Az Amerikába jöttem 2 egy pontján két szereplő beszélget egymással a zamundai királyi család kertjében. A lány megjegyzi, hogy az amerikai filmek a legjobbak, mire a fiú csak annyit reagál, hogy az amerikai filmipar ma már csak szuperhősfilmeket, remake-eket és régi sikerfilmek szükségtelen folytatásait gyártja. Ez lehetne kikacsintás is a nézők felé, csakhogy rögtön utána következik a szabadkozás, miszerint azért hébe-hóba akadnak színvonalas folytatások is. Az Amerikába jöttem második része nem lett az, sőt, kifejezetten az a fajta fan service folytatás, ami semmi másra nem épít, csak arra, hogy az emberek szeretnek nosztalgiázni, és szeretik viszontlátni azokat a karaktereket, akiket egyszer már megszerettek. A film valósággal sportot űz abból, hogy minden karaktert visszahozzon, akit csak lehet, sőt a nosztalgiázásban odáig megy, hogy rövid kis klipeket láthatunk benne az első részből, felelevenítve az emlékezetes pillanatokat.
Eddie Murphy az Amerikába jöttem 2-ben (Fotó: Amazon Prime Video)
Egy hibás koncepció
Craig Brewer rendezőt Eddie Murphy a csodálatos A nevem Dolemite című filmjéből hozta magával, és a rendező csak egy ponton mert nagyot változtatni az eredetin, de ezzel rögtön el is rontott mindent. Az Amerikába jöttem koncepciója ugyanis az volt, hogy az afrikai herceg Amerikába utazott magának feleséget találni, a viccfaktort pedig az adta, hogy az egész életében luxushoz szokott herceg a lepukkant Queensben próbált elvegyülni, és közben eltitkolni a hercegi származását. A folytatásban egészen minimális időt töltünk csak Amerikában: Akeem ugyanis azért megy oda, hogy hazavigye onnan balkézről született fiát, akinek a létezéséről eddig nem tudott, most pedig egy államközi konfliktus miatt mégis trónörökösként van szüksége rá, mert odahaza csak lányai születtek, és ez az egyetlen módja, hogy elkerülhessen egy háborút.
A vicc forrása most az lenne, hogy a New York-i fiú, Lavelle hogyan próbál beilleszkedni egy mesebeli afrikai királyság palotájának életébe. Ez még akár vicces is lehetne, de van ezzel egy kis gond: a néző egy Eddie Murphy-filmet akar nézni, ha már a címe Amerikába jöttem 2, és kevésbé érdekli, hogy az ismeretlen Jermaine Fowler megpróbáltatásain nevessen. Ezt valahol tudják az alkotók is, így ez a szál kissé el van maszatolva, és a rendező nem igazán talál fogást az alapanyagon. Tanácstalanságában folyton nézőpontot vált a sok-sok karakter között, hátha a sok kis történetszálból kisül valami. Csakhogy az Amerikába jöttem első részében pont az volt a jó, hogy végig Akeem hercegre és a szolgálójára, Semmirre fókuszált.
Eddie Murphy ezúttal is több szerepben tűnik fel (Fotó: Amazon Prime Video)
Menteni a menthetetlent
Szintén jól jelzi az alkotók teljes tanácstalanságát, hogy kínos zenei betétekkel próbálják leplezni az ötlettelenségüket. Vendégfellépés a Salt’n Pepa és az En Vogue bandák részéről, szexizés egy Prince-dalra, a végén pedig egy olyan megoldás, ami utoljára a Shrek-filmek idején hatott frissnek: a szereplők nagy, közös tánca és bulizása a stáblista előtt. Ezután még egy hatalmas komédiaklisé is jut nekünk: a stáblista alatti bakiparádé. Utóbbinak talán csak Jackie Chan régi filmjeiben volt létjogosultsága, amúgy borzasztó humortalan azt nézni, hogy valakik munka közben rosszul mondanak egy szót, és emiatt elröhögik magukat.
Eddie Murphy és a fiát alakító Jermaine Fowler (Fotó: Amazon Prime Video)
Az új szereplők közül a Lavelle anyját alakító Leslie Jones az egyetlen, aki hoz némi humort az egyébként kínosan humortalan filmbe, és sajnos a régiek sincsenek formában. Arsenio Hall az első Amerikába jöttem egyik legfőbb humorforrása volt, most azonban fájóan beleszürkül a filmbe, Eddie Murphy pedig mellékszereplővé silányul a saját filmes franchise-jában, ugyanis a cselekmény annyi szereplőt mozgat, hogy még rá sem jut elég idő. Rendkívül erőltetett az is, ahogy a borbélyüzlet bácsikáit (akiket szintén Murphy alakít) visszahozzák, de ez legalább tényleg működik: Murphy láthatóan akkor érzi elemében magát, amikor valaki más bőrébe bújhat, és ilyenkor jön csak elő, hogy valójában mennyire briliáns komikus. Ez azonban alig néhány percet jelent a filmben, ami túl kevés ahhoz, hogy megmentse azt. Akad néhány érdekes cameo (például Morgan Freeman is feltűnik), de ezek is csak arra szolgálnak, hogy leplezzék: az Amerikába jöttem 2 egy szörnyen fásult és minden kreativitást nélkülöző film lett, ami sokkal inkább tűnik a Neveletlen hercegnő fekete remake-jének, mint az Amerikába jöttem folytatásának.
Közönségtalálkozó
A film kapcsán sokan már előre féltek attól, hogy amiatt lesz gyengébb az eredetinél, mert az alacsonyabb korhatárnak köszönhetően kimaradtak belőle a régi Eddie Murphy-filmekre jellemző szaftos káromkodások, és ugyan ez valóban zavaró egy kicsit, a helyzet az, hogy egyáltalán nem ezen múlott. Nem tudom, hogyan lehetett volna jól folytatni az Amerikába jöttem történetét, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy az alkotók sem tudták. Azt gondolták, hogy elég lesz, ha az első részből még a legjelentéktelenebb mellékszereplőket is visszahozzák, így talán a néző figyelmét a sok viszontlátás öröme elterelheti arról, hogy valójában nem egy filmet, hanem egy közönségtalálkozót lát. Sajnos az egyetlen dolog, ami valóban lekötheti az embert a folytatást nézve, hogy amikor meglátunk egy régi szereplőt, gyorsan megnézzük, hogy mennyire jól vagy éppen nem jól öregedett. Ehhez azonban teljesen felesleges volt folytatást csinálni, elég lett volna felterelni az összes szereplőt egy színpadra és egy moderátor segítségével nosztalgiázni a régi szép időkről, amikor leforgatták az Amerikába jöttemet. A filmet Eddie Murphy a nagy visszatérésének szánta, egyfajta előjátéknak ahhoz, hogy később majd visszatérjen a karrierje legfontosabb szerepéhez, Axel Foley-hoz A Beverly Hills-i zsaru negyedik részében. Ha az a film is csupán ennyire lesz képes, talán nem kellene annyira erőltetni.
Az Amerikába jöttem 2 március 5-től látható az Amazon Prime Video kínálatában. Bár a streaming-szolgáltató az utóbbi időben az új filmjeit már magyar felirattal látta el, az Amerikába jöttem 2 se magyar feliratot, sem pedig magyar szinkront nem kapott.
