Luca az Olaszország melletti tengerben él. Az aranyos kisfiú afféle sellő, de ez a szó a filmben egyszer sem hangzik el, a felszínen élő emberek pedig egyszerűen úgy nevezik a fajtáját, hogy tengeri szörny. Szülei mindig óva intik a felszíntől és az ott lakóktól, de ő nagyon kíváncsi, és amikor megismerkedik a nála kicsit nagyobb és kalandvágyóbb Albertoval, az új barát új lehetőségeket villant fel előtte. Például megtudja, hogy a szárazföldre lépve ő is emberré változhat, viszont egy pillanat alatt alakul vissza halemberré, ha nagyobb mennyiségű víz éri a testét. Miután értesülnek arról, hogy a városban megrendezik az éves triatlon versenyt, és a pénznyereményből vehetnek maguknak egy gyönyörű Vespa robogót, úgy döntenek, hogy vállalják a lebukás kockázatát és ők is beneveznek. Egy ember kislánnyal összebarátkozva nekiállnak a felkészülésnek, miközben vigyázniuk kell arra, nehogy lebukjanak, és kiderüljön, hogy ők valójában a helybéliek által rettegett tengeri szörnyek, akiket sokan szigonyokkal szeretnének levadászni.
Jelenetfotó a Luca című animációs filmből (fotó: Fórum Hungary)
Egy nagyon olasz tanmese
Nem kell ahhoz agysebészi végzettség ahhoz, hogy rájöjjünk: a tengeri szörnység itt valójában metafora: a másság metaforája. A Pixar animációs műhelye azonban nem arról híres, hogy a szánkba rágja a tanulságokat. Bár tanmesét mond arról, hogy milyen érzés rejtőzködve felnőni egy ellenséges közegben és mennyire félelmetes felvállalni a valódi önmagunkat mások előtt, a mondanivalója nem válik erőltetetté. Nem azt érezzük közben, hogy minket itt oktatni akarnak, hanem azt, hogy nézünk egy gyönyörűen megvalósított mesélt a barátságról és arról, hogy egy igaz barát segít legyőzni önmagunkat, és kihozni magunkból mindazt, amiről sokszor nem is gondolnánk, hogy bennünk van.
A Pixar mindig is új szintet jelentett az animációban, és a maximalizmusuk a Luca-n is meglátszik. A szereplőik ugyan szándékosan rajzfilmszerűek és elrajzoltak, a háttérben megjelenő olasz kisváros olyan, mintha egy képeslapról lépett volna ki: akadnak olyan képkockák, melyeket látva nem tudnám eldönteni, hogy egy fényképet látok vagy egy jelenetfotót egy animációs filmből. Az olasz rendező, Enrico Casarosa a teljes olaszságát beleviszi a képekbe és a szereplőkbe: a szereplők valóban úgy gesztikulálnak, ahogy az olaszoktól várnánk, a rendezői jó ízlés mégsem csinál belőlük olasz ember paródiát, pedig viszonylag könnyű lett volna elvetni a sulykot.
A legjobbkor érkezett
A Luca legfőbb varázsát azonban az adja, hogy az egész egy nagy kaland, egy nagy rácsodálkozás egy új világra és arra, hogy az életünk hányféle lehetőséget és utat rejt. Nagyon szórakoztatóak Luca és Alberto felkészülései a versenyre. Számos poénforrást jelent, ahogy megtanulnak biciklizni vagy villával spagettit enni (az olasz konyhára rácsodálkozást mindenki azonnal érteni és értékelni fogja a nézőtéren), a filmesek pedig ragyogó ötletekkel rukkolnak elő, hogyan próbálja a két srác megúszni, hogy az emberek között víz érje őket. Némileg zavaró, hogy a rendező kissé szabadosan kezeli azt, hogy mennyi idő kell a megszáradáshoz, mert valamikor elég hozzá a tengeri szél és egy másodperc, máskor pedig szükség van hozzá egy törülközőre és ennél több időre is, de ez a következetlenség maximum az olyan kötözködő felnőtteket fogja zavarni, mint amilyen én vagyok.
A Luca főhősei (fotó: Fórum Hungary)
A Pixar olykor hajlamos túlgondolni a filmjeit, már abból a szempontból, hogy egyes munkáik (Agymanók, Lelki ismeretek) inkább a felnőtt nézők számára érthetőek – nekik egyenesen tökéletesek és bravúrosak – , a gyerekeknek kevésbé, de a Lucaban sikerül megtalálniuk a helyes arányokat: ez a mese egyszerre tud szórakoztatni kicsiket és nagyokat. Ráadásul az időzítése is tökéletes, jobbkor nem is jöhetett volna. Amikor a kormányunk épp a másság elnyomására és erőszakos elrejtésére készül, akkor itt van egy film, ami ünnepli és értékeli a másságot, és azt üzeni, hogy ugyan mindig lesznek emberek, akik képtelenek a toleranciára, a világ alapvetően egy barátságos hely, csak jól kell megválasztani a barátainkat.
A Luca június 17-től látható a magyar mozik műsorán.
További kritikák az nlc-n:
- Divatőrülteknek kötelező néznivaló a Szörnyella
- Jóbarátok: Újra együtt – Megöregedtek, de ez a hat ember még mindig csodálatos együtt