nlc.hu
Szabadidő

Czigány Ildikó, Magyarország első pilótanője

„A világ iránti lelkesedés tartja fiatalon a lelkünket” – Interjú Czigány Ildikóval, a Malév első női utasszállító-pilótájával

Czigány Ildikó volt az első női utasszállító-pilóta Magyarországon, de nemcsak ebben különleges: annyi foglalkozása és hobbija volt már, mintha több életet élt volna, vagy egyáltalán nem számítana neki az idő és a sebesség. Ezt a képességét biztosan a pilóta létből hozza, ahogy azt az életszemléletté váló belső bizonyosságot is, hogy a felhők fölött mindig kék az ég. Interjú.

Zenetörténész, író, az ország első női utasszállító-pilótája, később kapitánya, állatorvosi asszisztens, jógaoktató, feketeöves karatés, smartinfluencer – egészen biztos, hogy kihagytam valamit. Ahogy az interjúra igyekezem, azon töprengek, vajon mi fűzi össze ezt a sok, egymástól látszólag távol eső szakmát, tevékenységet. Amikor bemutatkozunk, kezdem sejteni a választ: Czigány Ildikóból olyan nyitottság árad, hogy az embernek az az érzése, az egész világot magához szeretné ölelni.

Kezdjük az állatvédelemnél. Mióta segítesz az állatokon?

Még a Malév idején, a 90-es években kezdődött ez a szenvedély. Volt, hogy egyszerre tizennyolc macskát, hat kutyát is tartottam, de libákat, kecskéket is befogadtam. 2016-ban hoztam létre a Heltay Kutyaotthon Alapítvány által működtetett KoA Társállatotthont édesapám gyerekkori karmester barátjának anyagi támogatásával. A menhelyekkel ellentétben a társállatotthonban olyan körülményeket teremtek ezeknek az állatoknak, ahol nemcsak a fizikai, de a pszichológiai igényeik is kielégülnek. Ezért csak kevés állatot tudok befogadni, de ők így legalább minőségi ellátást kapnak.

Mi alapján választod ki az állatokat?

Olyan állatokat igyekeztem örökbe fogadni, akiknek meghaltak a gazdái. Ez egy különösen nehéz helyzet, hiszen ezek a cicák, kutyák, nyuszik szinte az egész életüket egy gazdi mellett töltötték, általában már idősebbek, ezért a törődés, a közös időtöltés különösen fontos a számukra. A társállattartásnak ma már megvan a maga etikettje, és általában ehhez hozzátartozik, hogy ezeket az állatokat egy picit családtagként kezeljük. Ennek persze megvannak a hátulütői is, ezt mindig elmondom, amikor ismeretterjesztő programokra hívnak. Nagyon kell vigyáznunk például arra, hogy ne antropomorfizáljuk őket, mert az az állatoknak fizikailag nem jó, nálunk pedig pszichés tünetek jelentkezhetnek.

Így él most Magyarország első pilótanője

Czigány Ildikó a menhelyi kutyákkal (Fotó: magánarchívum)

Honnan jön ez az állatszeretet?

Fogalmam sincs, hiszen egy budai, negyedik emeleti lakásban nőttem föl, ráadásul irodalmár-zenész családból származom (Ildikó édesapja Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető – a szerző.). Olvasni még alig tudtam, de már hazahordtam a könyvtárból a különféle állatos, biológiai témájú könyveket, és megjelent azonnal az igény, hogy mindenféle állatot, macskát, piócát, tengerimalacot fölhordozzak a lakásba. Később, saját kérésemre biológia tagozatos gimnáziumba jártam, ott érettségiztem, de a gyermeki álmomnak, hogy állatorvos legyek, nem sok realitása volt, mert matekból kellett volna felvételiznem az egyetemre. A szüleim is úgy érezhették, az állatszeretet maradjon meg a lelkesedés szintjén, és tanuljak inkább valami olyasmit, amiben segíteni tudnak, amiről úgy gondolják, több jövője van.

Így végezted el a Zeneakadémiát.

Zenetudományi szakon végeztem, zenetörténész diplomát szereztem.

Aztán hagytál csapot-papot, és repülni kezdtél?

Először a Magyar Televíziónál kezdtem dolgozni, de csak egy rövid ideig. Már a Zeneakadémia alatt is sokat utaztam, leginkább Párizsba, ott írtam a szakdolgozatomat is. Az utazások alatt lassan elhatalmasodott rajtam az elmebetegség, hogy nekem mindenképpen be kell mennem a pilótafülkébe, hogy megértsem, mi történik ott.

Czigány Ildikó, Magyarország első pilótanője

Ildikó a Malév Fokker 70 típusú utasszállítójában (Fotó: magánarchívum)

Mi volt a vágy, ami a pilótafülkébe vonzott?

A csodálat és a kíváncsiság, hogyan marad a levegőben a gép. A repülés mindig euforikus élmény volt a számomra, bennfentes akartam lenni.

Nem elégedtél meg sokáig az utas szereppel…

Hát nem. Utólag visszagondolva az is motiválhatott, hogy mindig is szerettem a saját kezemben tartani a dolgokat, magam vezetni az életemet – ha olykor rosszul is, de legalább saját döntéseim alapján. Nem akartam csak egy csomag lenni az ülésen, azt szerettem volna, hogy az én kezemben legyen a gyeplő.

Mit szóltak a pilóták, amikor megkérdezted tőlük a fülkében, hol tanulhatnál repülni?

Meglepődtek. De az igazi megütközés akkor jött, amikor 1989-ben kikerültem a sportrepülőtérre, és egyáltalán nem tartottam magamban, hogy szeretnék majd motoros repülőgépet is vezetni, sőt azt sem titkoltam, hogy közforgalmi utasszállító pilóta is lennék.  Ezen mindenki hanyatt vetette magát, mert akkor még egy nő sem dolgozott pilótaként Magyarországon. Pláne furcsa volt ez zenész múlttal, legalább pilóta gyereke lettem volna. Nem különösebben vettek tehát komolyan, de ezt nem tartottam zavarónak. Én sem vettem volna komolyan magam a helyükben.

Czigány Ildikó, a Malév első női pilótája

Fotó: Neményi Márton

Mikor változott meg ez a hozzáállás?

Amikor látták, hogy eltántoríthatatlan vagyok. Olyan voltam, mint a vak ló, csak mentem előre, és nem láttam az akadályokat, csak a célt.

Meddig tartott, amíg vágyból valóság lett?

Majdnem tíz évig. Aki sportrepülésből jön, annak nem baj, ha van egy kicsi vitorlázó-repülő múltja. Nekem nagyon kevés ilyen tapasztalatom volt, mert már sürgetett az idő. Elkezdtem kisgépes motoros repülőn repülni, megcsináltam az alapképzést, majd műrepültem, de ez nem abba az irányba vezetett, amerre haladni szerettem volna, persze csodálatos volt, amikor a levegőben csak úgy hánytam a bukfenceket, az orsókat. Aztán jött a műszer-kiképzés, az éjszakai repülés, majd a kétmotoros kereskedelmipilóta-képzés és a CPL (Commercial Pilot License) jogosítás, amit itthon és Amerikában is elvégeztem. Ezután egymotoros kisgépen lettem oktató pár évig, és amikor végre úgy éreztem, hogy itt már nem lehet több mindent elvégezni, beadtam a kérvényt, hogy Malév-pilóta lehessek.

De kiderült, hogy nők nem is lehetnek azok.

Igen, egy egészségügyi miniszteri rendelet rendelkezett így, senki nem tudja, miért. Mivel ’96-ban már nem érezték ennek sok értelmét, így viszonylag könnyű volt ezt kitöröltetni. Ehhez kellett egy konkrét ok, ez pedig én voltam. Az utolsó információim szerint azóta hat-nyolc nő jutott el ebbe a pozícióba, de sokkal többről nem tudok.

Milyen utasszállító-gépet vezettél először és mit éreztél közben?

Egy Fokker70-est, ami egy holland típus, és aki a régi gépeket ismeri, annak talán többet mond, hogy kicsit a Tu-134-esre hasonlít. Nincsenek véletlenek, mert az első utam Párizsba vezetett. Hogy mit éreztem? Ilyenkor az ember annyira a saját feladatával van elfoglalva, hogy nem is gondol arra, hogy utasok ülnek mögötte, és tényleg a párizsi járatnak a pilótája. De amikor Párizsban fölszálltunk, fordultunk vissza, lenéztem és megláttam a felhők között a várost, akkor végre megjött az érzés, hogy most értem el azt, amire már tíz éve vágyok.

Így él most Magyarország első pilótanője

A Fokker 70 típusú utasszállító (Fotó: magánarchívum)

Szó szerint felemelő érzés lehetett. Kaptál tapsot?

Őszintén szólva a tapsot mi nem nagyon halljuk a pilótafülkében.

Hány órát repültél?

A 7000 órám megvolt a Malévnél utasforgalmi pilótaként, ami annyira nem sok, 14-15 évet ölel fel. Későn kezdtem, korán abbahagytam.

Nem a Malév megszűnésével hagytad abba a repülést, ugye?

Kicsit előbb. A másik típus, amin repültem, az a Boeing 767-es volt. Nagyon szerettem. Bangkok, New York, Toronto – ezek voltak a fő irányok. Rossz jel volt, amikor ezt a típust megszüntették, ezért el kellett döntenem, szeretnék-e más típusú, kisebb gépeken repülni, ami visszalépést jelentett volna szakmailag is. Elmehettem volna külföldre is, de már jártam eleget mindenfelé, az volt bennem, szeretnék hazai vizeken evezgetni. Ráadásul anyukám már nagyon beteg volt akkor. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy ne folytassam tovább. Azt szoktam mondani, hűségből hagytam abba a repülést, ahhoz a világhoz akartam hű maradni, amiben nagyon boldog voltam.

Gyászfolyamatnak kell ezt elképzelni, vagy könnyen ment a váltás?

Nem mondanám, hogy elgyászoltam, mert az más asszociációkat kelthet, inkább mély levegőt kellett venni, és magamban elrendezni a dolgot. A létezésben, ezen a földi világban az egyetlen állandó dolog, amivel találkozunk, az a változás. Ha ezzel tudunk együtt élni, akkor hajlékonyak vagyunk, mint egy növény a szélben, és valamilyen módon megpróbáljuk magunkévá tenni, divatos szóval elfogadni azt, amit az élet hoz, anélkül, hogy sodródnánk. Érdekes lehet ezt tőlem hallani, amikor azért, hogy pilóta lehessek, hihetetlen dolgokat megtettem. Talán úgy tudnám ezt megindokolni, hogy azok a dolgok, amiket az ember hozott létre, megváltoztathatók, de azokkal a dolgokkal, amiket a természet törvényei írnak, nem érdemes küzdeni, mert mi húzzuk a rövidebbet.

Sokan mégis körömszakadtáig ragaszkodnak ahhoz, amit ennyi munkával létrehoztak, és nehezen teszik túl magukat, ha ez elveszik.

Lehet, hogy ebből a szempontból szerencsés ember vagyok. Annyira belém van kódolva a derű. Csak olyan dologgal vagyok képes foglalkozni, amiben valamilyen módon megtalálom az örömet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a repülésnél mindig fülig ért a szánk, hiszen ott elég kemény és nehéz dolgokon lehetett keresztülmenni, de mégiscsak úgy éreztem, hogy az a fajta repülés, amit csinálok, számomra öröm, megnyugvás, önmegvalósítás. Ha ez nincs meg valamiben, ha egy kevéske nyomást is érzek, vagy kezdek fásult lenni, akkor ideje váltani.

Czigány Ildikó, a Malév első női pilótája

Fotó: Neményi Márton

Félelmetes volt ez a váltás, vagy volt már valamilyen „eszköztárad”, ami megtartott?

Már a repülés közben visszatértem a biológiához, mert ez egy betöltetlen vágy maradt bennem. Miközben a Malévnál dolgoztam, felvételiztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem vadgazdamérnöki szakára. Más síelni járt a szabadidejében, én öt éven keresztül tanultam, vizsgáztam, szigorlatoztam. Amikor abbahagytam a repülést, elvégeztem három OKJ-és tanfolyamot, egy sportedzői, egy fitoterapeuta-természetgyógyász, egy állatorvosi asszisztensi képzést, majd egy jógaoktatói tanfolyamot is. Kicsit dolgoztam a Fővárosi Állatkertben és az Állatorvosi Egyetemen is. Mindkettő tapasztalatból sok barátság, ismeretanyag született, de egyik helyen sem tudtam meghonosodni. Az írás, amit a repülés óta űzök, maradt, és picit visszaóvakodtam a régmúltamba, a Veresegyházi Tévében is dolgoztam. Tulajdonképpen most is ezeket csinálom, illetve egyre több felkérést kapok, hogy tartsak előadást, dolgozói outlookokat vagy motivációs tréningeket. Gyakran kérdeznek rá az ilyen alkalmakkor, hogyan lehet boldognak lenni a mai világban.

És mi a válaszod?

Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt tudom, de fontosnak tartom tudatosítani, hogy a boldogságot nem a külvilágban, hanem magunkban kell keresni. Mindig azzal foglalkozunk, milyennek kellene lennie a világnak, másoknak, ahelyett, hogy a változtatásokat lehetőség szerint magunkon kezdenénk. És ahogy Steve Jobs vallotta, jó munkát csak örömmel lehet végezni. Nem véletlenül mondtuk mi, pilóták egymás között kicsit szemtelenül, hogy nem dolgozni megyünk, hanem repülni. De nagyon sok más hivatásban is meg lehet ezt az érzést találni.

Annyi mindent csinálsz, amire egy élet sem elég. Van valami közös ebben a sokféleségben?

Mindegyikben megéreztem valami emberfelettit, ettől lettem kíváncsi rá.

Egyszer egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy az életedre az ökoton hatás jellemző. Ez mit jelent?

Ez egy kedvenc hasonlatom valóban. Az ökoton hatás alatt azt értjük az ökológiában, hogy mindig akkor leggazdagabb az élővilág, amikor különböző élőhely-típusok – például egy vizes élőhely, egy rét, egy erdőszéle, egy mezsgye a szántóföldön – találkoznak egyfajta mozaikos elrendezésben. Ezért nem jók például a monokultúrák, a nagy táblák. Ezt a törvényszerűséget kicsit botcsinálta pszichológusként átfordítottam az emberi életre is: 

a mi életünk, belső világunk is akkor lesz gazdagabb, akkor leszünk kreatívak, kiegyensúlyozottak, harmonikusak és derűsek, ha sokszínű az életünk

– dr. Freund Tamás, az MTA elnöke ír és beszél erről sokat. A mai világ a mélyfúrásoknak és a vertikális tudásnak kedvez, de muszáj horizontálisan is nyitni ahhoz, hogy az életünk ne monokultúra legyen. A világunkra jellemző „monokultúrás életvitel” előbb-utóbb stresszt hoz, mert minden élő rendszer dinamikus egyensúlyi állapotban tud csak működni, mert ha valami statikus, az hallott. Ez a dinamikus egyensúlyi állapot csak úgy tud létrejönni, ha a változékonyság mellett ott van a mag, ami azonos. Szoktam mondani, hogy az életben a legcsodálatosabb az állandóság és a változékonyság egysége. Van valami állandó, mint mondjuk egy DNS-molekula, ami az almában és az elefántban is ugyanaz, a többi alkotóelem viszont folyamatosan változik. A stabilitás a változékonyság elengedhetetlen része, különben az egészből káosz lesz.

Czigány Ildikó, a Malév első női pilótája

Fotó: Neményi Márton

A magánélet hogyan tud a sok szerelemtevékenység között helyet kapni?

Háttérbe szorult. Ez is azt jelzi, hogy mindenki másra van teremtve, nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz az életútja. Nem családanyának születtem, eléggé úgy tűnik. Soha nem volt meg bennem, hogy nem akarok családot, mégis ösztönösen úgy vezettem az életemet, hogy ez így alakult. Nincs hiányérzetem, mindig azt éreztem, hogy ez így rendben van. Rengeteg barátom van, számos kisközösség tagja vagyok, és a repülés is kicsit pótolta a családot.

Mondták már rólad, hogy ha ennyi mindent csinálsz egyszerre, akkor igazából egyikben sem találod magad?

Biztosan. Sokan hihetik azt, hogy azért hagytam abba valamit, és „kerestem” valami mást, mert nem találtam meg benne magam vagy csalódtam. Bár az élet kényszerei néha hoztak váltásokat, soha nem a csalódottság motivált. Úgy érzem, azok a dolgok, amelyekkel volt szerencsém foglalkozni, nélkülözhetetlenek, és nem tudnám megmondani, mit hagynék ki. Ez mind kell, mert katarzist ad! Még ha ez a „futok mindig valami után” világ nem is támogatja ezt az érzést, szerintem az emberi élet elengedhetetlen része, hogy katarzist éljünk át a munkában, a családi életben vagy akár hobbi tevékenységeink közben is.

A repülés eufóriáját keresed más tevékenységekben is?

Mindig. Kórosan boldogságmániás ember vagyok. A vízben aztán meg is találtam, imádok kajakozni, hajózni, a SUP-ot is nagyon gyorsan megszerettem. És még egy dologban: a táncban, nemrég elkezdtem swingelni. De valójában soha semmit nem kerestem, ezek a csodálatos dolgok valahogy maguktól találtak rám.

Ezt az örömkeresést, kíváncsiságot a családodból hozod?

Biztosan. Apukám hál’ istennek 90 éves lett nemrég, és nézve az ő hihetetlen fizikai és bravúros szellemi frissességét, elgondolkodtam azon, hogy a világért való lelkesedés, a kíváncsiság, a csodák észrevételezése az, ami fiatalon tartja a lelkünket. A derűt biztosan lehet tanulni is, de valamiképpen ez egy adomány az élettől.

Bár tudom, hogy egy egész könyvet is írtál róla Kék világ címen, mégis meg tudnád röviden fogalmazni, mit jelentett számodra a repülés?

A fizikai részén túl, ami mindig csodálatos élmény, életfilozófia is volt a számomra. Az, hogy felszállunk, nekem az életre való igent mondást jelenti. 

Aki észreveszi a csodát a létezésben, azt mondja, mindenáron élni akarok, és ezért még a halált is vállalom. Bármikor, amikor odatoltam a gázkarokat, ezt az igent éltem át.

Felszállunk, és átalakulnak a fizika törvényei, eltűnik az idő, megváltozik a sebesség, a magasság, az évszakok is megszűnnek – amiről azt hittük, hogy biztos, arról kiderül, hogy egyáltalán nem az. Utazni a magasban már más érzés. A pilóta emberek odafönt, a felhők fölötti kék égen „csak a derű órái számolják”, ahogy Szabó Lőrinc írta a Mozart hallgatása közben című versében.

És mi történik, amikor megérkeztek?

Akármilyen ködös, sötét idő legyen, az ember még napokig emlékezik arra, hogy útközben látta sütni a napot.

Kapcsolódó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top