nlc.hu
Szabadidő

Beszámoló a térerő nélküli Kolorádó Fesztiválról

Térerő nélkül fesztiváloztam, túléltem: ilyen volt a Kolorádó

Fesztiválbeszámolónak legutoljára akkor volt értelme, amikor még létezett tisztességes zenei gonzóújságírás Magyarországon (tehát nagyon-nagyon régen), a kicsi, de a Sziget híján idén különösen fontos Kolorádó Fesztivál viszont tudott valami egészen rendkívülit: nem volt rajta térerő. Okostelefonfüggő kollégánk azonnal belevetette magát a kíméletlen emberkísérletbe; íme az eredmény.

Azt mondják, a járványhelyzet jó arra, hogy az ember átértékelje a prioritásait, az életét és a viszonyát a világ anyagi, spirituális és egyéb dolgaihoz. Nem mondanám, hogy nekem ez maradéktalanul sikerült, és akkor finoman fogalmaztam: az elmúlt másfél év fő tanulsága, hogy nem is vagyok olyan introvertált, mint azt korábban gondoltam magamról (nyilván ezért lett elegem a karanténból két hónap után, hiába hittem azt, hogy lubickolok majd benne), ehető ételeket főzni nem is olyan nehéz, és hogy végtelen mennyiségű pénzt vagyok képes belelapátolni az internetbe, csak hogy várhassam a futárt a következő értelmetlen biszbasszal.

Egyvalami viszont biztosan sikerült ebben az átértékelősdiben: egész máshogy vagyok a fesztiválokkal, mint 2019-ben. Akkor még azt hittem, nem telhet el az év Sziget nélkül, és azt is rendszeresen elhatároztam, hogy a kommersz monstrumon túl megnézem a kisebb, így aztán nyilván barátságosabb és autentikusabb fesztiválokat is, mint a (legalábbis a fejemben) őrült drone metal-osok és androgünre sminkelt, csipkébe öltözött goth arcok által uralt Fekete Zajt a Mátrában, vagy a budai dombok közt megbúvó Kolorádót, ahol MOME-s művészpalánták és bemindenezett ügynökségi kreatívok csapatják a kiszáradt patakmedrekben a legaktuálisabb együttesekre és DJ-kre. (Akiket ugye hipszternek hívnánk, ha még létezne ez a szó.)

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

A baj csak az volt, hogy nem vettem észre, hogy megöregedtem, és egyszerűen túlságosan belefáradtam a Szigetbe minden évben ahhoz, hogy jusson idő és energia ezekre is. Úgyhogy a kis fesztiválok minden évben a „na, majd jövőre” kategóriába kerültek; például 2019-ben is.

Bárcsak tudtam volna, mi vár ránk.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Tavaly aztán minden elmaradt, idén meg „csak” a Sziget és társrendezvényei a Volttól a Soundig, így nem volt mese és kifogás többé, tudtam, ha most nem megyek le a kisebb fesztiválokra, akkor soha. Ami a Kolorádót illeti, inkább fel: kőkemény mászós biciklitúrának ígérkezett, erdei utakon, autók között, a valóság pedig még ijesztőbb volt, mint ez így leírva. De nem ezért tűnt extrém kalandnak a fesztivál, hanem azért, amit a szervezők csak egy lábjegyzetben árultak el a honlapon, én viszont semmi másra nem tudtam gondolni, miután elolvastam.

Nincs térerő.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Mármint semmi, nem csak mobilnet, de GSM-hálózat sincs (de furcsa ez a betűszó 2021-ben) a Nagykovácsi melletti erdőben, azaz nem csak metaforikus, hanem egészen konkrét értelemben visszarepültem az időben, egészen 1998-ig, amikor nem csak GPS, Facebook és Instagram, hanem telefon nélkül kellett boldogulnunk az ismeretlen helyzetekben is, például a Pepsi Szigeten. (Vagy az még Diáksziget volt?) Pontosan tudtam, hogy ezt nem hagyhatom ki. Meg kellett látnom, hogy bírom. Az sem volt biztos ugyanis, hogy egyáltalán kibírom.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Ezt nem rakom a kirakatba, de sajnos az a helyzet, hogy nálam súlyosabb okostelefon-nézegető a világon nincsen, a leglehetetlenebb helyzetekben, mindenféle megfontolás nélkül, öntudatlanul, izommemóriából veszem elő és csekkolom le a notikat, hogy aztán fel sem fogjam, mit látok, és fél perc múlva vegyem is elő újra. A helyzet nyilvánvalóan tarthatatlan, a karantén pedig tovább tetézte a kényszeres telefonnézegetést, most pedig, amikor újra kéne (vagy legalábbis illendő lenne) néha emberek közé menni, egészen vállalhatatlannak érződik. A leszokáshoz sajnos már kevés az elhatározás, mindenféle trükköket kell bevetnem, hogy áthuzalozzam az agyam, például a táskám mélyére rejtem a mobilom, hogy ne tudjak csak úgy érte nyúlni. Ez egyébként egészen jól működik, néha fél-fél óra is eltelik, amíg (általában észrevétlenül) feladom és a teló a zsebembe kerül, onnan aztán persze kezdődik a félpercenkénti miniszertartás.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Szóval egyáltalán nem volt biztos, hogy kibírom. Két egész nap – ennyit terveztem ugyanis – egy térerő nélküli fesztiválon olyannak tűnt, mint heroinistának a szárazelvonás. Abba pedig bele sem gondoltam, milyen érzés lesz, ha véletlenül tényleg kell az a mobil, például, hogy megnézzem a programot, instázzak valamit – alighanem lesz mit, gondoltam –, vagy a szintén kint lévő ismerősökkel lezongorázzuk a szokásos találkozós köröket:

Nagyszínpd bal kivetito eloptt 3. sor gYEREEE

Az ilyen egyeztetések sikerességi rátája persze fordítottan arányos az üzenetek helyesírásával és nyelvhelyességével; nem véletlenül régi ökölszabály, hogy fesztiválokon vagy véletlenül találkozik az ember ismerőssel, vagy sehogy.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Akárhogy is, az okostelefon-megvonós önemberkísérlet pokolinak tűnt. Három nappal, pár ősz hajszállal és egy törött lábujjal később azonban szerencsére levontam a tanulságokat, amelyeket most meg is osztok, nem ússzátok meg.

