nlc.hu
Szabadidő

Interjú Finy Petrával

„Nem hagyhatjuk, hogy a járvány elszakítson minket egymástól”

Legfrissebb mesekönyve, a Bodzaszörp kapcsán a különleges nagyszülői kapcsolatról beszélgettünk Finy Petrával.

Finy Petrának 2008 óta jelennek meg könyvei, amelyek között egyaránt szerepelnek lírai (Histeria grandiflora, Folyékony tekintet) és prózai kötetek (Madárasszony, Akkor is, Marlenka), valamint gyerekkönyvek (Szívmadár, A fűszerkatona, Iskolások kézikönyve, Óvodások kézikönyve). Többször nyert gyerekkönyves pályázatokon, Lackfi Jánostól pedig megkapta a Nizzai Kavicsdíjat. 

Bodzaszörp című mesekönyvedben, amit vasárnap mutatnak be, tizenöt mai mesét olvashatunk nagyszülők és unokák kapcsolatáról, ami a mostani járvány idején különösen aktuálisnak hat. A mesékben fontos szerep jut a feltétel nélküli elfogadásnak, de az is előfordul, hogy felcserélődnek a már megszokott szerepek: a nagymama lesz a gyerek, a gyerek pedig a felnőtt. Sőt, kiderül, hogy egy kislányból is lehet pilóta, ahogy egy férfiból óvóbácsi. A félelem pedig legyőzhető. Hogyan születtek ezek a mesék?

Tavaly év végén fogalmazódott meg bennem az új mesekönyvem témája. Biztosan hatott rám a karácsony a maga lélekfényesítő hangulatával, amikor is apáméknál a nagy családom, ami a mi esetünkben valóban igen nagy, több generációja gyűlt össze, s bizonyára hatott rám az is, hogy ismét a nagymamám nélkül ünnepeltünk, akit nem sokkal korábban veszítettünk el. Akkor még nem tudtam, hogy a vírus az idei ünneplést alaposan át fogja írni, és hogy az a különleges hangulat idén sehol sem lesz. Mégis azt gondolom, hogy az a rengeteg érték és érzés, amit a különböző generációk tudnak adni egymásnak, nem veszhet el csak azért, mert most egy nem normális létezési formában vagyunk kénytelenek élni. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy a járvány elszakítson minket egymástól. Ez a mesekönyv is ebben segít: az újrakapcsolódásban.

Megjelent Finy Petra új mesekönyve

Finy Petra olyan mesekönyvet írt, amely segíthet az újrakapcsolódásban

A könyvben olyan lényeges problémák is előkerülnek, mint a válás, a kortársaktól elszenvedett bullying, a szorongás miatti rémálmok, a félelem vagy épp a szomorúság, amikor egy barát elköltözik. A megoldás a mesékből és a fantázia világából érkezik, és mindig a nagyszülőktől. Mennyiben tekinthető problémaközpontúnak a Bodzaszörp?

A kötet nem egy problémára fókuszál, mint néhány korábbi könyvem, amelyek a testvér érkezését, az óvoda- vagy iskolakezdés nehézségeit mutatják be. Ugyanakkor túlmegy azon, hogy csak a nagyszülővel átélt pillanatokat, lelki kalandokat rögzítse. Nyilván rengeteg ilyen meghitt jelenet is előkerül a kötetben. De megmutatja a gyerekek számára azt is, hogy az élet nem fekete-fehér, s még ha sokszor igencsak feketének és komornak tűnik is, rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e a fényforrást, amivel bevilágíthatjuk. A történetekben szereplő unokák és szüleik gyakran birtokolják ezt az életlámpást, csak valamiért nem tudják használni, vagy elfelejtették, hogy volt nekik valaha ilyen. A nagyszülők viszont egyszerű lelki gesztusokkal segítenek nekik abban, hogy újra rátaláljanak.

Úgy tudom, neked is szoros volt a kapcsolatod a nagymamáddal, korábban meg is osztottál erről egy történetet. Egy régi gyerekkori emlékedről, ahogy a kertben fürdetett benneteket a nővéreddel. Aztán ez a gondoskodás idővel átfordult: már neki lett szüksége rád. A Bodzaszörpben mégis elsősorban a nagyszülők segítenek az unokáiknak megküzdeni egy-egy élethelyzettel, és ők lesznek azok is, akiknek a jelenlétében varázslatos dolgok történnek. Mi az, amit tanulhatunk tőlük, idősebbektől?

Apai nagymamám igazi csodaasszony volt, tele életerővel, ami csak a háborút megjárt öregekre jellemző. Megtanított apróságoknak örülni, semmiségekben csodát látni, és megdolgozni az új dolgokért. Egyszerre tanított meg a kétkezi munkára (főzés, sütés, kertészkedés, varrás) és a lelkiekre (senki nem szavalt nála csodálatosabban verseket, énekelt dalokat, és még humora is volt!). Három fiút nevelt fel egyedül, gondozta az unokákat, betegeket ápolt, jótékonykodott, és olyan közösséget épített a családban és a barátok között, amilyet csak régen tudtak a nagymamák. Hogy mit tanulhatunk az idősebbektől? A fókuszálatlan figyelmet, ami manapság ritka kincs és képesség. Elleshetjük tőlük, hogy a szép és értékes dolgokhoz sok idő kell, és ne spóroljuk meg beléjük tenni a munkát. Hogy a tárgyakra, kapcsolatokra és a lelki békére vigyázni kell, s ha baj éri őket, ne akarjunk mindent azonnal lecserélni. Vegyük elő inkább a stoppolófát, és szőjük újra a szakadt anyagot, vagy reparáljuk meg, ami eltörött. De a legfontosabb, amit ők adhatnak nekünk, az a hit a túlélésre: bármekkora gödörben is érezzük magunkat, csak rajtunk múlik, hogy ki tudunk-e kapaszkodni a mélyből.

