Mi vonzott a leginkább ebben a szerepben és hogyan készültél fel rá?
I. Ferenc József alakjának újraértelmezése számomra rendkívül izgalmas volt. Egy fiatalember történetét meséljük el, aki hatéves korában bekerült a hadseregbe, 18 évesen pedig már császár lett. Édesanyjától, Zsófia főhercegnőtől folyamatosan azt hallotta, hogy az érzéseket kimutatni a gyengeség jele. Aztán megismer egy fiatal hölgyet, Sisit, akit feleségül vesz és akivel romantikus kapcsolatot illene ápolnia. Ezt összeegyeztetni a császári hivatalával a legnagyobb kihívás az életében. Pont ennek a bonyolult helyzetnek, ellentétnek az ábrázolása, az átmenet a “keménykezű” császártól a “szerető” férjig, ami engem a leginkább vonzott ebben a szerepben. Ferenc József megformálásában segített, hogy színész coach-csal dolgozhattam együtt, emellett megtanultam a 19. századi bécsi udvari etikett szabályait, lovaglóleckéket vettem, és a testemet fizikailag is felkészítettem a forgatásokra – fitneszedzéssel, vívóleckékkel, kaszkadőrtréninggel.
Mi volt a legnagyobb kihívás I. Ferenc József megformálásában? A sorozatban a háborús politikája is nagy szerepet kap, és neked is számos csatajeleneted zajlik a harcmezőn. Hogyan kezelted, hogy élted meg ezeket?
A legnagyobb kihívás számomra biztosan az volt, hogy meghúzzam a vékony határvonalat a keménység és a gyengeség között. Sisi segítségével tanulja meg Ferenc József azt, hogy mit jelent szeretni. A szex eddig csak egy alkalom volt számára, hogy kiengedje a gőzt, hogy kikapcsoljon. Most viszont van egy fiatal hölgy az oldalán, aki gyengéd érintésre vágyik, és aki számára a szexnek érzelmi és nem fizikai jelentősége van. Ferenc József számára ez egy folyamat.
Mindemellett egy teljesen másfajta kihívást jelentett a szerepre való fizikai felkészülés. Sokat sportoltam és szigorú diétát kellett tartanom. Ez a hosszú forgatási időszak miatt nem volt mindig könnyű. A háborús jelenetekhez fontos volt mindannyiunk számára a megfelelő kondíció. Felejthetetlen érzés volt ott állni a forgatási helyszínen és “háborúst játszani”. Körülöttem több száz harcoló statiszta, “lángoló” lovak, robbanások, és természetesen a szükséges koreográfia. A fizikum mellett a koncentráció is nagy szerepet játszott. Ha a begyakorolt harcmozdulatok közben elfelejtesz egy lépést, egy fejfordítást, annak rossz vége is lehetett volna. Mindannyiunknak teljes mértékben meg kellett bíznunk a másikban. A legmeghatározóbb az egészben az volt, hogy esténként, amikor az ágyban feküdtem és becsuktam a szemem, egész éjszaka nem mentek ki a fejemből a csatajelenetek. És mindez úgy, hogy én “csak” egy színész voltam egy háborús jelenet forgatásán. El sem merem képzelni, hogy azokkal a katonákkal mi történik, akik valóban átélik ezt és esetleg halálfélelmük van.
Mi az, ami felejthetetlen élmény volt számodra a forgatás alatt?
Hogy megtanulhattam lovagolni, és egy új családot is nyertem. 2020 februárjában ültem legelőször lovon és két hónappal később szabadon vágtattam Lettországban az erdőben! Ez felejthetetlen pillanat volt. Egy másik fontos momentum az volt, hogy a vírusidőszak kellős közepén négy hónapon keresztül a Balti-országokban forgattunk. Nem volt lehetőség arra, hogy közben hazautazzunk Németországba, így az év egyharmadát külföldön töltöttem. Ezt biztosan nem élveztem volna annyira, ha nem ilyen különleges az egész csapat – a színészek és a stáb. Új barátokat szereztem, akik erre az időszakra a családtagjaim lettek.