Kirakati bábuk helyett ma már igazi szerep jut, igazi nőknek a sorozatokban

Szerencsére a 90-es évek elejétől már eljutottunk oda, hogy valóságos nőkben gondolkodnak a filmesek.

B.E.

2021. Június 24.

Derrick, Klinika, Surda (Forró szél). Amikor még többségben csak fekete-fehér tévék voltak a háztartásokban, minden sorozat lényegében férfi főszereplőket kapott.

Lehet nő, de csinos és szőke legyen!

Aztán jöttek a 80-as években, olyan színes, a szabadságot hirdető amerikai szériák, mint a Miami Vice, a Dallas, a Knight Rider, vagy a Magnum. Sok női főszereplőt itt sem tudnánk felsorolni, ugye? Oké, az alkoholbeteg Samanthán kívül. Idővel azért érezték Hollywood nagyágyúi is, hogy nem elég mellékszerepekkel megkínálni a nőket, de még mindig alapfeltétel volt, hogy a női főhős „csinos legyen és lehetőleg szőke”. Emlékezzünk csak Heather Locklearre a T.J. Hookerből. Ennek fényében valóságos csoda, hogy 1984-ben megszülethetett a 12. évadot megélt Gyilkos sorok, melynek főszereplője az akkor 60 éves Angela Lansbury volt. „Tudják, miért lett sikeres az a sorozat? Mert soha nem volt benne vér, vagy erőszak, mégis mindig megoldódott a rejtély, a kirakó minden darabja a helyére került. Imádtam Jessica karakterét alakítani, és minden percben éreztem a közönség szeretetét is” – nyilatkozta a színésznő 2014-ben.

Angela Lansbury (Fotó: Getty Images)

Azért ekkor sem bízhattuk el magunkat, a női Columbo, vagyis a Gyilkos sorokhoz hasonló sorozatok ritkák maradtak. Jöttek a 90-es évek, és a felszínesség, a nők tárgyiasítása még inkább jelen lett a szériákban. Köszönjük ezt meg a képernyőre vitt Playboy-címlapoknak, vagyis a Baywatchnak és az Acapulco akciócsoportnak, ahol minden bizonnyal alapfeltétel volt a mellimplantátum mérete.

A kamaszok kapták meg az első női főszereplőket

A 90-es évek vége felé, és főleg a fiatalabbaknak készült tévésorozatokban aztán egyre jobb lett a helyzet. Gondoljunk csak a Melissa Joan Hart főszereplésével készült Clarissára majd a Sabrina, a tiniboszorkányra, ahol tulajdonképpen három nő és egy kamu macska vitte el a show-t, férfi nélkül. Vagy ott volt a Sarah Michelle Gellar-féle Buffy, a vámpírok réme. „Az erős női karakterekben hiszek, és abban, hogy feladatunk ezeknek a bemutatása. Mert az egyenlőség nem pusztán egy fogalom. Ezért tennünk is kell, ez a feladatunk. Az egyenlőség férfiak és nők között olyan, mint a gravitáció, egyszerűen szükségszerű. A számos kultúrában előforduló nőgyűlölet nem lehet része az emberi létnek. A kiegyensúlyozatlanság minden férfi és nő lelkéből elvesz egy darabot” – magyarázta egy podcast-interjúban Joss Whedon, a Buffy, a vámpírok réme mellett olyan sorozatok alkotója, mint az Angel, a Firefly, a S.H.I.E.L.D ügynökei vagy a Toy Story.

Később jött a Beverly Hills 90210, majd a Dawson és a haverok, amelyekben már a férfiak és nők szerepeltetése mondhatni egyensúlyba került. A pontot az i-re pedig a Jóbarátok tette fel, ahol három férfi és három női főszereplő volt. Gondoljunk csak bele. Ott volt Phoebe, aki nélkül talán soha nem lett volna ennyire sikeres ez a sorozat. Aki igazi egyéniség volt, kellően bolondos ahhoz, hogy szeressük, és minden rosszban meglássuk a jót, ahogyan ő is tette. A takarításmániás Monica okos volt és vicces és igen, egy kissé kényszeres. Ez tette olyan különlegessé. Végezetül ott volt nekünk Rachel, akit a legtöbben a barátnőknek fogadnánk!

Sarah Michelle Gellar és David Boreanaz (Fotó: Getty Images)

Ahol pont a főszereplőből hiányzott a valódiság

Arról már lehetne vitatkozni, hogy mennyire voltak erős női karakterek a megannyi sztereotípiára építő Szex és New York sorozatban. Tény, hogy Samantha, Charlotte és Miranda karaktere nagyon is rendben volt, hiszen pontosan abban segítettek, hogy minden nő elfogadja a saját életét, a tökéletlenségét és ne másoknak akarjon megfelelni. Segített abban, hogy ráébredjünk: igenis lehetünk sikeres ügyvédek és boldog édesanyák egyszerre, megmutatta, hogy nem vagyunk egyedül a harcban sem a gyermekvállalással, sem a számunka tökéletes férfi megtalálásával sem. De Samantha karakterén keresztül azt is bemutatták a készítők, hogy egy nő dönthet úgy, hogy szabadon él, kötöttségek nélkül, nem köt kompromisszumokat, és addig marad egy kapcsolatban, ameddig az számára a kielégítő. Az ítélkezésnek itt nem volt helye. Egyedül Carrie karakterének sikerült a valóságtól kissé elrugaszkodóra. Mert az „egész hónapban egy cikket írok, de abból luxuscipőt veszek, és boldogan élek New Yorkban” élet egyszerűen nem létezik.

