Víz alatti távolugrástól az élő galamblövészetig: a legbizarrabb olimpiai sportágak

Horowitz Katalin | 2021. Július 11.
A többségük legfeljebb bemutató sportágként kerülhetett be a programba, de van olyan, ami a mai napig "műsoron" van.
Vívásban verhetetlenek vagyunk

Bő két hét múlva kezdődik a tokiói olimpia, amely már most különleges helyet foglal ez az ötkarikás játékok történetében, hiszen eredetileg tavaly kellett volna lebonyolítani. A koronavírus megjelenése azonban rákényszerítette a világot, hogy legalább egy évre elhalasszák a 2020-as olimpiát, most azonban úgy tűnik, végre tényleg megvalósul a résztvevő sportolók álma.

Mint minden olimpia idején, most is lesznek új, úgynevezett bemutató sportágak a kínálatban, amelyek aztán vagy maradnak a repertoárban, vagy nem, de az is előfordulhat, hogy később visszatérnek, mint most a baseball. A jellegzetesen amerikai sportág már az 1904-es játékokon debütált, később, az 1992-es barcelonai olimpián pedig már hivatalos sportként szerepelt a programban, egészen a 2008-as pekingi ötkarikás játékokig, „amely után lekerült a műsorról”. A baseball/softball mellett idén a gördeszkázással, a szörffel, a sebességre koncentráló falmászással, azaz sportmászással és – meglepő módon – a karatéval bővül az olimpiai program.

A sportrajongók már bizonyára türelmetlenül várják az ünnepélyes nyitóünnepséget, zászlókkal, az olimpiai lánggal és a többivel, ezért a úgy gondoltuk, segítünk enyhíteni a várakozás okozta stresszt, és körülnéztünk, hogy milyen elsőre furcsának vagy egyenesen bizarrnak tűnő sportágak szerepeltek a korábbi ötkarikás játékok programjában.

Kötélmászás, a tornaórák réme

Valószínűleg sokan már a szó láttán összerándulnak, kellemetlen tesiórai emlékek hatására – aminél talán csak a rúdra mászást gyűlölik jobban az iskolások – de nyugtassa őket a tudat, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt még az is előfordulhatott volna, hogy valakit kötélmászó-versenyre küldjenek, hogy aztán az olimpián képviselje hazáját ebben a sportágban.

A kötélmászás szerepelt az első modernkori olimpia, az 1896-ban Athénban megrendezett I. nyári olimpiai játékok programjában, később pedig az 1906-os, 1942-es és 1932-es olimpiákon is összemérhették képességeiket a verseny-kötélmászók. Eredetileg a gimnasztikával kapcsolatos sportágként került be a programba, a sportolók teljesítményét pedig sebesség és stílus alapján pontozták. Később az utóbbi értékelési szempontot törölték, innentől már csak az számított, ki ér fel elsőnek a kötél tetejére. Fontos, hogy az olimpikon kötélmászók kizárólag a kezüket használhatták, a lábbal való besegítésért azonnali kizárás járt.

Francia női kötélmászók az 1928-as amszterdami olimpián (Fotó: Underwood Archives/Getty Images)

Élő galamblövészet

Mai szemmel már elképzelhetetlen lenne, hogy a sportlövők élő állatokra lövöldözzenek, szerencsére a galamblövészet ebben a formában csak egyetlen alkalommal szerepelt az olimpiai programban. Az 1900-as párizsi játékok során azonban még úgy tűnik, nem volt elég erős az állatvédő-lobbi, így az akkori szervezők nyugodt szívvel írhatták be a sportágak közé a galamblövészetet.

Pontosan arról van szó, amit a név elárul: élő galambokat reptettek a lőtéren, a versenyzőknek pedig minél több madarat kellett lelőnie. A korabeli leírások szerint több mint 300 galamb vesztette életét a „sportesemény” során.

