Jamie Lee Curtis hosszú és sikeres filmes pályafutását sikolykirálynőként kezdte meg, és ugyan eltartott neki néhány évig, hogy kitörjön ebből a skatulyából, ő sosem fordított igazán hátat Laurie Strode karakterének és a Halloween-filmeknek. Ezt jól mutatja, hogy a Gyilkos Halloweenben már hatodik alkalommal bújik a karakter bőrébe. Mivel az előző, 2018-as film a franchise eddigi legnagyobb sikerét hozta, ráadásul Laurie Strode karakteréből egy Sarah Connor-féle harcos amazont kreált, aki egész életében arra készült, hogy egy ponton majd ismét szembeszálljon Michael Myers-szel, az új film egyik legmeglepőbb húzása egyértelműen az, hogy mennyire a háttérbe tolja Strode figuráját. Míg a 2018-as mozi egyértelműen az ő filmje volt és az ő karaktere köré épült, a Gyilkos Halloween már a filmek hírhedt gyilkosáról, Michael Myers-ről szól, őt és azt az elemi gonoszt helyezi középpontba, amit ez az arctalan gyilkológép képvisel.
Új, véres utakon
David Gordon Green rendező teljesen új utakra viszi a Halloween-t, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem túlzott, amikor a velencei sajtóanyagokban azt írta, hogy ilyen Halloween-filmet még egyetlen rajongó sem látott korábban. Nem kis dolog ez egy olyan filmes franchise-tól, aminek a lényegét részben pont az adja, hogy az ide tartozó filmek változó minőségben ugyan, de lényegében mind ugyanolyanok. Jön az ördögi gyilkos, Michael Myers, elkezdi kaszabolni a babysittereket meg bárkit, aki az útjába kerül, majd érkezik a jó Loomis doktor és/vagy Laurie Strode, akik a csodával határos módon valahogy megállítják őt. Megállítják, de csak pont annyira, hogy a következő részben ismét visszatérhessen. A Gyilkos Halloween számos ponton eltér ettől a formulától.
Jamie Lee Curtis a Gyilkos Halloween c filmben (Fotó: Universal Pictures)
Ugyan tudtuk, hogy Myers figurájában van valami emberfölötti, és jóval erősebb egy átlagembernél, de az mostanáig például egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy valamiféle Terminátor lenne, akibe szúrhatnak vasvillát, döfhetnek kést vagy lőhetnek akármennyi golyót, csak megy tovább, mintha mi sem történt volna. A Gyilkos Halloween már egy korai jelenetben megadja ehhez az alaphangot, amikor Myers kilép egy lángoló házból, amit körülvesznek a tűzoltók. Látván a késes gyilkost, baltákkal és körfűrésszel rontanak neki, ő pedig kíméletlenül mészárolja le mindet egészen brutális módszerekkel. Mintha csak Arnold Schwarzenegger Terminátorját látnánk: gépként gyilkolja a húst nagyüzemben. A korábbi rejtőzködő szörnyeteg előtör a fényre, és levág mindenkit, aki az útjába áll. És a filmben nem ez az egyetlen hasonló jelenet.
Slasher mondanivalóval?
David Gordon Green rendező Michael Myers-en kívül most nem választ főszereplőt magának. Haddonfield kisvárosának közösségét vizsgálja inkább, az érdekli őt, hogy az emberek hogyan reagálnak, amikor ilyen nyilvánvaló módon pusztítani kezd közöttük a gonosz. Mivel Amerikában vagyunk, leginkább úgy, hogy fognak egy rakat fegyvert, majd össznépi hajtóvadászatba fognak erős lincselési szándékkal. A Gyilkos Halloweenben Myers nem Laurie Strode-dal vagy Loomis dokival (akit egyébként CGI-vel egy-két flashback erejéig visszahoznak az alkotók) száll szembe, hanem Haddonfield lakosaival, a jelenléte pedig terjeszteni kezdi köztük a káoszt és a gonoszságot, hiszen a gyűlölettől fűtött csürhékbe tömörülő fegyveresek a legritkább esetben szoktak valami jót cselekedni.
