A magyar és a világirodalom nagy írói nem voltak feltétlenül jó tanulók

Írók, akikről iskolai intézményeket neveztek el, de maguk elég rossz tanulók voltak.

nlc

2020. November 26.

Bill Gates azt mondta egyszer:

„Válassz lusta embert egy nehéz feladat elvégzésére, mert meg fogja találni a legegyszerűbb utat a megoldáshoz.”

Igaza lehet, mert a statisztikák azt mutatják, hogy az igazán sikeres emberek gyerekkorukban nem a szorgalmukról vagy a jeles bizonyítványukról voltak híresek. A közepes tanulók általában csak azt tanulják meg, ami érdekli őket, így néhány terület specialistájává válhatnak. Ők nem igazán magolnak, inkább sok időt töltenek emberek között, kipróbálnak számos dolgot, ami érdekli őket, így nyitottak, sokrétűek lesznek, ezért valószínűleg eredményesebbek is az életben.

Igaz ez azokra a híres írókra is, akiknek művei ma kötelező tananyag szerves részét képezik, de anno a pedagógusaik nem voltak elalélva az eredményeiktől. Csiffáry Gabriella, a Budapest Fővárosi Levéltár főlevéltárosának Magyarázom a bizonyítványom című könyvében összesen 80 híres magyar író, színész, festő és tudós iskolai teljesítményét kutatta, a legtöbbjükről pedig kiderült, hogy rossz tanulók voltak.

Petőfi például sokszor megszökött az iskolából, mivel „rendkívüli ellenszenvet érzett minden szubordinációval [alávetéssel, alárendeléssel] szemben. Ennek ellenére az egyik legnagyobb magyar költő vált belőle.

A Gárdonyi gyerekek (Fotó: Wikipédia)

Gárdonyi Géza, az Egri csillagok írója is gyengécske volt az iskolában. A népiskolai tanítója egyenesen tehetségtelennek nevezte, és később a sárospataki gimnáziumban sem volt tele jó jeggyel a bizonyítványa. A kutatások szerint a középiskolában gyenge érdemjegyei voltak, és végül a kollégiumból is a tanulmányi eredményei miatt küldték el. Csiffáry azt is megjegyzi, hogy ellenőrzőjébe azt írták a szépírására, hogy olvashatatlan. Gyenge eredményei azonban nem akadályozták meg abban, hogy remek regényeket, novellákat, színdarabokat, meséket és verseket írjon, és olyan száz éve kötelező olvasmányt, mint az Egri csillagok című regénye. A belőle készült magyar film óriási sikert aratott itthon, 2015-ben pedig Scott Fales írt egy forgatókönyvet a regény alapján.

„Az iskola egy marhaság”.

Ezt pedig a tragikus halált halt Radnóti Miklós mondta, aki szintén kimondottan rossz tanuló volt. „Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. Hiányzik a reál VIII. osztálya. […] Egész vicces, mikor kék munkásruhában ott állok egy bömbölő gép előtt, olajtól és verejtéktől csurogva rángatom a fogantyúkat. Mivel nincs gyakorlatom, következetesen elrontok mindent…” – mondta, és tanulmányai helyett inkább rajzolt és verseket írt. Mindkettőben tehetséges volt, de végül az írásban lett kiemelkedő.

Radnóti Miklós 1930-ban (Fotó: Wikipédia)

Weöres Sándor saját elmondása szerint pedig már a középiskolában is enyhe alkoholizmustól szenvedett, de az egyetemen már nem voltak tanulási problémái. Ady Endre majdnem jogász lett, az első évben még rendszeresen bejárt az előadásokra, ám a második félévben elkezdett hiányozni az órákról. Összesen négyszer ugrott neki a jogi egyetemnek. Ügyvéd végül nem lett belőle, de egy annál nagyobb költő igen.

Egy kicsit külföldre is kitekintve, Gottfried Keller, a világhírű svájci német író az iskolában a lusta, rossz tanuló volt. Hamar ki is esett az iskolából, és később autodidaktaként szerezte meg műveltségét, felnőve aztán lételeme lett a tanulás, élete végéig képezte magát. És ott van William Makepeace Thackeray, A hiúság vására című híres regény írója, aki már gyerekként érdekes történeteket írt, ügyesen rajzolt, és szinte minden érdekelte, ugyanakkor mégis rossz tanuló volt, unta az iskolákat, később az egyetemen se tudott dönteni, mi akar lenni. Későbbi életére is ez volt a jellemző, a feljegyzések szerint fiatal korában félrevitte a társasági élet, a szórakozás, sőt, örökségét is elherdálta, és a rossz anyagi helyzete kényszerítette arra, hogy elkezdjen írni.