Hang nélkül 2: itt van egy folytatás, ami jobb lett az elődjénél

Ha még nem tértél vissza mozizni az újranyitás óta, a Hang nélkül 2 a tökéletes alkalom ehhez. Nagyvászonra való borzongatás a minőségi fajtából, egészen pompás hangeffektusokkal és emlékezetes képekkel. Még arra is képes, hogy túltegyen az elődjén.

TóCsa

2021. Június 21.

2018 egyik nagy meglepetéssikere volt a Hang nélkül című családi horrorfilm, ami nemcsak abban az értelemben családi, hogy egy családot mutat be és a középpontjában a családi dinamikák állnak, hanem azért is, mert a John Krasinski – Emily Blunt sztárházaspár hozta tető alá. A film leginkább abban nyújtott újat, hogy a mai horrorok hangorkánjával és hangos ijesztgetéseivel szemben a csend és a képek erejére épített, és következetesen tartotta magát a koncepciójához. Bár engem hamar megvett kilóra, azért volt, amit már én is túl soknak találtam benne. Elképedtem például azon, hogy a főszereplő házaspár ugyan egy olyan világban él, ahol az embert azonnal szörnyetegek ragadják el, amint hangoskodni kezd, ők mégis úgy döntenek, hogy vállalnak egy harmadik gyereket, és a nő várandós lesz. Aki látott már valaha az életében csecsemőt vagy kisbabát, annak talán nem kell elmagyaráznom, hogy ez miért különösen buta ötlet. Láttam én már problémamentes kisbabát, de olyannal, ami nem ordít vagy sír időnként torkaszakadtából, még sosem találkoztam, szóval egy baba érkezése a hangérzékeny szörnyek mellett gyakorlatilag felért egy öngyilkossággal az Abbott család tagjai számára.

Bónuszként a filmben végignézhettünk egy teljesen csendes szülést, ami aztán már tényleg egy kicsit sok volt a jóból. Ugyanakkor a Hang nélkül összességében volt olyan izgalmas film, hogy a fenti történetmesélési bakikat megbocsátottuk neki, és a végén nem ezek maradtak meg a fejünkben, inkább az, mennyire jól szórakoztunk, és milyen izgalmas volt az Abbott családdal töltött másfél óra. A folytatással kapcsolatban van egy jó hírem: John Krasinski ezúttal hanyagolta a fentiekhez hasonló, valóságtól túlságosan elrugaszkodott ötleteteket. Az eredmény egy sokkal realistább mozi lett, már amennyire egy film realista lehet, amiben az emberiséget letarolta egy idegen, gyilkos faj, amelyik hangok alapján tájékozódik.

Táguló világ

Aki látta az első filmet, annak nem mondok újat azzal, hogy John Krasinski karaktere életét veszítette benne. A rajongóinak azért szolgálhatok egy jó hírrel: a rendező flashbackek formájában színészként is visszatér a folytatásban, és szerencsére nemcsak másodpercekre. A folytatás megmutatja az első napot, amikor a lények megérkeztek a bolygónkra és elkezdték az emberi civilizáció és az egész emberiség elpusztítását. Ezekben a jelenetekben látszik igazán, hogy az első film sikerének hatására Krasinski ezúttal méretesebb költségvetésből dolgozhatott: a visszaemlékezések nagyon látványosak és lendületesek, ugyanakkor az akciójelenetek egyszer sem mennek át A függetlenség napja grandiózusságának terepére, hanem végig emberi léptékűek maradnak, és egy kisváros lakóit mutatják be, amint szembe találják magukat azzal, hogy a földön kívül is van élet, és az nem feltétlenül kompatibilis az emberekével.

