András, 2017-ben azt mesélted az nlc-nek, hogy az volt a célotok, hogy egy érdes férfihang adja a kuflivilág összes lakójának hangját. Miért pont érdes férfihangra vadásztatok, és miért pont Pepe hangjában találtátok meg az igazit?
Dániel András: Nagyon komoly kufli-casting előzte meg a döntést. A stábnak több jelöltje volt, próbafelvételek készültek, és ezek alapján úgy éreztük, hogy Pepe a legjobb választás. Ez azóta be is igazolódott. Annyira összenőtt a hangja a kuflikkal, hogy amikor kuflitörténetet írok, a szereplők már eleve az ő hangján szólalnak meg a fejemben.
Scherer Péter: Én erre máshogy emlékszem. Úgy tudom, hogy egy igazi színészt akartak, csak én sokkal olcsóbb voltam.
Dániel András: Ez a kis költségvetés átka! Szegény ember vízzel főz… (nevet)
Scherer Péter: Olyan a hangom, mint a repedtfazék, így az Andris azt mondta, hogy írjuk majd azt, hogy egy érdes férfihangra volt szükségünk. (nevet)
Dániel András: A koncepció eleve az volt, hogy ne külön-külön szinkronhangok legyenek, hanem legyen egy mesélő, aki hangot ad az összes szereplőnek. Azt a szituációt akartuk megidézni, amikor valaki otthon mesél a gyerekének. A mi esetünkben ez nem az anyuka, hanem a történetek groteszksége miatt mondjuk egy vicces nagybácsi.
Scherer Péter: Azt sem szabad elhallgatni, hogy akkor már Pogány Jutka túl volt az első adag Bogyó és Babócán, amit szintén a KEDD Stúdió csinált, így láthatták, hogy működik ez az egy mesélős koncepció.
Jurik Kristóf rendező, Scherer Péter és Dániel András a stúdióban (Fotó: Árvai Dóra)
Pepe, emlékszel még hogyan kerültél a kuflik közelébe? Egyszerűen csak jött egy felkérés?
Scherer Péter: Behívtak egy castingra. Ott volt Jurik Kristóf rendező, M. Tóth Géza, a KEDD Stúdió alapítója, Pálfi Szabolcs, az első epizód rendezője és persze András is. Mondták nekem az instrukciókat, és persze arra is kíváncsiak voltak, hogy mik az én elképzeléseim. Alapvetően mind a hét fő karakternek már akkor megpróbáltuk megtalálni a hangját. Elmondták, hogy ők milyennek látják ezeket a figurákat, én pedig megmutattam, mi jut eszembe ezekről. Vagy azt mondták, hogy jó lesz az irány, vagy azt, hogy próbáljak ki valami mást. Hosszas rágódás után pedig úgy döntöttek, hogy engem választanak.
András, Pepe mellett sok jelöltetek volt?
Dániel András: Három jelölt volt, mind karakteres hangú férfiszínészek. Hármuk közül választottuk Pepét. Mind a hárman más-más módon voltak nagyon jók, de Pepe volt az, aki közülük a legsokszínűbbnek bizonyult.
Scherer Péter: Amikor új példányt kapok egy könyvből, legyen az filmes forgatókönyv vagy színházi szövegkönyv, mindig ráírom az első oldalára, hogy Scherer Peti, 1/A. Első A osztályos tanuló voltam az iskolában, és bizonyos szempontból a mai napig annak a gyereknek érzem magam, aki akkor voltam. Kíváncsi vagyok, hogy a halálomig eljutok-e a második A osztályba. (nevet)
Dániel András: Nálam azért előrébb tartasz, mert én még mindig oviba járok. (nevet)
Scherer Péter: Lehet, hogy ezt érezték meg a srácok. Ezt az első A-t. (nevet)
Scherer Péter A kuflik és az Akármi díszbemutatóján (Fotó: Árvai Dóra)
Meseíróként és színészként szabad felnőnötök?
Dániel András: Ha ebben a műfajban valakinek a gondolkodása száz százalékig elfelnőttesedik, akkor nem fog tudni meséket kitalálni. Úgy nem lehet. A filmek alkotói mind hordoznak magukban valamit abból az egykori gyerekből, akik egykor voltak.
