, mégpedig nagyon.
Kaukázusi medvetalp (Fotó: Getty Images)
A növény által – védekezés céljából – termelt furokumarin nevű vegyület ugyanis az emberi bőrrel érintkezve erősen fényérzékenyít, majd 16-48 órán belül égési sérülésre emlékeztető, fájdalmas hólyagokat, sebeket okoz, melyek aztán maradandó hegeket hagyhatnak maguk után. Ha pedig esetleg a szembe kerül, átmeneti vagy akár végleges vaksághoz is vezethet.
Abban az esetben, ha megtörténik a baj és kaukázusi medvetalppal érintkeztünk, az érintett bőrfelületet haladéktalanul le kell takarni, hogy ne érintkezhessen fénnyel. Amint lehet, mossuk is le alaposan, lehetőleg szappanos vízzel, majd kezeljük gyulladáscsökkentő vagy égési sérülésekre való kenőccsel vagy spray-vel! Ennyivel azonban ne tudjuk le, hanem a biztonság kedvéért mielőbb forduljunk orvoshoz!
A kaukázusi medvetalppal hazánkban leggyakrabban a felső-Tisza-vidékén, Zirc környékén, illetve a Kőszegi-hegységben találkozhatunk vele, de felbukkanhat más tájakon is. Bár irtják, azonban nagyon nehéz tőle megszabadulni, ugyanis ha kivágják, rögvest újrahajt, 4–6 hét alatt pedig teljesen összeszedi magát.