Az így megjelenő társadalomkritika rendkívüli újdonságot jelent nemcsak a Halloween-filmek történetében, hanem a slasher horrorok történetében egyaránt, és én tényleg hálás vagyok azért, hogy valami újat próbáltak csinálni egy önismétléseiről elhíresült zsánerben, viszont az alkotók iszonyatosan szájbarágós módon adják át a mondanivalójukat. Jamie Lee Curtis karakterének szerepe majdhogynem kimerül annyiban, hogy túlírt, komolykodó monológokat mondjon fel az emberi gonoszságról és őrületről, értelmezve helyettünk is mindazt, amit látunk és persze megspórolva a gondolkodás nehézségeit. Ez olykor már annyira direkt, hogy majdnem ugyanez lenne a hatás, ha minden ilyen jelenetnél egy villogó, hatalmas felirat jelezné nekünk a vásznon, hogy FIGYELEM! MONDANIVALÓ. Szép dolog Gordon Green-től, hogy többet akar letenni az asztalra egy átlagos slashernél, sőt próbál kimondottan aktuális lenni, de ehhez bíznia kellene a nézők intelligenciájában is, mert a túlsulykolt üzenetével csak kizökkent a filmből.
Az éjjel soha nem érhet véget
Szerencsére a Gyilkos Halloween nemcsak üzenetből áll. Gordon Green végig tisztában volt azzal, hogy horrort készít, márpedig, aki vérben és bélben szeretne úszkálni, az biztosan nem fog csalódni. Nem számoltam meg, de biztos vagyok abban, hogy Myers messze a mostani filmben gyilkolja meg a legtöbb embert a franchise során, és slasherhöz illő módon egészen változatos eszközöket használ. Van, akinek csak kinyomja a szemét, van, akinek egy lámpacsővel tépi szét a torkát, akad, akinek kitöri a nyakát, de még egy körfűrész általi fejtépés is belefér a repertoárjába. A rendező nagyon ügyesen építi fel a klasszikus slasher pillanatokat, sőt azt mondom, valósággal lubickol bennük, mert a filmjének még úgy is akad némi feszültsége, hogy nem ad nekünk igazi központi karaktert, akiért szoríthatnánk.
A jó kis slasher jelenetekért cserébe még azt a problémát is megbocsátottam neki, hogy a Gyilkos Halloween valószínűleg a világ leghosszabb éjszakáján játszódik, hiszen ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző film abbahagyta, és ugyanannak az éjszakának a történéseit folytatja tovább. Valahol az agyam hátsó zugában olykor el is hangzott a Soho Party Az éjjel soha nem érhet véget című focislágere, mert maximum a sarkkörön túl tudok elképzelni olyan hosszú éjszakát, amibe ennyi minden beleférne. Ehhez képest az már tényleg apróság, hogy sok szereplő viselkedik vészhelyzetben ultrahülyén (tudom, hogy ott a gyilkos a házban, de a rendőrség kihívása helyett inkább én magam megyek be…), de ez már-már elvárás ebben a műfajban, nem is slasher lenne, ha a szereplői nem reagálnának veszélyhelyzetben a lehető legostobább módon. A Gyilkos Halloween bátor film, ami sok szempontból próbál új színt vinni a slasher horror zsánerébe, de az ezzel kapcsolatos gondolatait sajnos zavaróan túlmagyarázza nekünk. Viszont amikor megelégszik a nézők szórakoztatásával és Myers őrült gyiloktúrájára fókuszál, akkor egy-egy jelenet erejéig érezni, hogy egy nagyszerű rendező kezében vagyunk. Egy rendezőében, aki egyszerre túl nagyot akart markolni. De még mindig sokkal jobb az újító szándékba belebukni, mint csinálni egy sokadik pont ugyanolyan, dögunalmas filmet.
A Gyilkos Halloweent a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttam. Magyarországon október 14-én kerül mozikba.
Szuper filmekről az nlc-n:
- Lehet egyszerre szerető anyának lenni, és azt érezni, hogy eleged van a gyerekeidből?
- A Dűne csupa grandiózusság és megalománia, de hiányzik belőle minden, amiért szeretni lehetne
- Nem Kristen Stewartot láttam, hanem Diana hercegnőt – Megnéztem a Spencert