Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány
Fotó: sokszinuvidek.24.hu
Én már nem sehány éves, hanem egyéves voltam, amikor először (1976) kiadták ezt a gyönyörűen rajzolt könyvet. Nagy szerencse, mert így pár év múlva anyukám pontosan el tudta mesélni belőle, hogyan fejlődtem magzatból babává. Máig emlékszem minden egyes, festménynek is beillő illusztrációjára.
Azóta sokan kísérleteztek már „felvilágosító” mesekönyvvel, vannak köztük nagyon jók, teljesen más stílusúak is, ez egy erősen romanticizált változat, abból a legjobb. „Később megjött az őszi köd, a lila kikericsekre hullongani kezdtek az első halott levelek. A természet álomra készülődött, én viszont ébredeztem, hogy hamarosan megismerjem a fényes napvilágot!”
Lehet, hogy megszépíti a valóságot, kicsit tündérmeseként ábrázolja, de hát nem pont ezt szereti minden ovis kislány?!
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Fotó: nlc
„…. Gazdag Erzsi verse” – mondtuk énekelve kisiskolás-korunkban az ilyen-olyan ünnepségeken. Hihetetlen, de már hatvanegy éves lesz ez a verseskötet, ennek a furcsa módon becézve hívott költőnek a legismertebb könyve. Nos, utánanéztem: ezt a bizonyos Erzsi-Erzsébetet nagymamája nevelte Sárváron. Már tizenhárom évesen verseket írt, később újságírásból élt, majd könyvtáros lett. De ami igazán érdekes: ő írta egy sor gyerekdal szövegét, mint például: „egy kis malac röf-röf-röf”, „hull a hó, hull a hó, mesebeli álom” vagy: „itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál”. Egy igazi klasszikus.
Andersen mesék
Fotó: Retrogyujtemenyek.blog.hu
Ha Gazdag Erzsi igazi klasszikus, akkor mit is mondhatnánk a dán Hans Christian Andersenre…? Minimum egy mesefejedelem. A kis gyufaáruslány, A rút kiskacsa, A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A Hókirálynő: igazi depresszív, megható mesék, amiken – ha olyan alkatok vagyunk – kisírhattuk a szemünket. Azért persze az élet szépségéről szóltak. Hogy mondanivalója mennyire örök érvényű, mutatja, hogy már kerek száz évvel azelőtt meghalt, hogy én például egyáltalán megszülettem volna. Textilborítású, minimalista kiadását sokat tapogattam, erre tisztán emlékszem.
Grimm legszebb meséi
Fotó: Retrogyujtemenyek.blog.hu
A Grimm, az igazából Grimmek, hiszen ketten voltak a Grimm fivérek, Jacob és Wilhelm. A németországi Hanauban születtek ők, még a 18. század végén, Jézus. Nyelvtudósok voltak és mesegyűjtők, 1806-tól jelentek meg köteteik, amikben minimum megettek valakit, levágták egy testrészüket, meghaltak valakinek a szülei, de minimum egy gonosz mostohaszülő vagy mostohanővér mindenkinek megnehezítette az életét. Később aztán a Disney stúdió segített feloldani a szorongásunkat azzal, hogy némely sztorit jó mélyen megmártotta cukormázban. Hamupipőke, Csipkerózsika vagy Piroska: lányaink is imádják.
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Fotó: Libri
A legsötétebb ötvenes években írta meg a Mátrában játszódó történetet Fazekas Anna, aki eredetileg gyógytornász volt, később azonban a politika lett meghatározó az életében. Fiatalon munkásmozgalmi tag volt, később az MDP vezetőségének munkatársa, majd egyenesen a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatója. Nem csoda, hogy az öreg néne történetében is felbukkannak úttörők… Igazi értékét persze nem ez adja a dallamosan megírt, kissé negédes, erős hangulatokkal operáló történetnek. „Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét” – gondolom, sokan tudnánk folytatni. Szerettük.
Már tudok olvasni!
És ha már „baloldali” irodalom, nem hagyhatjuk ki a „Már tudok olvasni” sorozatot a 70-es, 80-as évekből. Az értelemszerűen kisiskolásokat megcélzó művek szerzői között természetesen preferáltak az orosz írók. Van itt Nagibin, Pausztovszkij és Sztanyukovics, de olyan méltán ismertebbek is, mint Hans Fallada, Fekete István vagy Tersánszky Józsi Jenő. Olyan sok részből állt a sorozat, hogy képtelenség mindet ismerni, de néhány szinte mindenkinek megvolt. Nekem például: Csí, Az igazi égszínkék, Ahogy én tanultam… A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gyöngyszemei.
