Arthur John Priest 1887-ben, Southamptonban született egy 12 gyermekes munkáscsaládban. Mivel a família nehéz anyagi körülmények között élt, igen fiatalon munkába állt. Az 1900-as évek elején felfigyelt a nagy hajótársaságok munkaerő-toborzó hirdetésére és úgy döntött, vízre száll.
1907-ben az Asturias óceánjárón kapott munkát, ám a hajó rögtön az első útján egy ütközés következtében súlyosan megsérült. Ez a baleset szerencsére nem követelt halálos áldozatokat, ugyanis a hajó még éppen visszaért a kikötőbe, mielőtt elsüllyedt volna.
1911-ben Priest fűtőként lapátolta a szenet az Olympic gyomrában, amikor az óceánjáró összeütközött az HMS Hawke hadihajóval, ami hatalmas léket vágott a hajótestbe, melynek két rekesze vízzel telítődött. A szerencsétlenségben közel hatszázan haltak meg, ám John Priest nem volt közöttük.
Arthur John Priest
A két átélt hajóbaleset nem vette el a kedvét az óceánjárós munkától. A következő évben barátjával és sógorával, Joseph Dawsonnal közösen szegődtek fűtőnek a Titanicra. A katasztrófa idején Priest a hajó gépházában tartózkodott. Miután az óceánjáró jéghegynek ütközött, a víz betört rövidesen a gépházba. Priest azonnal menekülőre fogta, és csodával határos módon sikerült szintről szintre haladva feljutnia a hajó fedélzetére. A mentőcsónakok azonban addigra elfogytak és a hajó is percekre volt attól, hogy elmerüljön az óceánban. A férfinak nem volt más választása, mint hogy munkaruhájában, mely csupán egy vékony ingből és egy rövidnadrágból állt, a jeges vízbe vesse magát és ússzon. Ezt követően minden erejével igyekezett a felszínen tartani magát, végül kitartott addig, míg egy túlélők keresésére érkező mentőcsónak ki nem mentette. A gépteremben dolgozók közül alig néhányan akadtak rajta kívül, akik túlélték a katasztrófát.
1915-ben Priest megnősült és gyermeke született, ám sem ez, sem pedig a korábbi három hajószerencsétlenség emléke nem tartotta vissza attól, hogy újra vízre szálljon. 1916-ban, az első világháború idején az Alcantara csatahajón szolgált, amikor az a nyílt vízen szembetalálta magát Grief nevű német csatahajóval. Rövid tűzharc következett, melynek a végén mindkét hajó elsüllyedt. Az Alcantara legénységéből több mint 70-en odavesztek, de Priestet ismét is élve mentették ki a jéghideg hullámok közül.
Miután felgyógyult sérüléseiből, a Britannic fedélzetén tért vissza dolgozni. A hajó 1916. november 21-én a görög Lemnosz szigete felé haladt, amikor hatalmas robbanás történt. A fedélzeten utazók nagy részét ezúttal sikerült kimenekíteni, két mentőcsónakot azonban rosszul eresztettek le és azokat a még forgó hajócsavarok magukba húzták, közel harminc halálos áldozatot követelve. Az egyik érintett mentőcsónakban ült Priest is, ám ő ezt is túlélte.
1917. április 17 -én a Donegalon dolgozott, amikor a kórházhajó a La Manche-csatornán torpedótámadást szenvedett és elsüllyedt. Priest fejsérüléssel úszta meg a katasztrófát. Ezek után azonban úgy döntött, visszavonul a hajós munkától.
Az „elsüllyeszthetetlen fűtő” végül 1937-ben, 49 éves korában a szárazföldön halt meg, tüdőgyulladás következtében.