Scherer Péter: Én a felnőttekre és a felnőttségre gyerekkoromban mindig úgy tekintettem, hogy a felnőttek azok, akiknek már válaszai vannak, nem pedig kérdései. Szerintem nagyon fontos egy alkotással foglalkozó embernél, hogy felnőttként is maradjanak kérdései. Ez feltételezi a kíváncsiságot, az érdeklődést, a nyitottságot és azt, hogy nem gondolja, hogy ő mindenre tud válaszolni.
Dániel András: Fontos, hogy adott pillanatban tudjon az ember nem konvencionális és nem megszokott nézőpontból a világra nézni. Rá tudjon csodálkozni úgy a világ jól ismert dolgaira, mintha épp akkor találkozna először velük. Ez a gyerekek sajátja, és erről felnőttként gyakran megfeledkezünk. Az embernek felnőttként is képesnek kell maradnia arra, hogy kicsit fejen állva lássa a világot.
Scherer Péter: Idén szeptemberben lesz Jancsó Miklós századik születésnapja, most lenne százéves a Miki bácsi. Én őt 78 éves korában ismertem meg, csodálatos ember volt. Azt mondta egyszer a színészet kapcsán, hogy szerinte, ha egy színész elhiszi magáról, hogy valaki, akkor vége van. Bennem ez megmaradt. Ebben az a marha nehéz, hogy ahhoz kell egyfajta önbizalom, hogy az ember színpadra álljon több száz ember elé, mert nulla önbizalommal az ember nem kezd el szerepelni. Ha pedig túl sok önbizalmad van, akkor meg elhitted magadról, hogy vagy valaki. Valahol a kettő közti arany középutat kell megtalálni.
Pepe, mi volt az első reakciód, amikor megláttad az András által rajzolt kuflikat?
Scherer Péter: Nekem eleinte fogalmam sem volt, hogy ez ekkora meló lesz. Annyit mondtak, hogy lesz egy casting egy rajzfilmre. Nagyon sokszor elvállalok olyan munkákat, hogy mondjuk a Metropolitan Egyetemen a hallgatók animációs rövidfilmjeit szinkronizálom. Ez sokszor nem több mint néhány percnyi meló. Nem láttam át rögtön, hogy a Kuflik egy teljesen más kategória, csak a végén kezdett összeállni a kép, amikor kiderült, hogy engem választottak. Akkor mondták nekem, hogy készül majd ötvenkét rész. Pardon? Ötvenkettő? Mondták, hogy már meg van írva tizenhárom, és készül a többi is, és olyan hét-nyolc percesek az epizódok. Lesz majd hangoskönyv, meg DVD… Ezen a ponton kezdtem rájönni, hogy mibe csöppentem.
Dániel András: Csapdába estél! (nevet)
Scherer Péter: Eleinte csak azt láttam, hogy vannak ezek a helyes karakterek, találjuk meg hozzájuk a leginkább passzoló hangot. Tetszett ez a bájosan infantilis világ, amiben élnek. Inspirált, hogy a karakterek ennyire különbözőek, azt azonban még nem fogtam fel, hogy ez egy ekkora meló lesz, egy hosszú éveken keresztül tartó projekt.
Dániel András és Scherer Péter (Fotó: Árvai Dóra)
A kuflik univerzuma egyre nagyobbá válik nemcsak a könyvekben és a rajzfilmben, hanem már van társasjáték, plüssfigurák, hangoskönyv. Ezt a sok változást milyen volt számotokra megélni?
Dániel András: A sikerre sosem lehet számítani, főleg nem ekkorára. Az, hogy a kuflik világa ennyi embernek tetszik, a mai napig különös érzés számomra. Kezd úgy tűnni, mintha a világuk önálló életre kelt volna. Az elhagyatott rét, az ott élő kuflik és egyéb lények már részben függetlenek tőlem meg tőlünk, eljutottunk odáig, hogy már nélkülünk is tovább léteznének. A kuflivilág túlnőtt rajtam, és ezt nagyon izgalmas figyelni. Sokszor találkozom gyerekekkel és szülőkkel író-olvasó találkozókon, és azt tapasztalom, hogy már tőlem függetlenül is zajlik az élet az elhagyatott réten, hiszen a gyerekek már továbbgondolják és továbbrajzolják a történeteket. Ez egy író számára a lehető legjobb érzés.