Az ezeregyéjszaka legszebb meséi
Fotó: konyvbirodalom.reblog.hu
Na ennél egzotikusabb nem létezett. Van ez a Seherezádé, aki csak mesél-mesél a szultánnak a leanderillatú arab éjszakában, csodás palota mélyén. Egy kisgyereknek nincs ennél izgalmasabb. Ha még hajózni is lehet, meg varázsszőnyegen repülni… A titokzatossághoz csak hozzátett, hogy a mesegyűjteményben olyan furcsán hangzó, ismeretlen szavak fordultak elő, mint bülbül, meg hurik, meg kádi, meg dzsinn. Ali Baba és a negyven rabló, Aladdin csodalámpája, Szindbád a tengerész: nincs, aki ne ismerné őket. Pedig hol volt akkor még Hollywood…
Kincskereső kisködmön
Fotó: nlc
Szegény kisködmön meglehetősen páriasorsra jutott azóta, mint a legtöbbet emlegetett negatív példa a kötelező olvasmányok sorában. Lássuk csak: szomorú, avítt, nehezen érthető. Mégis… igen erős hangulatfestő erővel bírtak a Szépen szóló muzsika, Az utolsó öltés, A kis bice-bóca vagy Az égbelátó című fejezetek. És végül is passzoltak a már úgyis melankolikus magyar néplélekhez. Móra Ferenc saját gyerekkori emlékeiből írta 1918-ban megjelent művét – hát, nem volt könnyű neki se. Tegyük hozzá, a könyv utolsó sora így hangzik: a szeretet az élet. Ezzel maga a nagy Coelho sem tudna vitatkozni.
Benedek Elek: A világszép nádszálkisasszony, Többsincs királyfi
Fotó: retrogyujtemenyek.blog.hu
Benedek Elek családja annyira trendi! Édesanyját például Marczellának hívták, na, ugye hogy. Neki magának hat gyermeke született, nem csoda, hogy nekiállt meséket írni. Emellett azért mást is csinált: újságíró és országgyűlési képviselő is volt a magyar Andersen, illetve állandó eposzi jelzőjét tekintve „a nagy mesemondó”, aki képviselőházi beszédeiben is gyakran foglalkozott irodalommal, nyelvvel, népköltészettel. A magyar mesekönyvek non plus ultrái egyébként az Ezeregyéjszaka meséinek vagy a Grimm-történeteknek az átiratait is tartalmazták, de Benedek írt verseket, színdarabokat és történelmi regényeket is.
Bálint Ágnes, Bródy Vera: Mazsola
Fotó: retrogyujtemenyek.blog.hu
Tudtam, hogy idővel úgyis a tévénél kötünk ki. Mert ha mesekönyv, akkor tévé, ha tévé, akkor mesekönyv – legalábbis a 20. század beköszöntével. Mazsola történeteinél a kettő elválaszthatatlan lesz egymástól (aztán ez a hagyomány folytatódik Süsüvel, Mirr-murral, Doktor Bubóval és a többiekkel). Mazsolával a piciknek szóló mesék hagyományai szerint nem sok minden történik (lásd még újkori utódait, Bogyót és Babócát), csak túrja-túrja a földet, de valami olyan végtelenül esendő aranyossággal (és persze szinkronhanggal by Havas Gertrúd), hogy naná, hogy a könyvet is meg kellett venni mellé. Az alapsztori egyébként örökbefogadásos: Manófalvi Manó (vajon milyen szerzet pontosan?) beköltözik egy tökbe, amit egy zöld posztómalac elkezd rágcsálni. Eddig elég fura. No mindegy, Manócska befogadja Mazsolát, és onnantól együtt cukiskodnak tovább. Az már csak hab a cukiságon, hogy Mazsolának testvére is születik nem tisztázott körülmények között, nevezett Tádé. Aztán három év múlva sajnos tragikus módon végződik a dolog… Bródy Vera bábfigurái már hatvanhárom évesek!
Kálmán Jenő: Sicc
Fotó: Moly.hu
Jó, lehet, hogy az Ezeregyéjszaka egzotikus volt, de volt nekünk kis magyar egzotikumunk is, merthogy Sicc, a macska is megjárta ám a Szaharát! Fura módon az erről szóló borítón épp hulahoppozik, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy emlékeim szerint a történetben egy strucc lenyel egy ébresztőórát. Az író-újságíró-humorista Kálmán Jenő verses meséje is jó régi, 1937-ből származik. Sicc persze másfelé is járkál, például erdei iskolában, na és mindenféle barátokat szerez. Erre már nem emlékszem, de a színes, csíkos op-art borítót nem lehet feledni.
