„Tisztára olyan a pofája, mint Vittoriának!” – A kamaszévei elején járó Giovannának olyannyira elevenébe találnak Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című könyvében apja kihallgatott szavai, hogy ez a mondat mérföldkő lesz az életében. Egy olyan életkorban, amikor egyébként is kezdünk mindent megkérdőjelezni, ami addig egyértelműnek és a világ megmásíthatatlan rendjének tűnt, amikor a szülők bálványból kezdenek esendő földi halandókká válni, amikor a testi és lelki változások egyre rémisztőbbek és mi egyre jobban össze vagyunk zavarodva, egy ilyen mondat lavinát indíthat el. Különösképpen, ha addigi
életünkben alig párszor láttuk ezt a bizonyos Vittoriát és már nem is emlékszünk az arcára.
Giovanna alig tud valamit az apja rokonságáról, akik értelmiségi családjával ellentétben Nápoly munkásnegyedében élnek és gyakorlatilag kitagadták az apját. Ő viszont elszánja magát, hogy mindenképpen megismeri az apja húgát, Vittoriát, ha már az övéhez hasonlították a fizimiskáját.
A találkozás mindent megváltoztat.
A kamaszodó Giovanna előtt egy merőben más világ tárul fel, az addig ismertektől abszolút különböző emberekkel, gondolkodásmóddal, zavaros viszonyokkal és évtizedes családi sérelmekkel. Miközben a két világ között próbál lavírozni, meg kell küzdenie a saját fejlődő nőisége, a férfiakra gyakorolt hatása és az első szerelem szépsége és gyötrelmei okozta problémákkal is.
Elena Ferrante új könyve (Kép: Park Kiadó)
Sokan és sokszor írtak már a felnőtté válásról,
ami akkor sem könnyű, ha az ember szüleinek házassága nem éppen ebben az időben omlik össze, ha a biztosnak tűnő családi háttér nem ekkoriban válik hónapok alatt semmivé, és a bálványozott apáról nem derül ki, hogy igazából egy kisstílű figura, és véletlenül sem az a kiemelkedő koponya, akinek egész életünkben hittük. A világsikerű Nápolyi könyvek titokzatos szerzője, Elena Ferrante senkit sem kímél regényében:
a felnőttek vizet prédikálnak és bort isznak, álszentek, hazugok és gyengék.
Ahogy legalább néha mindenki. Ez talán a felnőtté válás legfájóbb felismerése, hogy nincsenek igazán tiszták és jók, legfeljebb csak olyanok, akik jobban próbálkoznak, mint mások. És miközben Giovanna mind jobban megundorodik a felnőttek hazug világától, egyre többször folyamodik ő maga is az eszközeikhez, és egyre többször ismeri fel magában az önzést, a számítást.
Még évei vannak addig, amíg igazán felnőtté válik.
Hogy végül pont olyan lesz-e, mint a megvetett, hazug felnőttek? Ki tudja. Bár kivételesen intelligens és önreflektív személy, a válasz valószínűleg igen. Mert általában így teljesedik ki a felnőtté válás.
- Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
- Park Könyvkiadó, 2020
- Fordította: Király Kinga Júlia
Kiemelt kép: Getty Images
Csak az ember olvas:
- Azt hiszed, az Ördögűző című film szörnyű? Akkor nem olvastad az Ördögűző című regényt
- Az esti mese sosem megy ki a divatból, ajánlunk hozzá 3 remek mesekönyvet
- Mit mondhat egy négyévesnek Frida Kahlo vagy Anne Frank története?
Hirdetés
