Hétfő délelőtt ültem le megírni az Alexandra Daddarioval felvett interjúmat. Közben ránéztem a színésznő Instagram oldalára, amin meglepve láttam, hogy a True Detective, a Baywatch és a Percy Jackson-filmek vagy a The Layover színésznője éppen a pesti rakparton mászkál. Persze a képet látva kissé mérges lettem, hiszen mennyivel jobb lett volna egy ilyen interjút személyesen megejteni, és kicsit arról is beszélgetni, hogy mit csinál épp nálunk, de ha világsztárokról van szó, az újságíró nem válogathat, és akkor beszélget velük, amikor erre lehetőséget kap. Ez nekem még hetekkel ezelőtt jött el, amikor az HBO Zoomon szervezett egy beszélgetést vele és a sorozatbeli férjét alakító Jake Lacyvel, akit olyan produkciókból ismerhettek, mint a Csajok, a Carol, a Hogyan legyünk szinglik?, a Pop, csajok satöbbi sorozat verziója vagy a Szénné égek idefent.
Ők ketten A Fehér Lótusz című sorozatban egy Hawaiira utazó párt alakítanak, akik éppen a nászútjukon próbálják jól érezni magukat egy luxushotelben, de a nő időközben rádöbben, hogy bár az újdonsült férje gazdag és jóképű, szinte semmi közös nincs bennük, és ebben a házasságban nem várhat rá boldogság. Ez talán drámaian hangzik, csakhogy Mike White sorozata, A Fehér Lótusz mindezt – és persze a hotel további lakóinak és munkatársainak sztoriját – rengeteg elsőrangú fekete humorral mutatja be.
A pandémia idején elég irigylésre méltó helyzet, ha valaki elmehet Hawaiira dolgozni.
Jake Lacy: Már-már túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Szürreális volt a járvány egyik csúcsa idején repülőgépre ülni. Előtte hónapokon át csak azért hagytam el a szüleim házát, hogy elmenjek az élelmiszerboltba, aztán hirtelen egy idegenekkel teli gépen találtam magam, ami átrepülte az országot és az óceán fölött elrepült Hawaii-ig, hogy ott aztán egy csomó idegennel dolgozhassak együtt. Rengeteget utaztam már munka miatt, de ez most egész más volt. Nyilván tartottam az egésztől, közben meg csodálatos volt, hogy az óceánparton sétálhattam, és a munka mellett volt egy kis nyugalmam, amikor ki tudtam kapcsolni magam körül azt az őrületet, ami közben a világban zajlott.
Alexandra Daddario: Tavaly tavasszal fejben már lemondtam arról, hogy én 2020-ban bármit is forgatni fogok, így valósággal sokkolt a hír, amikor megkaptam a munkát és szóltak, hogy repülhetek Mauiba. Hálás voltam a lehetőségért, és irtózatosan szerencsésnek éreztem magam.
Alexandra Daddario és Jake Lacy a Fehér lótusz c. sorozatban (Fotó: Profimedia)
Mi fogott meg elsőre benneteket A Fehér Lótuszban?
Alexandra Daddario: Az, hogy Mike White-tal dolgozhattam. Mike csodás filmkészítő, a forgatókönyveit élmény olvasni, mert egészen egyedi a világlátása és az érzékenysége.
Jake Lacy: Amikor én képbe kerültem, a szereplőgárda nagy része már összeállt, szóval tudtam, milyen csapattal dolgozhatok, és ez már önmagában nagyon csábító volt. Imádtam Mike forgatókönyvét, ahogy a korábbi munkáit is, így nem volt kérdés az, hogy igent mondjak. Vannak munkák, amiket az ember elvállal, mert ez vagy az megtetszik neki benne, és vannak, amiknél minden összetevő csodálatosnak tűnik. A Fehér Lótusz kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozott.
Jake, a karaktered, Shane valósággal megszállottja annak, hogy a tökéletes hotelszobát kapja meg a pénzéért. Színészként gondolom ti is sok időt töltötök hotelekben. Mi volt a legérdekesebb hoteles sztoritok?