Scherer Péter: A KEDD Stúdió és a Pagony Kiadó a szó nemes értelmében egy nagyon tudatos brandépítést vitt végbe. Emlékszem, hogy a plüssfigurák úgy születtek, hogy a Pagony valamelyik munkatársa varrt egy ilyet a lányának, és lőtt egy képet az Instára arról, hogy a kislánya Pofánkával alszik. Erre vagy százötvenen ráírtak, hogy ők is nagyon szeretnének ilyet. Meglátták, mekkora igény van erre, és kitalálták, hogy legyártatják őket. Nem vagyok oda ezért a mai merkantilista világért, mégis azt gondolom, hogy a KEDD Stúdió nagyon ügyesen csinálja a dolgot.
Függetlenedhet tőletek ez a projekt? András, elképzelhetőnek tartod, hogy rajtad kívül más is írja a kuflik történeteit? És működhetne a dolog úgy is, ha Péter helyett valaki más adná a hangokat?
Dániel András: Ez egyelőre még elképzelhetetlen. Nyilván tudnak a dolgok odáig nőni, de ez már a nemzetközi terjeszkedést és ismertséget jelentené. Itt még messze nem tartunk, és nem is tudom elképzelni a közeljövőben. Ez a világ valahogy annyira az én nyelvemhez és gondolkodásmódomhoz kötődik, hogy egyelőre nehezen tudnám elképzelni, hogy valaki más csinálja, bár egyszer azért kíváncsiságból szívesen kipróbálnám, mit tudna kezdeni a kuflikkal egy másik író. Egyelőre erről nincsen szó, de ha így esne, nem lenne példa nélküli. A Mumin világ kitalálója, Tove Jansson is maga mellé vette segíteni a testvérét alkotótársnak, mikor már egymaga nem bírta az iramot. Pepével pedig nem fordulhat elő az, hogy ne ő adja a kuflik hangját, mert ha egyszer ki akarna szállni, akkor Titusz és Zödön biztosan meglátogatnák otthon, és elég erőteljesen rábeszélnék, hogy gondolja meg magát. (nevet)
Scherer Péter: Készülhetne egy olyan mese, hogy Titusz és Zödön Pepénél. (nevet)
Dániel András a Kuflik alkotója
Pepe, mennyi munkával jár számodra egy mozifilmnyi epizód hangfelvételeinek elkészítése?
Scherer Péter: Általában akkor jövök én, mikor már majdnem teljesen kész van az animáció, vagy ha még nincs is teljesen megrajzolva, a rendező már tudja, melyik karaktereket akarja behozni, és már van egy animatik, amire rá lehet beszélni. Volt már rá példa, hogy én adtam meg előbb a hangot, és utána készült el az animáció, de nem ez a jellemző. Először fel szoktam olvasni a hangoskönyv verziót, mert az annyival egyszerűbb, hogy ott még nem kell szájra tenni a szövegeket, több a narráció és kicsit hosszabban ki vannak fejtve az események. Ezután kezdjük csak el soronként felvenni a filmet. Egy évad általában két-három napnyi munkával jár a részemről, nagyjából tizenöt órányi stúdiózást jelent.
Dániel András: Azért ehhez hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi stúdiózáskor a hangmérnök azt mondta, hogy erre a minőségre azért kevesen képesek a szinkronszakmában ilyen rövid idő alatt.
Össze szoktad keverni a karakterek hangjait?
Scherer Péter: A hét fő karakter hangját nagyon ritkán keverem. Valér azért néha össze tud csúszni Fityirccel. Viszont ott vannak még az epizódszereplők, akik nagyon sokfélék. Amelyiknek egészen speciális hangja van, azt általában megjegyzem. Ezeket néha kérik is az utcán tőlem, amikor egy szelfit kérnek, vagy azt, hogy a gyereknek mondjak fel ezen a hangon egy üzenetet a telefonra. Azért akad néhány, amit elfelejtek. Ilyenkor Kristóf azt csinálja, hogy előkeres egy korábbi felvételt, és megmutatja, milyen volt a figura hangja.
A kuflik és az Akármi
Meddig tágulhat még a Kuflik univerzum?
Dániel András: Az volt az eredeti koncepció, hogy fogom a kuflikat, és beteszem őket a semmi kellős közepére, és megnézzük, hogy ők ott mit tudnak kezdeni magukkal. Időközben kiderült, hogy ez a nagy semmit jelképező elhagyatott rét arra mindenképpen jó, hogy ott bármi megtörténhet. Beigazolódott, hogy történik is. Ma már nem is illik rá az elhagyatott rét név, mert időközben annyi lakója lett, hogy Pepe csak győzzön hangot találni nekik. Egyelőre úgy látom, hogy nem kell tartani attól, hogy a rét határaihoz érjünk, mert mindig történik valami furcsaság a kuflikkal. Optimistán látom a kuflik jövőjét.