A békésebb, de legalábbis állatbarát változatot, az agyaggalamb-lövészetet – hivatalos nevén koronglövészetet – 1968-ban vezették be. Érdekesség, hogy ekkor még vegyes volt a mezőny, azaz férfiak és nők is indulhattak a számban. Ez azonban valakinek – aki tippünk alapján férfi lehetett – nem tetszett, ugyanis 1992 után a nőket egyszerűen kizárták, innentől csak férfiak versenyezhettek a sportágban. Ez akkor kisebb botrányt is okozott, ugyanis az 1992-es szöuli olimpián egy nő, a kínai Shan Zhang szerezte meg az aranyérmet. Végül 2000-től külön férfi és női versenyeket is rendeztek. Ekkor szerzett bronzérmet a később Athénban olimpiai bajnoki címet is szerző Igaly Diána, aki tragikus módon idén – mindössze 56 éves korában – vesztette életét a koronavírus miatt.

Kötélhúzás

Valószínűleg az első olimpiai játékok szervezői között valakinek kötélgyára lehetett, a kötélmászás mellett ugyanis a -húzás is népszerű sportágnak számított, különösen, hogy az első ötkarikás játékok inkább hasonlítottak egyfajta akadályversennyel ötvözött piknikre, így talán nem csoda, hogy a kötélhúzás is bekerült a programba.

Először a már említett, 1900-as párizsi olimpián debütált, majd maradt is a kínálatban, egészen 1920-ig. A szabályok szerint nyolcfős csapatok versengtek egymással, érdekesség azonban, hogy több vegyes csapat is volt, amelynek tagjait különböző országok sportolói adták. Az a csapat győzött, akiknek vagy sikerült a másik brigádot hat lábnyira – bő 1,8 méter – elrángatni, vagy az, amelyik 5 perc alatt ehhez közelebb tudott kerülni.

A sportág nagyágyújának a brit csapat számított, amelynek tagjai főként rendőrök voltak: ők két arany-, és egy ezüstérmet is szereztek kötélhúzásban, mielőtt a sportág ki nem került volna a programból.

Anglia legyőzi az Egyesült Államokat az 1920-as olimpián kötélhúzásban (Fotó: Getty Images)

Akadályúszás

A gátfutás mellett, 1954-től szerepel az olimpiai sportágak között az akadályfutás is, amikor nem csak a könnyen felborítható gátakat kell leküzdenie a futóknak, hanem vastagabb és szilárdabb akadályokat, illetve vizesárkokat is. Egy kreatív elme azonban már 1900-ban kitalálta, hogy lehetne ugyanezt úszás közben is csinálni.

Persze, lábtempózás során nem lehet ugrálni, ezért ezt a sportágat három akadálytípussal színesítették: a versenyzőknek úszás közben fel kellett másznia egy, a vízbe leszúrt rúdra, ezt követően pedig csónakokra kellett kimászniuk, majd onnan ismét a vízbe ugorva folytatni az úszást. Akadtak olyan ladikok is, amelyek alatt kellett átúszni, hogy ne legyen olyan egyhangú a verseny.

Az eredeti versenyeket folyókban rendezték, kérdés, hogy ezt ma még egyáltalán meg lehetne-e valósítani, emlékezzünk csak a 2016-os riói olimpiára, ahol több nyílt vízi úszószám versenyzője fertőződött meg a szennyezett víz miatt.

Pisztolypárbaj

Az első modern olimpia tízedik évfordulóján, 1906-ban megrendezett úgynevezett pánhellén olimpián – más nevén időközi olimpián – debütált ez a meghökkentő sportág, amelynek szervezői azért szerencsére nem voltak olyan vérszomjasak, mint a galamblövészetet kitalálók.

A sportolóknak emiatt nem a vadnyugati filmekből ismert módon, vagy a nemesi hagyományokat követve kellett egymásra lövöldözni, hanem gipszből öntött bábukra lőttek 20-30 méteres távolságból. A bábukra céltáblát festettek, így a találatok pontossága határozta meg a győztest, nem kellett orvosszakértők bevonásával megállapítani, hogy milyen sérülést okoztak a jobb sorsra érdemes bábuknak.

Hőlégballonozás

Bár csak úgynevezett technikai bemutatóként szerepelt az 1900-as játékokon, de a hőlégballonozás akkor is olimpiai sportnak számított. A versenyzőket különféle szempontok alapján pontozták, például megtett távolság, levegőben töltött idő és a legnagyobb elért magasság.

Lovas távolugrás

Egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy az 1900-as párizsi olimpia valójában egy abszintgőz által kiváltott rémálom eredménye lehetett, más magyarázatot ugyanis nehéz találni rá, hogy miért gondolták jó ötletnek a lovas távolugrás – sőt, a lovas magasugrás! – bevezetését.

Az állatbarátok megnyugtatására közöljük, hogy érdeklődés hiányában rögtön ki is került a programból, különösen, hogy az első és egyetlen győztes, a belga Constant van Langendonck mindössze 6,1 méteres ugrást hozott össze Extra Dry nevű lova hátán. Összehasonlításként, 2018-ban a kubai Juan Miguel Echevarría 8,83 métert ugrott – ló nélkül – amire akkor már 24 éve nem volt példa.

Távmerülés

Ha úgy tetszik, víz alatti távolugrásnak is nevezhetjük ezt a fura sportágat, amely szintén csak egyszer, 1904-ben szerepelt az olimpiai repertoárban. Gyerekek szoktak inkább ezzel szórakozni a tanuszodában, amíg az úszómester rájuk nem rivall.

A lényeg, hogy a medence széléről a vízbe ugorva a sportolóknak a lehető legmesszebb kellett eljutnia a víz alatt, de úgy, hogy nem mozgathatták a végtagjaikat, azaz nem tempózhattak, mint az úszók. Ha a felszínre értek, vagy ha az ugrástól számítva eltelt 60 másodperc, a bírák lemérték, hogy mennyire sikerült eltávolodni az ugrás helyszínétől.
Az első – és eleddig egyetlen – víz alatti távolugró olimpiai bajnok az amerikai William Dickey volt, ami neki személy szerint biztos nagy dicsőség lehetett, az amerikaiaknak kevésbé, a versenyen ugyanis kizárólag az USA sportolói indultak.

Görhoki

A hetvenes évek diszkólázában valószínűleg nagyobb sikere lett volna ennek a sportágnak, de csak az 1992-es barcelonai olimpián debütált, és egyből utána ki is került a programból.

A görhokit a jéghoki szabályai szerint játszották, azzal a különbséggel, hogy a jellegzetes korong alján apró görgők tették lehetővé, hogy csúszós felület nélkül is jó messzire lehessen lőni. Az eddigi egyetlen aranyérmet Argentína csapata szerezte meg.

Az USA olimpiai csapata, 1992-ben

Trambulin

A napjainkban egyre több kertben is látható trambulinok, gumiasztalok a 2000-es Sydney-ben rendezett ötkarikás játékokon debütáltak, és a mai napig megtalálhatóak az olimpiai sportok között. A versenyzőknek különféle nyaktörő gimnasztikai gyakorlatokat kell előadni, ezek végrehajtását pontozza a zsűri. A precíz technika, nehézség és testkontroll mellett azonban külön pontokat lehet kapni a levegőben töltött időért is. Alig várjuk a tokiói trambulin-döntőt!

Yasuhiro Ueyama férfi trambulinozó a 2012-es londoni olimpián (Fotó: Cameron Spencer/Getty Images)

Várostervezés

A végére hagytuk talán a legbizarrabb „sportágat”, ami valóban az, amire a neve alapján gondolnánk. Meglepő módon nem egyszeri alkalommal került be a programba, 1928 és 1948 között rendszeresen díjazták a külön erre a célra létrehozott építészeti dizájn kategória versenyzőit. Érdekesség, hogy az 1936-os olimpián a brooklyni Marine Park városrész tervezője ezüstérmet szerzett alkotásával, New York vezetése azonban végül mégsem ezt választották a környék rendbetétele során.

Hasonló kategóriában javasolnánk a kerékpárút-tervezést, esetleg a térkövezést, mindkét kategóriában komoly esélyekkel indulhatnának a magyar szakemberek.

Még több olimpia az nlc-n:

Exit mobile version