Valahogy a különböző női karakterek erősségét volt hivatott bemutatni a Született feleségek is, ahol a férfiak pusztán a mellékszerepet birtokolhatták. Majd 2014-ben megérkezett a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot Viola Davis főszereplésével. A siker szinte borítékolható volt, de kevesen tudják, hogy a színésznő feltételekhez kötötte a szerződés aláírását. Kérte, hogy ne csak főszereplője, de producere is lehessen a sorozatnak, mert szeretett volna jobban hozzányúlni a karakteréhez. Úgy érezte, hogy így szélesebb spektrumon mutathatja be a fekete nőket, a szokásos klisék nélkül.

Kristin Davis, Sarah Jessica Parker, Kim Cattrall és Cynthia Nixon (Fotó: Getty Images)

Amikor még kellett egy „erős” férfi a nő mellé, és amikor eltörölték ezt az elvárást

Míg a 2000-es évek elején a sorozatok készítői úgy gondolták, hogy minden Lorelai-ra jutnia kell egy Luke-nak (Szívek szállodája), vagy minden Meredith mellé rakni kell egy Dereket (Grace klinika), ahhoz, hogy a női és a férfi nézőket is odaszögezzék a tévé elé, addig az elmúlt tíz évben nagyot fordult a világ. Már nem félnek újra női főszereplőkre építeni a sorozatok, és mennyire jól is teszik, hogy levetkőzték ezt a parát, mert olyan remek szériák születtek meg, mint az Orange is the New Black, a Killing Eve, a Szolgálólány meséje, a Trónok harca vagy a legfrissebb, Kate Winslet főszereplésével készült Mare of Easttown.

Margaret Atwood, a Szolgálólány meséjének írója egy 2017-es interjúban kiemelte, hogy a széria erőssége, hogy nemcsak a főszereplő Offredet, vagyis June-t helyezi a középpontba, hanem további női karaktereket is a történetből. „A sorozat olyan karakterekkel is foglalkozik, akik nem voltak hangsúlyosak a regényben… A könyvben eltűnik az Ofglen nevű karakter (akit a sorozatban Alexis Bledel alakít), és nem tudjuk, mi történt vele. Ez egy nagyon borzongató rész. Offred – a központi karakter – indulna sétára partnerével, ugyanis a szolgálólányok csak párokban sétálhatnak, mint az apácák. Arra számít, hogy a szokásos lány lesz ott, azonban valaki más jelenik meg helyette. Megkérdezi tőle, hogy »Mi lett Ofglennel?« az új személy pedig annyit mond: »én vagyok Ofglen«, ezzel véget is vet a beszélgetésnek. Offred a könyvben nem tud meg semmit Ofglen sorsáról, ám a sorozatból ki fog derülni, mi történt a lánnyal” – magyarázta négy éve a 24.hu-nak az író, aki a legtöbb interjúban nem emelte ki, hogy női nézők, vagy női hősök, igyekezett mindig a társadalom összességét nézni. „Remélem, a nézők megértik, miért olyan fontos elmondani a véleményünket, amíg még megtehetjük, és elmenni szavazni – szintén amíg még megtehetjük” – fogalmazott.

Úgy tűnik tehát, hogy ma már szerencsére nem pusztán dekoratív hölgy karaktereket írnak bele a sorozatokba, hanem igazi személyiségeket, hús és vér nőket, akik harcolnak, örülnek, szülnek, és/vagy karriert építenek. Ma már egy nyomozó nemcsak férfi lehet, és ha már itt tartunk, az ügyvédek és az egyetemi professzorok is lehetnek női főszereplők. Legalábbis a sorozatokban.

Sandra Oh, Fiona Shaw és Jodie Comer, a Killing Eve főszereplői (Fotó: Getty Images)

De mi a helyzet itthon?

Vannak-e női főszereplős sorozatok? Bár az HBO egyik sikerszériája, az Aranyélet nem kifejezetten egy főszereplőre, hanem az egész Miklósi családra épült, azért kevés erősebb női karakter volt a hazai gyártásban Miklósi Jankánál, vagyis Ónodi Eszternél. „Ha a szívünkre tesszük a kezünk, Jankának sok olyan vonása van, ami mindenkiben megtalálható, ha nem is ennyire töményen” – mondta az általa megformált szerepről a színésznő a Borsnak.

Azért tetszik vagy sem, ha csak a címeket nézzük, akkor a férfiak uraljak a tévét itthon: Válótársak, csupa férfi a főcímben is; Mintaapák, ahol szintén a férfiak állnak a csatársorban; Apatigris, akit sok nő vesz körbe, de mégis egy apa van a fővonalban; A tanár, aki kapott maga mellé egy szerelmes tanárnőt, és egy cukiskodó Liptait is, de mégis Nagy Ervin karaktere a lényeg.

Az utóbbi évek alkotásai közül talán a Társasjáték és a Mellékhatás vonultatott fel egyaránt erős férfi és női karaktereket is, míg női főszereplős sorozatnak talán a TV2 egyik korábbi – azóta eltűnt – sorozatát, a Korhatáros szerelmet, valamint az RTL mostani sikersztériáját, a Keresztanyut említhetnénk.