Megjelent Finy Petra új mesekönyve

Finy Petra – Bodzaszörp

A Bodzaszörpben, csakúgy, mint a felnőtteknek szóló Madárasszonyban vagy Marlenka című regényedben is, hangsúlyosan megjelenik a természet, a természetközeliség. Miért fontos számodra ez a motívum?

A természettől elszakított nagyvárosi ember számára kimondottan fontos, hogy újra felfedezze azt az erőt és szépséget, ami a tájat átjárja. Archaikus erők mozognak ott, a virtuális világhoz szokott szemnek láthatatlan csodák. A gyerekeink egyre nehezebben tudnak belefeledkezni a naplemente vörös égboltjába, a szajkó vészjelzésébe, vagy az erdei pinty trillájába. Pedig a természet gyakran sokkal izgalmasabb, és gyorsabban történnek benne a dolgok, mint egy színes applikációban. Sokszor meg kimondottan lassú, de ez is fontos pontja a létezésnek: kell lennie olyan pillanatoknak, amikor csak várunk, és megadjuk a lehetőséget a történésnek. És akkor sem esünk kétségbe, ha épp nem történik semmi. Amikor hosszan ücsörgünk a sors magaslesén, és a legnagyobb zsákmány, amit hazavihetünk, az a várakozás maga.

Bogdán Viktória rajzai jól illeszkednek a meséidhez, szintén jól visszaadják a természet szeretetét. Hogyan találtatok egymásra?

Nagyon hálás vagyok, hogy Csapody Kinga, a Manó Könyvek főszerkesztője, összeismertetett minket. Viki minden rezdülését lekövette a történeteknek, sőt sokszor képileg tovább is írta őket, új dimenziókat nyitva ezzel a mesékhez. A természet- és állatszeretete is érződik a képeken. Egyszerre nagyon modern és mitológiai az a világ, amit megjelenít: az olvasó jóleső izgalommal és otthonossággal mozog a képi tereiben.

Megjelent Finy Petra új mesekönyve

Kell lennie olyan pillanatoknak, amikor csak várunk, és megadjuk a lehetőséget a történésnek

Gyerekeknek és felnőtteknek is írsz egyaránt könyveket. Mi a munkamódszered? Egyszerre egy történetben vagy „otthon”, esetleg képes vagy ki-be lépegetni az egymástól eltérő hangok és szerepek között?

Nehéz ki-be lépegetni, főleg, hogy felnőtteknek szóló regényeket írok, ami azt jelenti, hogy egy időre „beköltözöm” a szereplőim életébe, vagy ők „költöznek be” hozzám. Mindenesetre elég szoros kapcsolat alakul ki közöttünk, olyasfajta kötődés, mely a regény megírása után hiányozni kezd. Intenzíven kell jelen lenni a szövegben, gyakran este, elalvás előtt is azon gondolkozom, mi lesz az új fejezetben. A mesekönyvek esetében, főleg amelyben különálló mesék találhatóak, könnyebb a váltás.

Milyen típusú szövegek inspirálnak írás közben?

Mondat -és történetmániás vagyok. Ha a kettő egybeesik, még jobb, mint például egy Nádasdy Ádám-szövegnél. De az se baj, ha inkább nyelvileg varázsol el a szerző, mint mondjuk Esterházy Péter. Szeretem a történelmi könyveket is: az ifjabb Rajk László életinterjú-könyve, vagy Pető Andrea Rajk Júliáról szóló kötete nagyon tetszett. Az egyik kedvencem a Tények és tanúk sorozat, de várom Edith Eger új könyvét is, nagyon szerettem tőle A döntést. Hogy egy kicsit haza is beszéljek, mert „civilben” a 21. Század Kiadónál dolgozom, ott két favoritom volt az utóbbi időben: a Goncourt-díjas Éric Vuillard Napirend című regénye és Ben Lerner Az iskola Topekában című kötete. E kettőnél szintén pompásan kielégült a mondat- és történetmánia iránti igényem.

Megjelent Finy Petra új mesekönyve

Megjelent Finy Petra új mesekönyve

Min dolgozol most?

Dolgozom egy új regényen, amelynek munkacíme Kerti szonáta. Két testvérpár sorsának különös összefonódásáról szól a második világháborútól a rendszerváltásig. Az árulás és lázadás pszichológiáját mutatja be, azokat a rejtélyes vagy éppen teljesen hétköznapi véletleneket, melyek döntéshelyzetekbe sodornak minket. Utánajár, vajon időben észrevesszük-e, hogy a világ, amiben élünk, már teljesen embertelenné vált, vagy még azzal áltatjuk magunkat, hogy a körülöttünk acsargó kutyák ártalmatlanok, és valójában nem is az országot akarják darabokra szaggatni.

Neked melyik a kedvenc mesekönyved?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top