Scherer Péter: Nagy kedvencem a máshogyoszkóp története, ami tulajdonképpen egy sámli. A máshogyoszkóp azt tudja, hogyha valaki ráül, akkor úgy látja a többieket, amilyen az ő lelkük. Ez nekem azért tetszik, mert kicsit olyan, mint a kínai mesékben: van benne egy kis finom filozófia azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó lenne önazonosan élni. Ez nincs benne kimondva, mégis ott van benne. Szeretem, hogy András belecsempész ilyen kis finom bölcsességeket, amitől a felnőttek is élvezni tudják ezeket a meséket.
Az új film, A Kuflik és az Akármi nagy újdonsága a Csitt-csatt dal, ami egy Pepe által előadott rap dal. Mesélnétek arról, ez hogyan készült?
Dániel András: Úgy történt, hogy Pepe elárulta nekem, hogy szűknek érzi ezt a színészvilágot, és szeretne betörni a hiphop szcénába. Ehhez kért segítséget, és ezért szerepel a dal a filmben.
Scherer Péter: (nagyon nevet)
Dániel András: Annyi történt, hogy A kuflik és a végtelen sál című mesében volt egy pillanat, amikor a történet megáll, mert az egyik szereplőnek kell kötnie egy sálat, a többiek meg csak várják, hogy elkészüljön. Az jutott eszembe, milyen jó volna ide egy dalbetét, mert szeretek ilyeneket becsempészni a történeteimbe, így megírtam a szövegét. Ebben végül Alpár Balázs, a Kuflik filmek zeneszerzője hallotta bele a hiphopot.
Scherer Péter: Nekem a Krétakör társulatban mindenféle feladataim voltak annak idején, Mundruczó Kornél Nibelung-lakóparkjában például rappelnem is kellett, tehát nem most csináltam először. Nem vagyok egy rapper, de hallgatni nagyon szeretem. Mostanában rengeteget hallgatunk családilag Krúbit, mert a fiam, Marci teljesen odavan érte és megszerettette velünk. Szeretem hallgatni, de abszolút béna vagyok benne, de semmivel nem vagyok bénább, mint azok a karakterek, akik ebben a mesefolyamban szerepelnek.
A gyerekek mennyire azonosítanak benneteket a kuflikkal? András, íróként téged is felismernek az utcán? Pepe, ha egy gyerek meghallja a hangod, egyből a kuflik jutnak az eszébe róla?
Dániel András: Előfordul velem is, hogy megyek az utcán és utánam kiabálnak meg rám mutogatnak, hogy ott megy a kuflik írója, de gondolom Pepe sokkal gyakrabban kerül ilyen helyzetbe.
Scherer Péter: Nagyon érdekes számomra, hogy ennyire jellegzetes a hangom, és ha egy büfében kérek egy kólát, akkor rögtön jönnek, hogy „Művész úr, megismertük a hangjáról”. Mondjuk az idősebbek nem feltétlenül a kuflik miatt ismernek fel. Sokan mondjuk a Másnaposok kapcsán, amiben szintén szinkronizáltam. Persze van olyan, hogy jönnek a szülők a kisgyerekekkel és kuflis szelfiket csinálunk. Annak idején volt egy fantasztikus színházrendező, Ács János. Nagyon szeretett engem, és amikor volt egy nagy sikerem a Szentivánéji álomban, odajött hozzám, és azt mondta, hogy
Figyelj, Pepe! Marha jó, amit csinálsz, de ezzel a hanggal nem lehet színésznek lenni. Neked el kell járnod beszédtanárhoz, mert ezt a hangot ki kell küszöbölnöd. Ötvenéves korodra pocakos leszel, megkopaszodsz és ezzel a kappan hanggal nem fogsz kapni szerepeket.
Onnantól kezdve évente elmondta ezt nekem, amikor itt-ott összefutottunk színházi találkozókon. János már nem él, Isten nyugosztalja, nagyon szerettem őt, de ebben nem lett igaza. Még hajam is van, a pocakom nem túl nagy és szerepeket is kapok egyelőre. Sőt, sokszor jönnek oda az emberek azzal, hogy „Művész úr, úgy szeretjük a hangját!”, amin én is meg vagyok döbbenve, de hát ez van.
A kuflik és az Akármi már látható a mozik műsorán.