Örültem, hogy élek

Akkor persze nem örültem, de a mobilmentes életet hatékonyan megalapozta, hogy nem ez utóbbi volt pokoli, hanem a kijutás. Szép biciklitúra, igaz, a szintkülönbségeket azért megérezzük majd – írták a szervezők eufemisztikusan. Ebből lett a húsz kilométer mellé kettő darab öt-ötkilométeres eltévedés a kivilágítatlan erdei úton, ködlámpás kamionok közt, tíz-tizenöt százalékos emelkedőkön és lejtőkön, az utolsó három kilométeren pedig annyi porral, amennyit legutóbb a 2002-es Szigeten nyeltem egy hét alatt. Bajom egyébként akkor nem lett, illetve nem akkor lett, hanem az első sör első harmadánál, amikor is szimbolikusan azzal tértem vissza a fesztiválok vérkeringésébe, hogy álló helyzetből elzakóztam egy farönkben. A következő két napot tehát magabiztosan liluló lábfejjel és 62 százalékban működő bal könyékkel töltöttem, szerencsére hamar eszembe jutott, hogy ezzel a térerő hiánya rögtön hátrébb került az „ezért nehéz az élet” listán.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

A telefon nélküli élet felszabadító

Az első három órában még elő-elővettem, aztán végképp tudatosult, hogy

tényleg nincs térerő, semmi, 3G sem, EDGE sem, GSM sem, semmi.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

A telefon kijelzőjének bal felső sarka kietlen pusztaság volt, csillagtalan éjszaka, sehol egy csík, egy ismerős logó, még egy kósza wifi-jel sem. A szervezők nem túloztak. Mit tehet ilyenkor a nagyvárosi, okostelefon-alapú élethez szokott, elkényeztetett férfi?

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Hát, elindul valamerre, és hagyja, hogy szembejöjjön, aminek szembe kell jönnie. (És lehetőleg nem farönk.) Mivel programfüzetet nem találtam (és különben sem vagyok hajlandó 2021-ben egy papírból készült kiadványt böngészni a pislákoló fények alatt, mint az állatok!), más választásom különösebben nem is volt, és ez a legjobb dolog, ami az elmúlt másfél évben történt velem. Térerő nélkül ugyanis:

  • nem kell egyeztetni, másokkal találkozni, és senki nem is kéri majd számon rajtam, hogy introvertált voltam;
  • nem kell posztolni, majd a feedeket a lájkok miatt frissítgetni, remélve, hogy elég menő a kontent (igen, sajnos ennyire felszínes vagyok);
  • elég menni a zene után, és felfedezni a kiszáradt patakmederbe szervezett furadzsesszt, vagy azt, hogy hiába van tele a goasátor, a pult előtt nem áll sor, hiszen ennek a több száz embernek a tudatát nem a sör módosította;
  • az ember megtalál olyan együtteseket, akiket máshogy soha nem találna.
Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

Az én felfedezettem például a Holnaplányok nevű negyedik hullámos feminista, entellektüel avantgárd punk, olyan slágerekkel, mint az Exeim a csicskáim, az Edgelord és a Bocs h élek, illetve ilyen átvezető szövegekkel:

Jól szórakoztok? Akkor basszátok meg! Tudjátok, a fesztiválokon van ez a premissza, hogy azért jöttök ide, hogy folyamatosan szórakoztatva legyetek, de könyörgöm, ki a faszom akar folyamatosan szórakozni? Úgyhogy a következő négy percben most mind arra fogtok gondolni, hogy Magyarországon hetente öt nőt megöl a párja. Úgyhogy következzék a Darabolj fel című szám.

Belegondolni is rossz, hogy a telefonom segítségével választok programot, és erről lemaradok.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

A mobilfüggőségem nem is függőség

A telefonmentes életre nem csak átállni, hanem azt fenntartani, végül pedig élvezni is sokkal, de sokkal könnyebb volt, mint valaha is képzeltem. Úgy tűnik, nem is függőségről van szó, hanem egy nagyon-nagyon rossz szokásról, már-már tikkelésről: csúnya látvány, de némi önfegyelemmel gond nélkül le lehet állni vele. Segít, persze, ha talál az ember valami tartalmasat, amivel kitöltheti az idejét; egy ilyen fesztivál, bármilyen szórakoztató is, csak pár napig tart, kicsit költséges és egészségtelen lenne (májra és lábujjra), ha nem így lenne. Szóval, tudom, hogy nem direkt csinálták, de ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy az agglomerációs dombok árnyékába álmodták meg ezt az egyszerre pszichedelikus és a kijutást leszámítva felhasználóbarát fesztivált, ahova nem érnek el az átjátszótornyok. Ha ez a fesztiválozás jövője, én benne vagyok.

Kolorádó Fesztivál

Fotó: Neményi Márton

A telefont meg csak leteszem valahogy a Kolorádón kívüli időszakban is.

További cikkek a témában

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése