A sikolykirálynőket már nem kell megmenteni, igazi túlélők lettek

„Ezt a kis hölgyet rémdrámákból, úgymint Kingkongból és Zaroff, az éjféli ember vadászból ismerjük. Szerepe fent említett művekben, hogy különböző szörnyetegek elől menekül — premier planban megjelenik rémült szőke tágra nyitott sikító szájjal. Egyebet, mint a halálfélelem sikolyát eddig nem hallottuk tőle. Itt a Nőrablóban szólal meg először emberi hangon. Nyugodtan visszatérhet a sikoltáshoz” – ez a nem túl hízelgő kritika jelent meg a Színházi Élet egyik 1934-es számában Fay Wray színésznőről, akit a legelső sikolykirálynők között tartanak számon.

De kik azok a sikolykirálynők? Azok a színésznők, akik vagy főként horrorfilmekben játszottak, vagy a műfajnak kultikussá vált, népszerű, kiemelkedő alkotásaiban szerepeltek. Persze a némafilmek, majd az első hangos filmek óta a sikolykirálynők komoly átalakuláson mentek keresztül, King Kong Ann Darrowja is csak egyike volt azoknak a női karaktereknek, akiknek – műfajtól függetlenül – a legfőbb feladatuk az volt, hogy legyenek csinosak, és hagyják, hogy a férfiak mentsék meg őket. Persze a King Kong sikere Fay Wray sikere is volt, de későbbi interjúkban elmondta, nem volt ínyére, hogy a sikolya miatt lett ikon, hogy a későbbiekben szinte minden meghallgatáson azt kérték tőle, sikítson.

Ráadásul a horror műfaj egyébként sem könnyű kenyér számára.  „Egyszer egy borzalom-filmben szerepeltem. Heteken át folyton a borzongást, félelmet kellett megjátszanom és mindennap órákon át dolgoztunk. A szerep annyira tönkretette az idegeimet, hogy a felvételek befejezése után hónapokon át nem tudtam rendesen aludni és éjszakánként folyton felriadtam, ismeretlen veszedelmektől féltem … Ilyenkor hideg verejték folyt rólam és hangosan dobogott a szívem … Végül kénytelen voltam idegcsillapítót szedni és szabadságra menni” – nyilatkozta egyszer. 

Anyja lánya

Néhány évtizeddel később a horrorfilmek nagymestere, Alfred Hitchcock filmjeiben is fontos szerepet kaptak a csinos, bajba jutott nők, és persze a sikolyaik is, gondoljunk csak a Psycho zuhanyzós jelenetére, amiben Norman Bates megkéseli Marion Crane-t, akit Janet Leigh játszott. A színésznő alakításáért Golden Globe-díjat kapott, Oscar-díjra is jelölték. „Nagyon sok filmben játszottam, de azt hiszem, ha egy színész egyetlen szerep miatt marad emlékezetes, akkor is szerencsésnek mondható. És ebben az értelemben szerencsés vagyok” – nyilatkozta Leigh, aki nem titkolta, hogy a forgatás nagyon megviselte, egy 1984-es interjúban elmesélte, film után leszokott a zuhanyzásról, inkább a fürdést választotta helyette. „Amikor kádba ülök, előtte mindig alaposan körbenézek, hogy a ház vagy lakás összes ablaka és ajtaja biztosan zárva legyen. A fürdőszoba ajtaját is mindig nyitva tartom, és sosem húzom be a zuhanyfüggönyt sem. Mindig úgy helyezkedem, hogy rálássak az ajtóra, függetlenül attól, melyik oldalon van a zuhanyrózsa.”

Amikor a Psychót bemutatták, még kétéves sem volt Janet Leigh és akkori férje, Tony Curtis második gyermeke, Jamie Lee Curtis, aki tizennyolc évvel később édesanyja nyomdokaiba lépett, úgy, hogy közben egy teljesen új fejezetet nyitott a sikolykirálynők történetében, az 1978-as Halottak napja (Halloween) című filmet követően ugyanis egyre több olyan alkotás készült, ami azt bizonyította, a horror műfajában is igenis helye van az erős női karaktereknek, nem kell védtelen áldozatnak lenniük, lehetnek aktív, cselekvő hősök is.

A film pedig nemcsak az erős női karaktereknek tárta szélesre az ajtót, magának a színésznőnek is komoly előrelépést jelentett. „Amikor el­végeztem a drámai tanszakot, azt olvastam magamról, hogy válogathatok az ezüsttálcán felkínált szerepek között. Ez már fájt, ugyanis hiába sza­ladgáltam szerződés után, én Jamie akartam lenni, de csak a Curtis-lány voltam, aki is­mert szülei révén akar sze­rephez jutni. Ha 1978-ban John Car­penter rendező nem gondol rám, amikor a Halottak napja című horrorja főszerepére sze­rény gázsival beérő színésznő után nézett, akkor talán még most is a Universal Studio statisztája volnék. A film vá­ratlan sikere azonban meg­nyitott előttem bizonyos aj­tókat: rövidesen én lettem  «Jamie, a sikolyok királynő­je». Jamie tehát már voltam, csak a horrorskatulyából kel­lett kiszabadulni. A Szerelmeslevelek és a Trading Place című filmekkel ez is sikerült. Nagyon boldog voltam, amikor John Travolta oldalán, a Perfect című filmben játszhat­tam és a jó kritikákat olvas­hattam” – mondta egyszer. A horror műfajának természetesen nem fordított hátat, ő is szerepelt a Scream Queens – Gyilkos történet egy amerikai horrorvígjáték-sorozatban, illetve 2022-ben mutatják a következő Halloween-filmet, amiben ismét ő alakítja majd Laurie Strode-ot.

Curtis karakterére egyébként sokan az egyik első final girlként (szó szerinti fordításban utolsó lányként) tekintenek, ezt a kifejezést  Carol J. Clover vezette be a Men, Women and Chainsaws című 1992-es könyvében, aminek témája a nemek ábrázolása volt a horrorfilmekben. Clover akkori meghatározása szerint az utolsó lány az egyetlen túlélő, akire így az a feladat hárul, hogy ő csapjon össze végül a gonosszal (akár ő maga végez vele, akár valaki más, például egy rendőr menti meg az utolsó pillanatban), és aki tiszta erkölcsei miatt (például ő az egyetlen, aki elutasítja a szexet, a drogokat vagy más hasonló viselkedést, ellentétben a barátaival) ússza meg azt, hogy maga is áldozattá váljon.

Nem elvitatva Jamie Lee Curtis érdemeit, a hetvenes és nyolcvanas években azért voltak még olyan színésznők, akiket sikolykirálynőként lehet említeni. Ott van például Marilyn Burns, aki A texasi láncfűrészes mészárlás című filmben az egyetlen túlélője a vérengzésnek, Dee Wallace, aki nemcsak az édesanyát alakította az E. T., a földönkívüli című filmben, hanem olyan horrorfilmekben is szerepelt mint például a Cujo vagy a Sziklák szeme, Sandra Peabody, aki színésznőként nem jegyez túl sok filmet, de köztük több horror is van, például az 1972-es Az utolsó ház balra, Heather Langenkamp, a Rémálom az Elm utcába Nancy Thompsonja, aki nemcsak színésznőként, hanem sminkmesterként is dolgozott horrorfilmkben, mint például a Ház az erdő mélyén, a Holtak hajnala vagy Linda Blair, aki Az ördögűzőben nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelöltek, illetve amiért neki ítélték a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-ot. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Sigourney Weavert sem, hiszen az Alien-filmek főhősére, Ellen Ripley-re sokan igazi feminista ikonként tekintenek. De sikolykirálynők nemcsak Hollywoodban, vagy az Egyesült Államokban teremtek.

Catriona MacColl több olasz horrorfilmben is szerepelt, akár Barbara Steele vagy Daria Nicolodi, aki a műfaj egyik nagymesterének, Mario Bavának utolsó filmjében, az Infernóban is szerepet kapott. 

Anya Taylor Joy A Boszorkány c. filmben (Fotó: Parts and labor / RT Features / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Neve Campbell a Sikolyban (Fotó: Dimension Films / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Sarah Michelle Gellar a Sikolyban (Fotó: Dimensions films / Konrad Pictur / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Sigourney Weaver az 1979-es Alien filmben (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)

Heather Langenkamp Wes Crawen Rémálom az elm utcában c. filmbjében (Fotó: New Line Cinema / Media Home Ent / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Linda Blair az Ördögűzőben (Fotó: Warner Bros / Hoya Productions / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Dee Wallace a Cujoban (Fotó: Photo12.com - Collection Cinema / Photo12 via AFP)

Marilyn Burns A texasi láncfűrészes c. filmben (Fotó: Vortex / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)

Ugyan a tinihorror filmek már a nyolcvanas években is népszerűek voltak, az 1990-es években ez a műfaj számos sikolykirálynőt adott a világnak, ott van például Neve Campbell, aki a horrorfilmek kliséire erősen építkező Sikolyban Sidney Prescottot játszotta, vagy Sarah Michelle Gellar, aki Buffyként hét évadon át küzdött a vámpírok ellen, illetve a Tudom, mit tettél tavaly nyáron és a Sikoly 2. című filmben is szerepelt, majd a kétezres években a Grudge-filmek főszereplője volt. És hogy a legújabb generációból is említsünk néhány nevet, Chloë Grace Moretznek nem Ari Aster 2019-es folkhorrorja, a Fehér éjszakák (Midsommar) volt az első találkozása a műfajjal, és Anya Taylor-Joy sokaknak talán örökre A vezércsel Beth Harmonja marad, de ő is tapasztalt sikolykirálynő, első sikere is egy horrorfilm volt, mégpedig az 2015-ös A boszorkány. 

Ne becsüld le a sikolykirálynőket!

Sok hollywoodi sztár karrierjét ennek az ellentmondásos műfajnak köszönheti. Eva Mendes 1998-ban például A kukorica gyermekei 5. – A sikolyok földje című filmben debütált, a kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, Jessica Lang a King Kong 1975-ös remake-jében mutatkozott be.

Mielőtt többek között szerepet kapott volna a Dawson és a haverok című sorozatban, Michelle Williams A kény című filmben egy részben ember, részben földönkívüli lényt alakított, kezdő színésznőként Demi Moore és Sharon Stone is szerepelt horrorfilmekben, Moore például az 1982-es Parasite címűben, Stone pedig a műfaj egyik ismert rendezőjének, Wes Cravennek az egyik nem annyira jól sikerült filmjében, a Deadly Blessingben szerepelt. „Nem egy nagyon jó film, de magában rejti annak ígéretét, hogy Craven hamarosan a horrorfilmesek élvonalába kerül”– írta egy kritikus.

Azok közül a sztárok közül, akik horrorfilmekben tűntek fel először, sokan örökre búcsút intettek ennek a sokak által lebecsült műfajnak, de bőven akadtak, akik nem fordítottak neki teljesen hátat. És – ahogyan a Star Insider írja – a horror műfajában lehet, hogy nincs sok komolyabban elismert alkotás, ilyen szempontból nem hálás műfaj, lásd a Midsommar sem kapott egyetlen Oscar-díjat sem, ami sokakat meglepett, de a rajongótáborában lehet bízni, ők tényleg ikonoknak járó megbecsüléssel övezik azokat, akik arra érdemesnek tartanak, így a sikolykirálynőket is, akik nagyon hosszú utat tettek meg a kezdetek óta. „A sikolykirálynők, mint a horrorfilmek női főszereplői, egyszerre intelligensek, kezdeményezők, kemények és igazi túlélők” – nyilatkozta Dave Alexander, a Rue Morgue magazin főszerkesztője. És azt többen kiemelik, az elismerés már csak azért is jár színésznőknek, mert – ahogyan a fenti néhány idézet is mutatja – horrorfilmet forgatni érzelmileg és fizikailag megterhelő lehet. 

Ahogyan a horrorfilmekben a nők egyre kevésbé áldozatként, inkább hősökként vagy maguk is szörnyekként vagy gonoszként vannak ábrázolva, nyilván a férfiak által alakított karaktereknél is történtek változások, megjelentek a sikolykirályok. Egyik első képviselőjüknek Bruce Campbellt, a Gonosz hallottak Ash Williamsének megformálóját tartják, de ez cím megilleti Evan Peterst, akinek az  Amerikai Horror Story sorozat hozta el az áttörést.

Patrick Wilson, aki ugyan musicalszínészként kezdte a karrierjét, de mivel számos horrorfilmben – többek között az A Démonok közöttben  (The Conjuring) is szerepelt – ő is megkapta ezt a címet. És persze ha visszatekerjük az idő kerekét, a színészek közül a horror nagyjai vagy ikonikus férfi alakjai között helye van olyan neveknek is mint Lugosi Béla vagy Vincent Price.