A Hang nélkül 2 jobb lett az első résznél

Hang nélkül 2 (Fotó: Landmark Media/Profimedia)

Krasinski is érezte, hogy az első részben bemutatott mikrovilág a folytatáshoz már kevés lenne. Az első film még nagyrészt egyetlen tanyán játszódott, ahonnan a lakók néha átmentek beszerzőkörútra a közeli kisvárosba, de a történtek hatására ezúttal muszáj volt ennél jobban kimozdulniuk. Persze a lehetőségeket erősen behatárolja, hogy ebben a világban képtelenség autóval vagy bármilyen közlekedési eszközzel utazni, így hőseink gyalogosan, mezítláb indulnak útnak, szóval ez a road movie nem több száz vagy ezer kilométert fog be, csak annyit, amennyit nagyjából két nap alatt le lehet gyalogolni, de már ez is elég ahhoz, hogy sokkal többet megtudjunk a külvilágról.

A Mad Max-hatás

Míg az első film egy kamarahorror volt, a folytatás már sokban viseli a Mad Max és társaihoz hasonló, az apokalipszis utáni világban vándorlós filmek hatását. Alig maradt ember, de aki igen, az sem feltétlenül szövetséges, így bármelyik találkozás halálos lehet. Ezúttal az Abbott családnak már nem csak a hangérzékeny lények, hanem a többi ember is az ellensége, és ez a „nem bízhatunk senkiben, de tovább kell mennünk” hangulat jó hatással van a filmre, új dimenziókba emeli azt. Krasinski ügyes abban, hogy emelje a tétet és többet mutasson meg a farm körüli világból, de azért ne túlságosan sokat.

Arra kifejezetten kíváncsi voltam, hogyan oldják majd meg azt a csapdahelyzetet, amit az első rész végén a csecsemő megszületése jelentett. Az egészen nyilvánvaló, hogy egy csecsemő hangos, a nézők közül pedig senki sem fogja elhinni nekik, hogy pont Abbottéknak született az egyetlen olyan kisbabájuk a világon, aki soha nem akar sírni. Mivel nem akarok spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy a babát sikerült úgy mellékvágányra tenni, hogy a történet és a szereplők mozgása hihetővé váljon, és ne kelljen ötpercenként azon szörnyülködnünk, hogy ez a baba már megint csendben van, amikor ordítania kéne.

Befejezést kapunk, lezárást nem

Míg az első rész középpontjában a szülői felelősségvállalás állt, addig a folytatás már elsősorban Abbotték gyerekeinek felnövéstörténete. Rájönnek, hogy míg a farmon a szüleik gondoskodtak az életben maradásukról, az apjuk nélkül már nekik is felnőtté kell válniuk, mert legyen bármilyen anyatigris az édesanyjuk, arra ő is képtelen, hogy egymaga etesse, gondozza és védelmezze mindhárom gyermekét. Krasinski jó érzékkel szakítja szét a famíliát a történet egy pontját, a film legizgalmasabb része pedig pont az, amikor párhuzamos montázsban láthatjuk, mi történik éppen a különböző szálakon.

Emily Blunt karakterét picit háttérbe tolva lányuk, helyette a siket Regan (Millicent Simmonds-ot nagyon szereti a kamera) válik főhőssé, és megjelenik egy fontos új karakter is, Abbotték régi családi cimborája, a farmer Emmett képében, akit Cillian Murphy alakít nagyszerűen, egyszerre kiemelve a karakter sebezhetőségét, zavarodottságát és erejét. Krasinski ráadásul meglepő, új fordulattal is szolgálni tud, ami tovább gazdagítja a Hang nélkül-filmek világát. Egy negatívumot azért mindenképp mondanom kell. A film végén érződik, hogy az első rész sikerének hatására itt már minimum trilógiában gondolkodtak, így ugyan kapunk egy befejezést, de csak olyan tessék-lássék módra, vagyis nem igazi lezárás a jutalmunk a végén, hanem csak egy oké, itt tartunk most pillanat, így ha bizonyosak akarunk lenni Abbotték sorsát illetően, majd meg kell néznünk a harmadik részt is. Legalább nem egy nagy cliffhangerrel fejezték be, ma pedig már ezt is meg kell becsülni.