Jake Lacy: Színészként a szállásodat illetően mindig ki vagy szolgáltatva a produkciónak, amiben dolgozol. Ők persze mindig a lehető legjobbat akarják kihozni a rendelkezésükre álló összegből, de annyi mindenhez kell alkalmazkodniuk, hogy nem mindig sikerül kiválasztani a legjobb opciót. Gyakorlatilag minden forgatáson meglepetésnek számít, hol fog lakni az ember. A kedvenc sztorim az volt, amikor egy New York-i forgatásnál a Ritz-Carltonban kaptam szállást. Kicsit irigykedtem is magamra, hiszen mindenki látta a Reszkessetek, betörők 2-t, szóval úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt. Aztán kiderült, hogy a hotelt épp felújítják, és a felújítás az elektromos hálózatot is érinti, ezért gyakoriak voltak az áramkimaradások. Mindez a legnagyobb nyár közepén, amikor különösen kellemetlen, ha nem működik a légkondicionáló, este pedig nem tudod felkapcsolni a villanyt. Egy idő után kicsit besokalltam a sok áramszünettől, és ha turistaként vagyok ott a saját pénzemből, valószínűleg elkezdek reklamálni, de munka miatt kaptam ott szobát, ezért hallgattam. Nem vagyok az a fajta ember, aki meg akarja nehezíteni mások dolgát a munkában, így a szállással kapcsolatban sosem szoktam a produkciónál panaszkodni, sosem kértem még jobb szobát annál, mint amit kaptam.
Alexandra Daddario: Egyszer a produkció egy óriási hotelbe költöztetett be, ami egy stadion szomszédságában állt. Rengeteg emelet rengeteg szobával. Majdnem végig éjszakai forgatási napjaim voltak. Valamiért sok szobához nem járt Ne zavarjanak tábla, amit kitehetsz a kilincsre. Mit gondolsz, hogy próbálták megoldani ezt a szálloda lakói? Lenyúlták a táblát egy másik szoba kilincséről. Többek között az enyémről. Hazaértem kora reggel a forgatásról, és az volt a cél, hogy átaludjam a napot, de mivel lelopták a táblát, délelőtt rám nyitott a takarító, tönkretéve a nappali alvásomat. Ez jó pár alkalommal előfordult, és már kezdtem annyira fáradt és ingerült lenni, hogy közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem az eszem. Rájöttem, hogy akkor tudok a legingerültebb lenni, ha megvonják tőlem az alvást. Viszont én se vagyok az a színész, aki elkezd a produkciónál panaszkodni a szállás miatt, így végül az lett a megoldás, hogy egy A4-es papírra felírtam nagy betűkkel, hogy ne zavarjanak, és egy ragasztószalaggal kiragasztottam az ajtómra. Működött.
A karaktereitek önmagukban is érdekes figurák, de a köztük lévő konfliktus teszi őket fantasztikusan érdekessé. Mesélnétek arról, hogy ezt hogyan építettétek fel?
Alexandra Daddario: Engem az fogott meg bennük, hogy nem kell sokáig figyelni őket ahhoz, hogy rájöjjünk: ez a két ember nem egymásnak való. Mégis ott vannak együtt Hawaii-on, méghozzá a nászútjukon. Ezt valahol legbelül a karakterem, Rachel is tudja, de ő problémamegoldó típus, az a terve, hogy az alapvető különbségek ellenére valahogy mégis működőképessé teszi a dolgot. Ennek érdekében megpróbál többet kommunikálni a férjével, beszélni neki az érzéseiről, mert abban bízik, hogyha átbeszélik, mit gondolnak és éreznek, akkor ez a házasság működni fog. Naivan azt gondolja, hogyha a férje megérti őt, akkor a kapcsolatuk is jobbá válik. A sorozat egyik komikus eleme, hogy Rachel mennyire erőlteti a férjével való őszinte kommunikációt, miközben látjuk, hogy Shane mennyire nem nyitott erre. A lány módszere egyáltalán nem működik, de ezt nem akarja beismerni magának, mert az rögtön a házassága kudarcát jelentené, méghozzá egy ennyire korai szakaszban. Ez a minden áron kommunikálni próbálás Rachel részéről, és a férje folytonos ellenállása már önmagában biztosítja köztük az érdekes dinamikát. Izgalmas helyzet, ha valaki a hawaii-i nászútján döbben rá, hogy a férje nem hozzá való, és ezért a kellemetlen helyzetért nem hibáztathat mást, kizárólag önmagát.
Jake Lacy: Shaneben az volt izgalmas, hogy teli van előítéletekkel, és borzasztóan fontos számára, mit gondolnak róla az emberek. Meggyőződése, hogy mindenkiről tudja, mit gondol róla, és annyira megszállottja ennek a megérzésének, hogy ettől a valóságérzékelése szörnyen rossz lesz, ő pedig azt sem tudja, hogyan viselkedjen normálisan más emberekkel. Shane paranoid, de sosem találja el, melyik irányból érkezik a valódi fenyegetés, hiszen mindig csak a fejében létező fenyegetésekkel van elfoglalva. Próbál nem seggfejként viselkedni, miközben maga is tudja, hogy kezd seggfejjé válni. Mike hihetetlenül ügyes volt abban, hogy olyan jeleneteket írjon, amikben kijönnek a figurám ezen tulajdonságai, rendezőként pedig hihetetlen érzékkel választotta ki a felvételekből a legjobb pillanatokat.
Alexandra Daddario és Jake Lacy a Fehér lótusz c. sorozatban (Fotó: Profimedia)
Bár házaspárt játszotok, eléggé úgy tűnik, hogy a karaktereitek egyáltalán nem ismerik egymást. Ismertek olyan párokat, akikről ugyanezt gondoljátok, netán volt már nektek is hasonló párkapcsolatotok?
Jake Lacy: Nem ismerek olyan embereket, akikben viszontlátnám Shane és Rachel kapcsolatát. Persze velem is előfordult már, hogy ültem egy étteremben és a szomszéd asztalnál láttam egy párt, akikről azt gondoltam, hogy egyáltalán nem illenek egymáshoz, de ez nyilván csak egy alaptalan feltételezés. Egy kapcsolatot csak az ismerhet igazán, aki benne van, kívülről nagyon nehéz megítélni, ki illik kihez és ki nem. Azt hiszem még egyetemistaként láttam egy párt egy étteremben, akik a leültetésük után azonnal elkezdtek egymással veszekedni. Ez így folyt szinte végig, aztán megérkezett az asztalukhoz a vacsorájuk, és ekkor a férfi akkorát sóhajtott megkönnyebbülten, hogy nagyot röhögtem. Látszott rajta, mennyire hálás azért, hogy végre nem kell tovább beszélgetnie a párjával és a kajába temetkezhet. Ha lenne olyan barátom, akinél látnám, hogy ilyen párkapcsolatban él, biztos vagyok abban, hogy megpróbálnék elbeszélgetni vele.
Alexandra Daddario: Jelenleg senkit nem ismerek a környezetemben, aki ilyen párkapcsolatban élne, de a saját múltamban lehetne találni hasonlót. Fiatalon az ember még nem nagyon tudja, hogy mit akar, rengeteg hibát elkövetünk, és én is belementem olyan kapcsolatokba, amikbe nem kellett volna. Ha visszagondolok egy-két pasira, akikkel egyetemista koromban jártam, az első gondolatom az, hogy „Édes istenem!” Volt egy pasim, akivel a kommunikáció nagyon nehezen ment. Ahányszor csak beszélni akartam neki az érzéseimről, falakba ütköztem. Nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy ne hallja meg, mit akarok tőle. Ez a kapcsolatom biztosan segített abban, hogy könnyebben megértsem Rachel helyzetét.
Alexandra Daddario (Fotó: Profimedia)
Hasonlítotok valamennyire a karaktereitekre?
Alexandra Daddario: Abban mindenképp, hogy ahogyan Rachel, úgy én is túlságosan sokat törődöm azzal, hogy megfeleljek az embereknek. Én is hajlamos vagyok arra, hogy háttérbe toljam az érzéseimet és érdekeimet, mert inkább arra figyelek, hogy másokat boldoggá tegyek. Dolgozom azon, hogy fejlődjek ebben. Szerencsére a karrieremmel kapcsolatban bennem nincs elégedetlenség. Foglalkoztatott színésznőként nem panaszkodhatok, viszont voltak az én életemben is olyan időszakok, amikor még sok mindent bizonyítanom kellett a szakmában és sokkal többet kellett küzdenem a szerepekért. Emlékszem, milyen frusztráló tudott lenni akkoriban és mekkora veszteségként ért, ha nem kaptam meg egy munkát. Ezeket felidézve könnyen tudtam kapcsolódni Rachel frusztrációjához és bizonyítási vágyához.
Jake Lacy: Shane szinte a megszállottjává tud válni annak, hogy megkapja, amit akar, és ehhez azért én is kötődni tudok. Vele ellentétben szerencsére engem olyan emberek vesznek körül, akik leállítanak és szólnak, amikor túl sok vagyok, én pedig hajlamos vagyok hallgatni rájuk. Shane-nél nem léteznek beépített vagy akár külső fékek, ezért képtelen megtalálni a helyes egyensúlyt. Mivel senki nem szól neki, hogy állítsa le magát, minden általa felfújt problémába túlságosan belelovalja magát, és egészen odáig megy, ami már nem egészséges. Hiányzik számára a nagyobb perspektíva, minden döntésénél az ösztöneire hallgat, ami sokszor nem vezet jóra. Annak ellenére, hogy privilegizált életet él, képes magát minden helyzetben áldozatnak érezni, mert úgy érzi, folyton csak vele igazságtalan az élet.
Úgy tudom, nagyon jó hangulatban telt a forgatás. Melyik jelenetet volt a legnehezebb röhögés nélkül végigcsinálni?
Jake Lacy: A hajókirándulás Jennifer Coolidge-dzsal felejthetetlen volt. Szerintem azt olyan sokáig forgattuk, hogy Mike akár még tizenöt különböző változatot össze tudott volna vágni. Jennifer elképesztő, minden felvételnél változtatott egy keveset. Nagyon nehéz mellette röhögés nélkül kibírni. Mindenféle trükkökkel próbálkoztunk. Kinéztünk a tenger felé, vagy csak eltakartuk valahogy a szánkat, nehogy látszódjon a nevetésünk.
Alexandra Daddario: Jennifer egyszerűen briliáns komika. Óriási erőfeszítést igényel, hogy ne nevess, ha ő is a közelben van.
Nagyon vékony hajszál választja el azt, hogy a karaktereitek mikor viccesek és mikor szánalmasak, mikor komikusak és mikor drámaiak. Nehéz volt ebbe mindig beletalálni?
Alexandra Daddario: Nem vagyok egy tapasztalt komika, de úgy látom, hogy sokszor nem a karaktereink viccesek, hanem a szituációk, amikbe belekerülnek. Nekem színészként az a dolgom, hogy maximális hitelességgel eljátsszam ezeket a szituációkat. Ha ezt jól csinálom, komoly esély van rá, hogy a jelenet vicces lesz. Szerencsére Mike White humora és érzékenysége nagyon hasonló az enyémhez, hasonló dolgokat tartunk viccesnek, így pedig könnyű volt egyensúlyozni a karakterrel. Szerintem az életben is hasonlóan keverednek a vicces, szánalmas, tragikus és komikus elemek, így nekünk csak annyi a dolgunk színészként, hogy hitelesek legyünk. Ha pedig nem látod meg az életben a humort, biztos vagyok abban, hogy sokkal nehezebb lesz minden. Az élet számomra egy nagy fekete komédia, és igyekszem így hozzáállni.
Alexandra Daddario a sorozat Los Angeles-i premierjén (Fotó: Emma McIntyre/Getty Images)
Jake Lacy: Alexandra megközelítése jóval árnyaltabb az enyémnél. Én úgy működöm, hogyha valamit viccesnek találok a forgatókönyvben, azt igyekszem viccesen játszani, ha pedig drámainak, akkor próbálom a dráma oldaláról megközelíteni. A lényeg, hogy mind a kettő igazinak hasson. Ha pedig nem jól működtek a megérzéseim, még mindig ott volt Mike, aki kiváló rendezőként megmondta, milyen irányba induljak el a karakterrel. A nézőnek úgy kell éreznie, hogy csupán szemtanúja mások életének, és nem viccet akarnak mondani neki, hanem egyszerűen csak történik valami, ami vicces. Imádom a fekete humort, és a humor nem lehet eléggé fekete ahhoz, hogy ne tudjam élvezni. Miért ne tenném? Az élet rövid, a végén pedig úgyis mind meghalunk. Mennyire szörnyű már ez, igaz? Egész életünkben gondosan gyűjtögetjük magunk köré az embereket és a tárgyakat, hogy aztán végül egy csapásra mindent elveszítsünk. Szerintem ez őrülten vicces. (nevet)
Alexandra Daddario: Most kaphattál egy kis betekintést Jake agyának működésébe. (nevet)
Jake Lacy: A legviccesebb az egészben pedig az, hogy bár ilyen brutális a vége, menet közben mégis gyönyörű tud lenni. Hasonlóan működik Mike agya is. Rengeteg a fekete humor és a sötétség a sorozatában, de kapunk benne boldog, őszinte pillanatokat is, amikor szimpatizálni tudunk azokkal a karakterekkel is, akik egyébként nem szimpatikusak számunkra.
Alexandra Daddario: Ezek az emberek ott vannak ebben a gyönyörű paradicsomban, és ahelyett, hogy élveznék azt, kizárólag a saját nyomorukkal vannak elfoglalva. Ez már önmagában vicces.
A Fehér Lótusz az HBO GO kínálatában látható.
